A tengerparti elvágyódós lounge/chillout-elektronika hazai mestereit, a budapesti Gelka duót annyira megihlették a budapesti naplementék, hogy egy mixet is szenteltek neki – amit stílusosan nálunk mutatnak be, egy interjúval karöltve. Dőlj hátra, mondjuk a Duna-parton vagy a Gellért-hegy tetején, indítsd el és olvasd el hozzá a páros egyik felének, Kürti Csabának a gondolatait a hazai downtempo színtérről, a Café del Mar-sorozat általuk jegyzett részéről és még sok másról.
Negyven percnyi tömény kikapcsolódás, amely tökéletes ívet húz Jon Hopkinstól a Carbon Based Lifeforms-ig. Tengerparti hullámzás, süppedés, meditáció, kikapcsolódás – ugyanolyan jólesik otthon hallgatva, a légkondi hűvösében, egy jeges koktéllal a kézben, mint mondjuk a Duna partján, élvezve a napsütést. Alább meg is hallgatható:
We Love Budapest: Nyolc év telt el az első lemezetek és a második, a Stardust Memories óta. Mi volt az oka a szokatlanul hosszú szünetnek? Mivel foglalkoztatok ez idő alatt?
Kürti Csaba: Több mint három évet fektettünk bele az első nagylemez munkálataiba, majd a nagy hajtás után talán túl hamar és túl fáradtan vágtunk bele a folytatásba. Nagy mennyiségű demó összegyűlt, de valahogy nem éreztük elég erősnek, inkább elengedtük, és az egész a szemeteskosárban landolt. Emellett a Wax On Records is szép lassan szétszéledt. Hozzá kell tenni, hogy a kiadófőnök Nightmares on Wax és a mi művészi elképzeléseink egyre jobban eltávolodtak egymástól. Ő az első nagylemezünk reprodukálást várta el tőlünk, mi pedig jóval elektronikusabb irányba akartuk mozdítani a projektet. Így elváltak útjaink.
Pár év szünet után visszatértünk a Café del Mar égisze alá, és inkább csak számokat jelentettünk meg a válogatáslemezeiken, egyáltalán nem gondolkoztunk nagylemez formátumban. Viszont egy idő után összegyűlt annyi felvétel, persze jó pár kiadatlan is, hogy érdemesnek láttuk egy albumra terelni őket. Ez lett végül a Stardust Memories.
WLB: Mennyit kell majd várni a harmadik Gelka-albumra?
K. Cs.: Ezt egyelőre nem tudom megmondani. Az biztos, hogy leghamarabb talán ősszel tudunk belekezdeni. A második nagylemezünk, a Stardust Memories eddig csak Bandcampen jelent meg. Nyár végén viszont három bónusz számmal megtoldva újra kiadjuk, ezúttal elérhető lesz az összes lehetséges helyen. Az első album, a Lessis More is mellécsapódik. Előkerült egy Senával közös, eddig kiadatlan szám, és úgy döntöttünk, hogy azzal kibővítjük. A Million Nights és Being You EP-ket összevonva beletesszük ebbe a csomagba, természetesen pár új változattal felturbózva. Ősz elején pedig kijön egy közös EP Senával, elég komoly remixekkel, de még nem találtuk ki, hogy pontosan mikor szeretnénk kihozni. Szóval ha új album nem is várható, de lesz megjelenésünk bőven.
WLB: Ez idő alatt merre haladt, milyen irányba változott a lounge és a downtempo színtér szerinted?
KCs: Sokan kérdezik ezt tőlem, mert általában az emberek fejében még mindig az van, hogy a chill out az valami műanyag liftzene, sok nyálas spanyol gitárral, tengerzúgással, és unalomig ismételt kongás dobokkal. Nyilván készülnek még ilyenek is, de ez a része egyáltalán nem érdekel. Szerintem az elmúlt években igazi aranykorát éli a chill out/downtempo zene. Tegyük hozzá, hogy valójában ez nem egy műfaji meghatározás, hanem hangulati kategorizálás. Elég csak olyan előadókat mondani, mint Catching Flies, Mount Kimbie (akik október tizennegyedikén szintén fellépnek az A38 Hajón), The XX, Galimatias, Subsets, Synkro, Maribou State, Imagined Herbal Flows, Submotion Orchestra, Phaeleh, Bonobo, Essáy, Golden Vessel, Submerse, Oh Wonder stb. és máris tisztább a kép. Szerintem ezek az előadók eszméletlen igényes dolgokat csinálnak.
Nagyon sokat változott a kép a kilencvenes évekhez képest, akkoriban döntő többségében repetitív loopkra építették fel az a chillout/downtempo halmazba besorolható kiadványokat, manapság sokkal több aprólékosan kidolgozott, kreatív finomságokkal feldobott, és kellő ötletességgel összerakott zenét találhatunk. Catching Flies nagylemeze ősszel jön ki a világ egyik legmenőbb kiadójánál, 2016-ban egyértelműen ez lesz a legnagyobb durranás. Alig várom. Nem beszélve arról, hogy állítólag a Mount Kimbie háza táján is készülődik valami. Ismét jó évet fogunk zárni.
WLB: Anno Magyarországon nagyon felkapott volt mindkét műfaj, mit mondanátok, miért? Inspiráló Budapest ebből a szempontból?
K. Cs.: Szerintem egyszerűen azért lett felkapott a műfaj, mert az ezredforduló környékére az elektronikus zenében végre hazánkban is kialakult egy olyan erős mezőny, ami már nemzetközi mércével is kiemelkedőnek számított. Yonderboi, Marcel, Deutsch Gábor, Anima és a többiek abszolút megsüvegelendő dolgokat hoztak létre a stúdióikban, és volt mellettük egy olyan menedzsment és kiadó, amelyik képes volt Európában is megfelelően elhelyezni a terméküket a piacon.
Fogalmam nincs, hogy a magyarokra jellemző keserédes szájíz egyedisége miatt lettünk ilyen erősek a chill outban, vagy csak azért pörgött be a dolog, mert a legkiforrottabb produkciók éppenséggel downtempo-ban utaztak. Egy biztos, Yonderboi és Marcel elképesztő nemzetközi sikere magával rántotta a többieket is. Budapest szerintem a kisváros jellege miatt nagyon inspiráló, és jó látni, hogy manapság is mennyire korrekt dolgok készülnek. Nem feltétlenül chill out, de nagyon érdemes S Olbricht, Route 8 vagy Dnte munkásságára odafigyelni. Jófajta friss budapesti hangzást csinálnak. Bőven tudnék még mondani neveket.
WLB: Ti válogattátok a legújabb Café del Mar-albumot. Meséljetek erről, hogy jött a lehetőség és mi alapján szelektáltatok?
K. Cs.: A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően, pont a huszadik Café del Mar megjelenésünk lett ez az album. Márciusban indult el Ibiza egyik legnagyobb elektronikus zenei rádiójában, az Ibiza Sonicán a havi műsorunk, az Audio Diary. Sokat rágódtunk azon, hogy melyik idősávot válasszuk, mert nappal inkább deep house téma pörög náluk. Általában a mixeinket úgy építjük fel, hogy a lassabb, nyugisabb zenéktől haladunk a csillesebb deep house felé, szóval egyáltalán nem volt ellenünkre, hogy erre a hangulatra hegyezzük ki a műsort. A Café del Mar brigádnak nagyon tetszett az első pár adás, és ezután kértek fel minket, hogy válogassuk össze a számokat a Chillhouse-sorozat legújabb részéhez.
A szelekcióban legfontosabb teendő először nyilván az volt, hogy összegyűljön legalább kétszáz jó zene. Majd üzleti és egyéb támpontok alapján fokozatosan lekerültek a listáról az olyan muzsikák, amelyekért az adott lemezkiadó túlságosan sokat kér a jogosításért, vagy csak bakeliten jelennek meg, és sok egyéb más furcsaság is szerepet játszott, amire általában nem gondolna az ember. Végül maradt kb. negyven darab felvétel, és itt jött a számomra legkedvesebb fázisa a történetnek, amikor azt mondom, hogy dolgozom, de valójában zenét hallgatok. Meg kellett keresni, hogy hangulatban melyik számok passzolnak egymáshoz a legjobban, és hogy lehet egy koherens egésszé egybegyúrni őket. Egyetlen dolog volt biztos már a legelején, hogy mindenképp Marcel és Forteba közös számával induljon a lemez. Viszont két dolgot sajnálok. Az Apollo Records legénysége túl későn, már a lemezleadás után bólintott rá, hogy használhatnánk Gacha Bakradze számát, így sajnos lemaradt. A másik, hogy nagyon szerettem volna a budapesti Route 8 valamelyik cuccát is feltenni a lemezre, de kiadója, a Lobster Theremin nemet mondott.
WLB: Mesélj a We Love Budapestnek készített mixetekről! Milyen helyeket ajánlanál hozzá, honnan a legjobb nézni a naplementét?
K. Cs.: Már régóta szerettünk volna egy kifejezetten ambient zenéket felsorakoztató mixet összehozni, úgy tűnik ennek most jött el az ideje. Nem kifejezetten az volt a cél, hogy a legfrissebb zenék közül szemezgessünk, inkább összeszedtük a nagy kedvenceket az elmúlt tíz évből. Környezetzajokkal megspékelt, kellően meditatív elektronikus és atmoszferikus ambient számokat válogattunk össze. Pihenés, süppedés, hálószoba, természet vagy vízpart ajánlott a fogyasztásához.
WLB: Július tizenötödikén Sun Glitters előtt játszol, mit várhatunk majd tőled?
K. Cs.: A mixeink felépítéséhez hasonlóan, élőben csinálok majd mashupkoat, és re-editeket. Most nagyon pörögnek nálam a lefelezett ritmusú, Synkro-ra és Bop-ra jellemző, pár csipet drumandbass dologgal megszórt chill out zenék. Ilyeneket biztosan fogok játszani. Természetesen a saját számainkat is újraértelmezem, megfűszerezem őket. Azt mondanám, hogy jófajta bólogatós downtempo lesz a fókuszban. A végén pedig néhány house is befigyel majd.
WLB: Melyek voltak számodra az idei év legjobb számai, albumai, mixei?
K. Cs.: Parra for Cuva & Senoy közös nagylemeze, a Darwīš engem nagyon megtalált, egyébként is minden jöhet, amit a Project Mooncircle-nél jelenik meg. Az idei év legjobb száma eddig egyértelműen a Synkro - Midnight Sun (Helios Remix). Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire tökéletes. Ezekbe még mindenképp érdemes belefülelni: Youth X Troy Gunner - Under My Heart; Sepalcure - Folding Time; Little One - Awakening; DJ Wave - Above The Clouds; Al Green - Simply Beautiful (Maribou State Edit); FRST - The Fading Geyser; Machinedrum - Vapor City - Vizion Centre Mix; Submotion Orchestra - 'Red Dress' (Menik Remix); Hakuu - Without You (feat. Lylli); Bop - Winter Moods.
