Kánikulai nap, legalább a képernyőn át hűsítőnek ható vízilabda-mérkőzés, háromszoros olimpiai bajnok a pódiumon – minden adott volt a tökéletes nyári együttszurkoláshoz az ország legnagyobb ötkarikás szurkolói központjának első hétköznap estéjén.
Hétfő és munkanap lévén aligha számítottak telt házra a SzurkolóiKözpont megálmodói a Magyarország-Ausztrália csoportmérkőzés alatt, bár melyik csapat vonzzon sok nézőt, ha nem a legutóbbi négy olimpiából hármat megnyerő férfi vízipóló-válogatott? Mindenesetre szemmértékkel végzett gyors felmérésünk alapján megállapítható, hogy a gyengébbik nem képviselőiből mintha többen kuporognának az óriáskivetítő előtt. Meglepő.
Ráhangolódásként a cselgáncsozó UngváriMiklósért szorít a többségében a napon aszalódó nézősereg és fogadja kitörő tapssal a magyar judós ipponnal aratott győzelmét. Közben, akik úgy döntenek, hogy a kellemeset összekötik a hasznossal, azok eltekernek Rióig. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy drótszamárra pattanva az Erzsébethíd lábától nekiindulnak a brazil nagyvárosnak, hanem virtuálisan teszik meg a távot egy szobabiciklin. Ottjártunkkor az eddig vállalkozók majdnem kétezer kilométert hoztak össze együtt, nagyjából 8 ezer van még hátra (evezni is lehet amúgy). Szép feladat.
A bringások mellett egy kiszolgáló egység található fish & chips pulttal, ahová ropogós süllő csábít, illetve a KIOSK italos részlege, ahol viszont idejében érdemes megkezdeni a sorban állást, mert máshol nem lehet szomjoltót vásárolni. Épp ezért hosszú várakozással kell itt számolni. A jó hír, hogy az események követéséről nem maradunk le, mert az óriásképernyőt – néhány belógó faágat leszámítva – viszonylag be lehet látni.
A közönség nagy része a kivetítő előtti sörpadon ücsörög és napozik (egyes félmeztelen, vízilabdás testalkatú egyéneknél ez szó szerint értendő), úgyhogy a napszemüveg ajánlatos és hasznos kiegészítő. Aki nem bírja a vakító napfényt, annak a gyereksarok melletti „hűvös sarokba” tanácsos helyet foglalni, igaz, kicsit messze van a képernyőtől és a fák itt-ott belezavarnak az eseménykövetésbe. A fő helyen, a pirosra mázolt színpadon akár kényelmes fotelekből is szurkolhatunk, de ehhez idejekorán kell megérkezni. Apropó érkezés: a bejáratnál kérésre nemzeti színeket pingálnak az arcokra a hosteszlányok, ezzel is nyomatékosítva az együvé tartozás érzését.
A későn jövőknek a fűben vagy az említett piros színű kis lelátó lépcsőin jut csak ülőhely, ami a magyar himnusz állva hallgatásának idejére szabadul fel jó 30 másodpercre. A hangulat kezdetben jóval békésebb a Margitszigeten tapasztalt foci Eb-lázhoz képest, de hát a futball és a vízilabda hazai közönsége nem egy tőről fakad. Azért a magyar találatokat naná, hogy taps és ováció követi, a center HáraiBalázs csavargólját például igazi üdvrivalgás, annak ismétlésénél pedig hüledezés. Ebből, és a nem csak a gólokat meg a kapusbravúrokat, hanem egy-egy labdaszerzést és blokkot is megtapsoló reakcióból látszik, hogy szakavatott lett a magyar vízilabdás közönség.
A félidőben egy vérbeli szakértő, a háromszoros olimpiai bajnok balkezes lövőisten, Dr. Kiss Gergely elemzi az eddigieket, úgyhogy neki köszönhetően nem csak nézzük, hanem látjuk is az eseményeket (ide tartozik, hogy a közeljövőben olyan, a sportághoz köthető nagyágyúk jönnek majd ide, mint Rédei Kata, Tóth Márton, Tóth Andrea, Steinmetz Ádám vagy Valkay Ágnes).
Alig két perccel a vége előtt, egy 8-8-as állásnál szerzett parádés Erdélyi Balázs-gólnál érezzük majdnem azt, amit két hónapja SzalaiÁdám osztrákoknak lőtt találata után. Győztes gólnak hisszük, ennélfogva erősebb mértékű hangorkán csap le a Március 15. térre, de sajnos az utolsó percekben egyenlítenek az ausztrálok, így a siker elmarad. Az ünneplés viszont nem: a lefújást követően a medencében kialakult bunyót döbbent csend fogadja, amit aztán elismerő taps vált fel. A több száz fős helyi közönség a második döntetlen ellenére is hálás a fiúknak.
