Még egy éves sincs az Oktogonnál lévő Panineria, de a beavatottak már pontosan tudják: ha laktató és ütős ízű szendvicsre vágyunk, ide bátran lehet jönni. A konyhafőnök, Molnár Zsolt 6 éves londoni pályafutása során Gordon Ramsaytől és Adam Greytől, itthon a Costes stábjától tanult el trükköket, amiket nem volt rest belecsempészni a Panineria fogásaiba. Így került mindegyik szendvicsbe legalább egy nüansznyi csavar és meglepetés. Paprikás csirkétől füstölt lazacig sok minden belefér a könnyű tésztájú alapba, de haladjunk szép sorban! Mi ebédre érkeztünk.

A magunk részéről nagyon bírjuk a tartalmas, szaftos szendvicseket, és a Nagykörút – Andrássy út metszéspontjában lévő Panineriában éppen ilyeneket készítenek. Bár street foodról van szó, amit stílszerűen műanyagtálcán, zsírpapírba csomagolva kapunk kézhez, a gyorséttermekkel való hasonlóságok listáját ezzel le is zárhatjuk. Itt jóval magasabb szinten művelik a műfajt, és a Michelin-csillagos éttermeket megjárt séf, Molnár Zsolt gondoskodik róla, hogy minden szendvics egyedi legyen és okozzon egy kis meglepetést.

Belépve egy teljesen laza környezetbe csöppenünk, konkrétan egy utcajelenet díszletei közé, ahol van fém szemeteskuka, tűzcsap, pad és lakóház is. De ami ennél érdekesebb, az a piros food truck, ahol leadhatjuk rendelést. Jelenleg 18 tétel szerepel az étlapon, közös bennük, hogy éppen úgy néznek ki, mint a képeken. Zsolt nagyon lelkesen mesélt nekünk a részletekről.Megtudtuk, hogy mindennek az alapja a pékáru, ami jelen esetben könnyű tésztájú ciabattákat és a rusztikus lepényeket jelent. Ezeket egy pékség kizárólag a Paninerianak süti, de a folyamat itt nem ér véget. A helyszínen egy Olaszországból importált láncos kemencébe kerül a pékáru és (figyelem!) a sajt, ami gyönyörűen beleolvad a ciabattába.

Aztán van itt még egy összetevő, ami jóval előbb megvolt, mint az első bevert szög, a sous vide technológiával készült tarja. A csapat a kezdetek kezdetén elhatározta, hogy ezzel kezd valami nagyon jót, ami sikerült is: a szendvicsek nagy részének ez a fő hozzávalója, de sok esetben helyettesíthetjük csirkével. Ha mégis bevállaljuk a tarját, akkor olyan eredményt kapunk, mint például az alább látható BBQ-s szendvics.

A csapat sokat utazik és inspirálódik, így került például az itthon ritkaságszámba menő Provolone sajttal töltött Philly Cheese Steakes szendvics is a kínálatba. Mi a szándékos befolyásolás legkisebb szándéka nélkül szeretnénk kiemelni a füstölt lazacos változatot, nálunk ez vitte a prímet. A sült ciabatta két fele házi kapros majonézzel van megkenve, amire saláta kerül, arra pedig a lazac, majd avokádó és hogy ne legyen olyan egyszerű a történet, narancs. Jövő héttől egyébként két új variáció is becsatlakozik, amiben satay csirke és a pulled pork is érintve lesz.

Aki kihívást keres, annak hamburgert ajánlunk, mert ez is van, ráadásul kellőképpen sajtos, szószos és annyira vaskos, hogy mi nem is bírtuk átharapni. Mellé jár egy adag (legkevésbé sem fehér színű) coleslaw saláta és egy kis adag (top kategóriának számító McCain-féle) sült krumpli. Annak, aki már a hamburgerrel is könnyű szerrel elbánik, még mindig ott van az egy kilósnak induló, de végül fél kilónál (!) megálló szendvics. Elöljáróban: egyiket sem lehet megúszni csöpögő szószok nélkül, és ez így is van rendjén, maximum az első randit majd nem ide tervezzük.

Amit viszont mindenképp tervezhetünk ide, az egy kiadós ebéd vagy vacsora. Nem kell aggódni, nem áll fenn a veszély, hogy nem lakunk jól a szendviccsel, bár a szeánsz végére azért egy falatnyi helyet mégis érdemes hagyni. Vannak ugyanis desszertek is: baracklekvárral nyakon öntött mézes puszedlis pohárkrém és a spanyoloknál méltán népszerű churros, vagyis cukros-fahéjas fánk, amit csokiszószba kell mártogatni. Mi végigettük az emberes adagokat, és bár aznapra le is tudtuk az étkezést, bármikor megismételnénk.