2016 augusztusában nyitott meg a Ráday utcában a HelloHal. Mivel egyre több az édesvízi halakkal foglalkozó street food falatozó, így könnyen mondhatnánk, hogy ez is egy a sok közül, de már első látogatásunkkor kiderült, hogy többről van szó. Minden közhely nélkül, Horváth Szabolcsék tényleg azért jöttek a Tiszáról Budapestre, hogy kicsit lendítsenek a halevés kultúráján, és hogy magyaros fogásokat készítsenek halhúsból. Brassóit, tepertőt például, de burgert is kaphatunk náluk. Ritkán, de interaktív vacsorákat is szerveznek, melyen most volt szerencsénk részt venni.

Borászoktól, sörösöktől vagy akár csokoládésoktól is megszoktuk a teljes beleéléssel, szakmaisággal és szenvedéllyel történő sztorizásokat a szakmáról és apró fogásokról, titkokról. Halakról és hazai vizeinkről maximum horgászok mesélhetnek olyan professzionalitással, amivel Horváth Szabolcs teszi. Ő is nagy pecás, innen eredeztethető minden. Tiszai fiú, akit először nagypapája vezetett bele a vízi világba. A HelloHal pedig nem jöhetett volna létre, ha anno nem blogol halakról és nem kezd a barátaival hasonló jellegű, oldott hangulatú vacsorákba, mint amilyenen mi is rész vettünk.

A koreográfia a következő: összeállítanak egy menüsort és a fogások között Szabolcs mesél, kérdez és válaszol mindenre ami felmerül bennünk. Mi is sokat írtunk már a jelenlegi magyarországi jogszabályokról, halászati tiltásokról és halgazdasági helyzetről, téma bőven akad. Egy kis pult mögött tévén vetítve nézhetünk tiszai fotókat kapitális harcsákról, süllőkről, és személyes sztorikba is beavatnak minket. Mi a különbség a szegedi és a bajai halászlé között? Mit jelent valójában a filé, mely halakkal könnyű dolgozni és mi a helyzet az óriási harcsákkal, melyek tömegének nagy százaléka zsír? Finom-e a halak mája és ízletes-e a folyami rák? Sőt, halfilézési technikát is figyelemmel kísérhettünk, melyet elsajátítva otthon is bátrabban nyúlhatunk majd a halhoz.

A márciusi halshow menüje a következőképp alakult: welcome falatnak kagylótésztában szervírozott bőrén sült süllőfilé érkezett, zöldborsópürével és céklával. Előételnek pisztrángból készül halkocsonya jött, ami gyakorlatilag ugyanúgy halcsontból készül, mint a hagyományos kocsonya, csak a disznórészek helyett halhús kerül bele zöldségekkel. A levesünk egy toszkán halleves volt magyar halakkal. Ez egy paradicsomos-bazsalikomos valóban olaszos levest jelentett. Érdekesség, hogy apró folyami rákok is kerültek bele és meglepően ízletesek voltak a fokhagymás pirítás miatt. A főétel tokhal volt, szintén folyami rákkal és idényszerűen csicsókával körítve. Desszertnek pedig diós-mézes sült alma, melyhez szintén csempésztek egy kis halat. Édességbe... miért ne?

Következő időpont még nincs, de a halbár március 17. és 19. között pisztráng napokat tart, melyeket olyan fogásokkal tesznek érdekessé, mint például a pisztrángtatár vagy a töltött pisztrángtekercs halászlémártással, zöldségcsipsszel.
Szerintünk klassz mindkét koncepció és abban biztosak vagyunk, hogy azok is megtalálják a számításaikat a halbárban, akik annyira nem mozogtak otthonosan édesvízi halak terén, vagy a múltból rossz tapasztalataik voltak.