Választás a csillagok alatt – Pintér Béla: A bajnok

Máté Gábor kérte fel Pintér Bélát, hogy olyan független alkotók, mint Bodó Viktor és Schilling Árpád után ebben az évadban ő rendezzen a Katona József Színház színpadán. Pintér már majdnem nemet mondott a színház felkérésére, mikor az erkélyen ülve Puccini hallgatása közben beugrott neki, hogy a mai kor alakjaira szabva átírja az olasz zeneszerző A köpeny című operáját. ("A darab a Szajna parton játszódik valamikor a huszadik század elején egy halászbárkán. Egy hajóskapitány megöli az egyik rakodómunkást, mert rájön, hogy a férfi a felesége szeretője." – olvashatjuk a Katona oldalán.)

Ritkán láthatunk Pintér Béla-rendezést nem a saját társulatának színészeivel, ezért izgalmas figyelni a Katona társulatát a megszokott közegükben, ám mégis egy külső ember dirigálása alatt. A folyamatos zongorakíséret alatt nagy energiák mozognak, Khell Zsolt díszlete pedig egyszerű, letisztult, apró pontokként vibráló, tűéles fények, vagyis a ragyogó csillagos égbolt, alatta lakásbelső, bal szélen kert. A verőcsényi polgármester kacsalábon – a forgószínpad miatt szó szerint – forgó rezidenciáján vagyunk, az egész cselekmény egy este alatt zajlik.

Véget értek a polgármesteri választások, amelyeket főhősünk, Horváth Attila meg is nyert. A politikus szerepében Nagy Ervin, aki a győztes nap után csak feleségével akar lenni, aki gyanúsan húzódik el tőle. A család barátja és pártfogoltja, a zongorára támaszkodó és iszogató Julcsi (Jordán Adél) kick-box olimpiai bajnok sokat sejtetően és lopva nézi a feleséget. Margit (Rezes Judit) citromsárga ruhája és mozdulatlanra belőtt frizurája kortalanságot idéz meg, az előadás egyetlen eleme sincs a véletlenre bízva, tökéletesen megkomponált képeket látunk. Ilyen például az a több mint kifejező mozdulat, ahogyan Rezes többször végigsimítja haját.

A polgármester felesége viszonyt folytat az olimpiai bajnok sportolóval, majd választásra kényszerül, hogy egy új élet reményében elhagyja családját, vagy maradjon minden a régiben, férjével, kisfiával, vidéken. A történet dióhéjban ennyi. A darab az elménkben pedig akár egy fekete-fehér Tarr Béla-filmként is élhetne tovább: a saját magunk építette börtönben vergődve, olyan magyarosan. Saját rabságunkba zárva, döntést nem hozva, csak halogatva, és közben elsorvadva, míg a végére talán már túl gyengék leszünk a változtatáshoz. Talán erről szól A bajnok. Lassan bontakozik ki a történet – ami ahogy a végén elhangzik:

pusztán kitaláció –, a választás utáni éjszakai őrületben felbukkan egy tévéstáb és a tanácsadó (Bezerédi Zoltán), hogy még lenyomjanak gyorsan egy interjút a "bajnokkal". A technikai csapat (Elek Ferenc, Rajkai Zoltán) és a magabiztos riporter (Pálmai Anna) még nyúzza a fáradt és kétségek között tipródó polgármestert.

Az előadás egyik legfontosabb eleme, hogy a színészek végig énekelnek, a banális, hétköznapi szleng szinte megtisztul az operaáriák folyamában, bizarr érzés, mikor az ünnepléskor és koccintáskor elhangzott "Egészségedre, Sanyikám" köszöntő operaátiratban kerül a nézők elé. A nyertes csapathoz tartozó, a polgármester által felkarolt és pénzelt leszbikus sportolónő, Jordán Adél mozgásában totálisan átlényegül, pontosan, szépen hozza a karaktert, a magát a tévében látott, csúcsragadozó medvéhez hasonlító polgármesterré átlényegülő Nagy Ervin játéka szintén remek: belső és külső vergődése – agresszivitása és dühe ellenére is – már-már szánnivaló és részvétet keltő.

Rajkai Zoltán technikust alakító figurája országunk sokszor oly tipikus alakja, akin frusztráltsága és keserűsége pár pohár ital után agresszióban köszön vissza. Felesége, a riporter Pálmai Anna kettős énje jól szétválaszható, olyan szelídséggel búg az éjszaka közepén a politikusnak bizalmaskodva, mikor később egyedül visszatér az éj leple alatt szeretőként, hogy ilyen lágyság most először jelenik meg az előadásban, viszont mikor a talajon fetrengő, részeg férjét próbálja már ki tudja hányadszor hazarángatni, igazán keményen szól.

Egy másik síkot hoznak be a színre a tévézős jelenetek, a polgármester bekapcsolja a képzeletbeli monitort, és a fények egyből más színben játszanak. Műsorjeleneteket láthatunk, természetfilmekből, nótatévés epizódokból, a bulvárból. A mesterségesen kreált természetfilm jelenetei, a medvejelmezbe öltözött színész gegje kizökkent minket a tragikumból. Ez az előadás éppen annyira bonyolult, vagy éppen annyira egyszerű, mint maga az élet. A kibontakozott leszbikus szerelem, az új és más élet utáni vágy, a maradásra késztető gyerek, egyszóval a konfliktust kiváltó helyzetek nem minden esetben oldódnak fel és meg. A forgószínpad még jobban felerősíti az elhatalmasodó káoszt és őrületet, a felszín elől elrejtett hálószobában – ahova le-leszaladgálnak hőseink – pedig nem tudhatjuk, mi zajlik, az alsó szintet a felsővel összekötő tükör egy pillanatban viszont mindent megmutat.

Az előadás minden eleméről egy szó jutott eszünkbe: kristálytiszta. A díszlet, a színészi játékok tűpontossága, a mozdulatok begyakorolt tévedhetetlensége, az énekek tekintetében Jordán Adél és Rezes Judit hangja is. Tehát minden tiszta, mint az első hó, kivéve a történet szereplőinek élete, mely cseppet sem mondható makulátlannak. Horváth Attila egyre feszültebb, ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy feleségének viszonya van az ő pártfogásába vett női olimpikonnal. De a katarzis ezúttal elmarad. Vagy mégsem? A színészek és a rendező energiabefektetését nagy tapssal jutalmaztak a nézők, ami már kétségkívül nem csak Pintér Béla kultuszának szól.

Katona József Színház: A bajnok

Rendező: Pintér Béla

Szereplők:

Rezes Judit, Nagy Ervin, Jordán Adél, Bezerédi Zoltán, Pálmai Anna, Elek Ferenc, Rajkai Zoltán

A zongoránál: Kéménczy Antal/Futó Balázs


Időpontok:

június 6., hétfő,

június 7., kedd,

június 8., szerda,

június 10., péntek