Ha romákról van szó a filmvásznon, akkor fennáll az esélye, hogy a sztori vagy elsüllyed a szociohorrorban, vagy jópofáskodó, kusturicás túlburjánzása lesz a roma „életérzésnek” (vagyis sztereotípiáknak). A Brazilok se nem dokumentarista igényű, se nem esszenciális bohóckodás, inkább egy bájos mese a legkisebb fiúkról, akik bebizonyítják, hogy többet érnek annál, mint amit mások gondolnak róluk – éppenséggel etnikai alapon.
Mindezt a focival, ami univerzálisan értelmezhető, összeköti a világ legkülönbözőbb nemzeteit, és az egyenlő esélyek jelképe. Egy roma-magyar konfliktust feldolgozó filmhez nem is lehetett volna jobb alapszituációt találni, hiszen kellőképp eltávolít a valóságtól, miközben bőven teret enged szimbólumoknak, játékosságnak, úgy, hogy közben a realitást is hagyja átszivárogni.
Igaz, inkább a történet találta meg az akkor még riporterként és szerkesztőként dolgozó M. Kiss Csaba rendezőt (társrendezője: Rohonyi Gábor), aki járt olyan településen, amelynek cigány lakosai Brazilok néven indultak a helyi focibajnokságon. Ők is barlanglakásokban laktak, ahogy a filmben megismert cserháti roma közösség és a főszereplő Puporka család. Áron, a falu bikája (Nagy Dániel Viktor) most szabadul a börtönből, ahová azért zárták, mert egy zavaros nőügy miatt megagyalta az alpolgármester-helyettes fiát (Dóra Béla). Anyjuk már rég lelépett otthonról, apjuk (Kaszás Gergő) rokkant és alkoholista; a családot Rozi, a mutatós tinilány gondozza, aki a nyomorból elvágyódva Gáspár Laciról és Budapestről ábrándozik. Van olyan a telepen, aki már a kitörés kapujában áll: Áron jóbarátja, Ábel (Bergendi Barnabás) a rendészeti szakközépiskolába jár. A legkisebb gyerek, Puporka Fingi (Lakatos Erik) szemszögéből és narrálásával bontakozik ki előttünk a sztori; ő az, aki a film plakátján Ronádó feliratú pólóban látható, háttal a kamerának.
2002-ben, a Japánban megrendezett foci-világbajnokság idején járunk; ez az az utolsó vébé, amelyet még utoljára megnyertek a brazilok, az angol válogatott ellen, és egy időben zajlik a falu nagy éves eseményével, a helyi focibajnoksággal. A naiv, jótét lélek pap (Bánki Gergely) elintézi, hogy a romák csapata, a Brazilok is indulhasson a fődíjért, amelyet egy tengerentúlra származott, egykori falubéli milliárdos ajánlott fel: utazás Rióba. Sejthető azonban, hogy a tét nagyobb ennél: a cigányok köztudottan jól fociznak, a falu vezetőségéből összeállt Hivatal nevű csapat okkal fél tőlük. A tét mindkettő fél számára az önbecsülés, és a roma csapatnak egy fokkal több: felülkerekedés egy alávetett pozícióból, hogy bebizonyítsák: érnek annyit, mint a magyarok.
Ebből akár egy kemény filmdráma is lehetett volna, hiszen a forgatókönyvírók (M. Kiss Csaba, Muhi Klára, Huszár Péter) Acsa napégette focipályájára tulajdonképpen egy egész országnyi konfliktust sűrítettek be. A film hangvétele azonban könnyed és meseszerű, Fingi narrációján keresztül inkább egy pozitív, nehézségek ellenére optimista és humoros életszemléletet ismerhetünk meg. A film persze nem megy el szó nélkül a realitás és a romakérdés valós konfliktusai mellett, van itt fém- és rőzselopás, korrupt rendőrök, erőszak, gyűlölködő és gonosz alpolgármester (Schmied Zoltán), akadnak bőven emberi jogi visszaélések. De mindkét oldal kissé karikírozva és vígjátéki köntösbe bújtatva jelenik meg, ami elveszi a drámai élt, és hatástalanítja a sztereotípiákat. Még némi Macskajajra hajazó bevonulást is láthatunk a cigányvajda és pereputtyának döntőre érkezésekor, és ekkor Fingi is inkább úgy fogalmaz, „ennyi cigány láttán még én is megijedtem”.
Mindennek ellenére egyértelműen vígjátékként nem tudnánk definiálni a filmet, inkább egy szellemes „beszólásként” mindkét „oldalnak”, jónak és rossznak egyaránt, merthogy tulajdonképpen itt a találékony, csupa szív romák a pozitív hősök, ők állnak szemben a falu kisszerű magyarjaival szemben. Felforgatóan új fordulatokkal nem találkozunk, a sztori kész eszköztárból dolgozik, és nem is varr el minden szálat: megjelenik a legkisebb fiú szerencséje, Fingi egy véletlen folytán a focipályára léphet, és sorsdöntő gólt lő; Rómeó és Júlia-szálban bontakozik ki Rozi és az alpolgármester fiának románca, és két személy is elárulja saját közösségét. A szájbarágós tanulságoktól szerencsére már megkímélnek a rendezők.
A szabályokhoz ragaszkodó polgármestert Fekete Ernő alakítja, nyúlfarknyi szerepekben pedig felbukkan Dobó Kata, Gryllus Dorka, Schell Judit, Anger Zsolt, (Gáspár Laci önmagát alakítja), de a prímet mégiscsak az amatőr gyerekszereplők viszik, akik autentikus jelleget kölcsönöznek a romatelepnek. Szurkolunk nekik, hogy az ő életük folytatására is pozitív hatással legyen a film. Mi kellemesen csalódva álltunk fel a moziszékből, azzal az érzéssel, hogy manapság, mikor a kisebbségek kérdésében képtelenség "píszi" módon megnyilvánulni, nagyon kellett egy ilyen film: kedvesen, humorral, emberséggel beszél látszólag kibékíthetetlen ellentétről, ami a mai közhangulatban már fél gyógyulás lehet az országnak.
Brazilok
Rendező:
M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor
Hossz: 105 perc
