Üvegfúvóműhelyből romkocsma – Élesztő
A Tűzoltó utca hosszú évekig igazi T-betűs underground tűzfészekként volt ismert, hála az egykori Tűzraktérnek és Tündérgyárnak, vagy a mai Trafónak. Utóbbi mellett még a múlt században húzták fel azt az épületet, melyet eredetileg üvegfúvóműhelynek szántak. Túl sok információt nem találni a kezdetekről, de annyi kiderült, hogy évekkel később parkolóvá alakították át, majd autók helyett társasági életet élő fiataloknak adott helyet – immáron Tündérgyár néven.
A romkocsma kategóriába besorolt egység nevét a Tündér Összeszerelő Üzemből kapta és három részből állt: a Presszóból, a Gyárudvarból, vagyis a kerthelyiségből, illetve a koncerteket befogadó Hangárból.
2013-ban már kisebb léptékű funkcióváltáson esett át: kézművessörökre tematizált romkocsma stílusú hely lett hostellel és kávézóval. Élesztőként ismerjük és szeretjük a mai napig hivatalosan "multi tap bar"-ként működő, ipari báját továbbra is őrző épületet, melyben 17 sörcsapból folynak a kézműves remekek.
Kaszinóból szórakozóhely – Stefánia Palota
1883-ban rakták le a német Meinig Artúr által kaszinónak tervezett építmény alapköveit, majd bő tíz éves kemény munkát követően 1895. május 1-jén adták át az úri közönségnek. A neobarokk stílusú épület felhúzási költségei a körülötte kialakított angol parkkal együtt mintegy 380 ezer osztrák-magyar forintot vittek el. Egy emelete, magas és tágas belső tere, széles erkélyei, oszlopos előcsarnoka, valamint a kor főúri ízlésének megfelelő elrendezése egyértelmű utalás volt arra, hogy a legfelsőbb társadalmi osztály szórakozási igényeit hivatott kielégíteni.
Az 1910-től inkább ipari mágnások találkozóhelyévé átalakult épület sem úszta meg a II. világháborút súlyos károk nélkül. Több találat is érte, ezért ’48-ban és ’67-ben felújításokat végeztek az időközben a Magyar Néphadsereg tulajdonába került palotán. Az állam kulturális, üdülési és szórakoztató központként működtette tovább, 1978-ban pedig közel 500 fős színházteremmé alakította át a kaszinót. 1993-ban kapta a StefániaPalota nevet; elsődleges feladata továbbra is a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség kiemelt rendezvényeinek kiszolgálása volt, ugyanakkor a főváros egyik legkedveltebb reprezentatív helyszínként lehetett rá számítani fogadások, konferenciák, bálok, esküvők megrendezésére – no meg bulikra, hiszen itt üzemelt a ’80-as, ’90-es évek egyik kedvelt szórakozóhelye TisztiKlub néven, melynek emlékeit korábban már felidéztük.
Raktárból gasztro-, és kereskedelmi központ – Bálna
Gabonaszállító hajóknak építettek raktárakat még az Osztrák-Magyar Monarchia idején a Duna-part ferencvárosi részén, hiszen a várost kettészelő folyó kiemelkedően fontos szállítási útvonalnak számított (akkor is). A XXI. század elejére alaposan leromlott ezen épületek állapota, így hát kiadták a parancsszót az újratervezésre. Kas Oosterhuis holland építész készítette el egy olyan non standard stílusú új épület terveit, amely a négy raktárból kettőt átriummal köt össze, egyben pedig a Dunával párhuzamosan meghosszabbítja őket egy bálnafej formájú üveghéjjal.
Ugyan már 2009-ben megkapták a Ferencvárosi Önkormányzattól az építési engedélyt, ám különféle rendezetlen vitás kérdések elhúzódása miatt az átadás két évet csúszott, amely végül 2013. november 8-án történt meg. A környező ismert és jelentős épületekhez (Fővám téri Vásárcsarnok, Corvinus Egyetem) kapcsolódó Bálnát kulturális, gasztronómiai, kereskedelmi központnak szánták tele éttermekkel, bisztrókkal, kávézókkal, üzletekkel, galériákkal, illetve egyik különlegességeként egy titkos kilátó ponttal. "A Bálna belsőépítészeti megformálása hűen tükrözi korunk holisztikus szemléletét: acél, alumínium és üveg, sárgára égetett tégla csontszínű beton és selyemszürke alumínium felületek, tükörpolírozott beton és fa padló, terazzo mintás lépcsőfokok és krómacél mozgólépcsők tükrözik az átlátszó üveg tetőpanelokon átragyogó napsugarat, egyetlen egésszé formálva a belső és a külső teret" – olvasható a
balnabudapest.hu ismertetőjében.
Képviselőházból kultúrközpont – Olasz Kultúrintézet
Az Ybl Miklós által tervezett, neoreneszánsz irányzathoz köthető, mindössze 5 hónap alatt felhúzott épület 1863 óta áll a Bródy Sándor utca 8. szám alatt. Budapest egyik legfontosabb XIX. századi műemlékének tartják, mely a Magyar Országgyűlés Képviselőházának székhelyeként működött 1902-ig. A ’20-as években kiállítások és vásárok házigazdájaként szerepelt a nyilvántartásban, aztán filmvetítésekre is várt vendégeket, majd egy 1935-ös római szerződés értelmében hét évvel később az olasz állam tulajdonába került. A felújítási munkálatok végeztével 1943. június 21-én nyitott meg Magyarországi Olasz Kultúrintézet néven neves olasz és magyar személyiségek jelenlétében. Feladata a két ország közötti kulturális cserekapcsolatok elősegítése, továbbá számos szolgáltatás – könyvtár, folyóirattár, kulturális és olasz nyelvtanfolyamok – biztosítása volt.
Mind a világháború, mind a 1956-os forradalom komoly károkat tett benne, így érthető módon néhány évig szünetelt a működése. A helyreállítások után még hosszú évtizedekig folytatódott az olasz kultúrmisszió különféle színházi előadásokkal, koncertekkel, kiállításokkal. Napjainkban 140 fős moziteremmel, 500 férőhelyes nagyteremmel, könyvtárral és egy hangulatos kávézóval bír.
