Micsoda fordulat! – funkciót váltott budapesti épületek (III. rész)

Villamossági gyárból kulturális központ – Millenáris

Ganz Ábrahám vasöntőmester 1844-ben alapította meg öntödéjét, ezzel együtt a magyar nehézipar alapjait is lerakta. A gyár kezdetben kéregöntésű vasúti kerék és továbbfejlesztett malomipari hengerszék előállításával foglalkozott. Később – immáron MechwartAndrás felügyelete mellett – a mai Lövőházutca és Marczibányitér környékén megalakult a villamossági gyár, melynek világszínvonalú elektrotechnikai épületét a Lövőház utcában húzták fel. Az 1920-as évektől a második világháborúig Kandó-rendszerű mozdonyok, feszültségszabályozók, motorok és turbinák gyártásával uralta a piacot a Ganz, ám a háborús következmények és a világpiaci átrendeződés válságba sodorta vállalatot. Hiába vontak be külföldi tőkét a ’90-es években, a gyár végül kénytelen volt vidékre költözni.

Az ezredforduló előtti évben gyorsult fel a koncepcióváltás gondolata, melynek eredményeként kulturális funkciót kaptak a megmaradt gyárépületek. Néhányat megtartottak, néhányat – köztük a gyárkéményt – robbantással tüntettek el. Igyekeztek megőrizni az utókornak a korábbi funkcióra utaló részleteket : az egykori E jelű szerelőcsarnokból 600 férőhelyes színház lett (Teátrum), a B jelű műemlék épületből alakult ki a 4600 négyzetméteres Nagycsarnok, a D-ből pedig a 2000 négyzetméter alapterületű Kiscsarnok. Létrehoztak egy Fogadóépületet, egy halastóval megtámogatott szép parkot, de épült többek között galéria és mélygarázs is. 2002-ben Europa Nostra-díjat kapott a MillenárisPark építészeti kialakítása.

Közlekedési csomópontból közösségi tér – Gomba

Még Horthy Miklós térnek hívták a Móricz Zsigmondkörteret 1942-ben, amikor Schall József tervei alapján elkészült a gyűrű alakú épület. A főváros egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontjaként HÉV- és villamosvonalak futottak át rajta. Modern stílusúnak számított akkor, rögtön Dél-Buda egyik nevezetessége lett, mely a vasút és a villamos helyiségei mellett tartózkodónak és üzleteknek adott helyet. A ’70-es évek elején a járatritkításoknak köszönhetően néhány szerelvény már nem futott el a Gombáig, így fokozatosan vesztett jelentőségéből, viszont megmaradt kedvelt találkozási pontnak. 1993-ban a 41-es villamos körtérre került végállomása újra feltette a térképre, újonnan kialakított felvételi épülettel és bérletpénztárral együtt.

Az erősen leromlott állagú, időközben műemlékké nyilvánított Gomba felújítására pályázatot írtak ki az ezredforduló után. Az önkormányzat valódi közösségi teret akart létrehozni itt kávézóval, galériával, infóponttal és jegypénztárral, ami végül 2014 májusában készült el teljesen. "Lebontották a fölösleges, később hozzáépített részeket, a homlokzatot íves finombeton elemek és hatalmas méretű, kisebb technikai bravúrnak számító hőszigetelt üvegtáblák adják. Utóbbiak érdekessége, hogy egyes üvegfalakat el is lehet tolni, így az "egyszerre kint és bent" érzetét erősítik. Ki és be is lehet látni, de az épület átlátható és teljesen átjárható is egyben. Középen csendesebb, napos, parkosított találkozóhely jöhet létre, amelynek kellemes mikroklímát ad a Szomor László szobrászművész szintén felújított, 1930-ból származó Csorgó című alkotása. A kör alakú kút kő domborműveit a csodaszarvas legendája inspirálta" – írtuk akkoriban az átadáskor.

Hivatalokból egyetem – Fővámpalota

Ybl Miklós álmodta meg a neoreneszánsz stílusú épületet a Duna partjára, melyet négy éven át tartó építkezés után 1874. május 1-jén adtak át. A 9500 négyzetméteres épület méltóságteljes, visszafogott ünnepélyességet és harmóniát sugall. A részletek megoldása itáliai, tömegalkotása és tagolása bécsi mintát követ – olvasható az uni-corvinus.hu-n. A palotában kezdetben vámhivatal, a pesti pénzügyigazgatóság, a központi árüzleti igazgatóság és a bányatermék igazgatóság működött, alá pedig raktárként szolgáló pincerendszer épült, melyből alagúton át lehetett kijutni a folyópartra. A Fővámpalota a második világháborúig látta el ezeket a feladatokat, aztán a harcok során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a szakemberek nem látták értelmét az újjáépítésnek. A célzott helyreállításokat követően 1950-ben az a döntés született, hogy Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem költözzön be ide.

Az ötvenes években szinte minden esztendőben kibővült valamivel az épület: létrehozták az egyetemi menzát, lifteket és laboratóriumot építettek. Az első jelentős  rekonstrukció 1969 környékén történt, a rendszerváltást követően aztán komolyabb mértékben korszerűsítették, sokat visszaállítottak az eredeti architektúrából. Az intézmény 2004-ben vette fel a Budapesti Corvinus Egyetem nevet.

Kastélyból irodalmi múzeum – Károlyi Palota

Budapest klasszicista építészetének egyik ékessége 1698-ban készült el. Egy bizonyos WilfersheimMiklós élelmezési biztos számára építette barokk stílusban KalcherMárton. Hívták Patachich Palotának, illetve Barkóczy Palotának is, mielőtt 1766-ban a Károlyi család birtokába került. A ma ismert épület KárolyiGyörgy munkája, aki bővíttette, modernizálta, lépcsőházzal, istállókkal, könyvtárteremmel látta el. Az évek során Ybl Miklós is végzett belső átalakításokat az emeleten, így lett az U alakú palota Pest egyik legjelentősebb klasszicista műemléke. KárolyiMihály 1910-ben le akarta bontatni – az egyik újságban még képekkel illusztrált búcsúbemutató is megjelent – ám végül a dózerolás helyett a korszerűsítés mellett döntött.

A Károlyi Palota 1928-ban került a főváros tulajdonába – ide helyezték át a FővárosiKéptár gyűjteményét, amit egészen 1953-ig látogathattak az érdeklődők. Négy évvel később vette birtokba a Petőfi Irodalmi Múzeum, a család részére mindössze egy lakosztályt tartottak fent egészen 1997-ig. A főszárny díszes teremsorából a 2000 decemberében befejezett felújításnak köszönhetően öt helyiség őrizte meg eredeti kialakítását. A legimpozánsabb az ötablakos Díszterem, ahol a márványkandalló felett három hatalmas tükör csillog. A Díszterem és a mellette elhelyezkedő háromablakos, Erkélyes terem falait műmárvány borítja – derül ki a PIM ide vonatkozó ismertetőjéből.