Bernáth Adrián és tesója eredetileg nem budapestiek, de ahogy az lenni szokott, a tinikor végeztével "feljöttek" szerencsét próbálni és mindketten elindították felnőtt életüket. Egyikük kamerát vásárolt és abból a döntésből mára London Motor Film Festival-díjas Turbometal autósblog lett, a másikuk kemencét és dagasztógépet – ebből lett mára a város egyik legjobb pizzázója.
Szerencsések, mondhatnánk, de ehhez bizony nagyon sok munka, kitartás kellett és egy olyan fokú lazaság, ami nem megy az eredmények rovására. Hat évvel ezelőtt nyitott meg az első "Manu", az Erkel utcában egy pincehelyiségben. A tészta receptje adott volt és évek múltán sok kísérletezés és tökéletesítés után vált azzá, ami ma. Külön nekik kevert (magyar) liszttel, saját receptúra szerint készülő szószokkal és többnyire Olaszországból származó alapanyagokkal. Elektromos kemencében sülnek, hogy állandó maradhasson a minőség, és gyorsan készülnek, hogy hamar rákerülhessenek a kartonra, ahonnan tényleg olasz módra, kézzel kell fogyasztani őket.
Az előző üzletben még működött a házhoz szállítás, ám ezt mostanra elengedték. Egyedül emiatt voltak negatív visszajelzések a Manufaktúráról és lássuk be, ez egy nagyon nehéz műfaj. Ettől függetlenül, ha beugrunk hozzájuk, akárhány pizzát kérhetünk elvitelre, menő logózott dobozban csaphatjuk a hónunk alá (de inkább így ne szállítsuk!). A Lónyay utcaiManufaktúra berendezése egyszerű és szerethető – nekünk főleg a kör alakú pizzaasztal, a falon található festmény – mely egy jó geg – tetszett. Valamint az, hogy belátni a konyhába – ha nem vagyunk rövidlátók, várakozás közben csekkolhatjuk, ahogy felkerülnek a finomságok a tésztára.
Természetesen a kiszállítós amerikai típusú tésztás és futószalagon készülő tésztakorongok kombinációi helyett saját kreációkat kérhetünk a basic fajtáktól (1000 forint) a royal (1400 forint) típusig. A köztes állapot a more, 1200 forintért. Mindegyik pizza 32 centis, könnyed, légies tésztájú, éppen elégséges szósszal és feltéttel. Szélén rusztikus, belseje felé haladva keményebb aljú, ám a feltéteknél puha. Ők római típusúnak hívják. Egy sima Margitot és két új versenyzőt, a Rambo-t és a Crudo-t kóstoltuk a 30-féle változat közül. Hibátlanok, tényleg.
Fontos megemlíteni még a #digopizza pop-up pizzáztatást is, mely csak részben Adriánék projektje. Szerettek volna fatüzelésű kemencével is alkotni, fel-felbukkanva a városban. Megtalálták a "kemencés embert" és együtt csinálják most az egész hétvégés pizzanapokat az Impostor udvarán, a Szabadság téren. Nyilván szűkebb repertoárral, 2 perc alatt sütik készre a szintén brutálisan finom pizzákat.
A legutóbbi alkalmon azonban már olyan hideg volt a színes égőkkel megvilágított udvaron, hogy inkább kicsit beljebb hozzák, ne fagyjon a liszt az asztalra. Ezek a szeánszok nem csak hangulatosak, de gasztronómiailag is fontosak. Ha valaki tényleg digósat enne, hozzáértőktől.
A srácok elmesélték, hogy a tavasz közeledtével lehet, hogy még több helyen felbukkannak majd, sőt már esküvős felkérést is kaptak. Pizzás esküvő – szerintünk sokkal eredetibb, mint a paleo menü vagy a galambfelengedés. És, ha ők sütik... mi is szívesen mondanánk ki az igent, ha tudnánk, hogy egy Digó pizza vár minket majd a lagzin.
