Ezt nézd meg áprilisban! – kiállításajánló 5 tárlattal

Sárkányok mindig lesznek (Petőfi Irodalmi Múzeum)A sárkányok évezredek óta megjelennek különböző mitológiákban, legendákban, szövegesen és képi emlékeken is. A változatos formákban megjelenő alakok ott voltak a viking hajókon, fabútorokon, hímzéseken, küzdöttek Szent Györggyel, szerepeltek Tolkien írásaiban, feltűntek Dürer és Rembrandt művein, sőt, nekünk még a hétfejű verziók mellett volt egy Süsünk is, a világ leghíresebb egyfejűje. A múzeum interaktív, valóban minden korosztálynak ajánlható kiállítása ezt az emberek fantáziáját már oly régóta foglalkoztató, pontosan nem leírható, és sokféle alakban felbukkanó jelenséget járja körül, felvázolva a különböző kultúrák sárkányértelmezéseit, a „tudományos” leírásra tett kísérleteket, bemutatva a különböző képzőművészeti jelenségeket és természetesen a magyar irodalom sárkányait is.

Megtekinthető: 2016. november 6.Csató József: Pocket Volcano (Virág Judit Galéria) A fiatal festő generációjának egyik legismertebb alkotója – az ismertség pedig nem korlátozódik az ország határai közé. A címadásról a művész elmondta, hogy nem kell túl komolyan venni, szeret „lemezborítós” címet adni. Ennek ellenére a palettán összekeveredő színek leválasztásával, fóliák és papírdarabok felhasználásával létrejövő kollázsokon látszik egyfajta színes-füstös érzés és a vulkanikus formák is megidéződnek a képeken. Az új képeken kevesebb a figura és több a folt, de – Veress Dániel kiváló, az Apokrif folyóiratban megjelent jelzőit idézve – ugyanaz a flegmaság és derű jellemzi új képeit is, mint a korábbiakat. Érdemes benézni Virág Juditékhoz a Falk Miksa utcába, nem kell megijedni attól, hogy ez nem egy múzeum, hanem egy galéria, mindenkit szeretettel látnak.

Megtekinthető: 2016. április 13.Koszta József gyűjteményes kiállítás (Várkert Bazár) Egy sajnálatosan elfeledett festő újrafelfedezéséhez járulhat hozzá a Várkert Bazár északi épületében, az úgynevezett Testőrpalotában látható tárlat, melyet elsősorban azoknak ajánljuk, akik a klasszikusabb, figurális festészetet kedvelik. Ugyanakkor ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Koszta festészete leírható lenne néhány jelzővel. Budapest után többek közt Münchenben tanult. Harminc évig élt Szentes mellett tanyán, témái között nagyon gyakran fordult elő a szélmalmok, a kukoricások, az Alföld és az ott élők életének ábrázolása – bravúrosan. 1933-ban így vallott erről: „Összes munkáim, amelyekkel feltűnést keltettem, mind-mind tanyai alkotásaim. A magyar táj színei, hangulatai annyira lenyűgöző hatással vannak rám és annyira idekötnek, hogy úgy érzem, másutt nem is igen tudnék dolgozni. Annyira magáévá tett és áthasonított a magyar föld varázsa, hogy talán élni se tudnék már nélküle.” Nagyjából a kiállítás felénél jutunk el azokhoz a képekhez, melyeket francia földön festett. Ezekből a képekből látszik igazán, hogy a posztimpresszionistákhoz sorolt mester sokféleképpen tudott dolgozni és az, amit alkotott, mind sajátos, sőt egyedi. Életműve a magyar festészet történetének elválaszthatatlan része, utolsó gyűjteményes kiállítása mégis több mint 60 éve volt utoljára Budapesten.

Megtekinthető: 2016. április 17.Think Global, Build Social! I Builders/Építők (FUGA) A Petőfi Sándor utcai FUGA – Frankfurt és Bécs után – a szociálisan érzékeny vagy másképp szolidáris építészet legkiválóbb példáit mutatja be szerte a világból. Olyan házak ezek, amelyek általában minimális költségvetéssel, sokszor önkéntes munkával épülnek és képesek valódi változásokat generálni, közösséget építeni. Láthatjuk például, hogy milyen tradicionális agyagépületeket tervezett Maliba, a Föld egyik legszegényebb államába két olasz építész, vagy hogy mit képes létrehozni egy észak-indiai faluban egy Kőrösi-Csoma Sándor útját követő építész és a nyomában néhány magyar kéz. Megismerhetjük az egri Arkt Művészeti Ellátót, ami egyébként Magyarországot képviseli hamarosan a Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén, valamint a monori biobrikett manufaktúrát, ami egy olyan mélyszegénységben élő közösségen segít, ahol télen eddig nem igazán volt megoldott a fűtés. A magyar szekciót a Hello Wood állítja össze Builders/Építők címmel, 12 hazai kísérleti építészeti projektet bemutatva, melyek a nemzetközi anyag mellett a helyi sajátosságokra, hasonlóságokra és különbözőségekre irányítják a figyelmet. A kiállításon látható épületek a legjobb példái annak, hogy találékonysággal, a helyi építőanyagokat és munkaerőt segítségül hívva hogyan segíthet az építész közösség az egyes társadalmi jelenségek fejlesztésében vagy megoldásában.

Megtekinthető: 2016. április 11.Arne Maasik: Végtelen víz (FUGA)Észtországban az idei a tengeri kultúra éve. Arne Maasik építész és az egyik legismertebb észt épületfotós, 1998 óta fényképezi a „végtelen vizet”. A március közepén, az Észt Hét nyitórendezvényeként nyílt kiállításon megismerhetjük a tenger sokszínű arcait, végtelenségét és hatalmasságát. A nagyméretű képek nem hordozzák az emberi jelenlét nyomait, szerkesztésük egyszerű, a hatás pedig meditatív. A kiállításhoz észt és angol nyelvű katalógus készült, melynek kísérőszövegét Valdur Mikita írta. „Az észt genius locinak két otthona van – az erdő és a tenger. A tengerparton és az erdő szélén mintha jobb emberek lennénk. Ezek a különös határvonalak felerősítik a jót és gyengítik a rosszat. Itt születik meg az észt kultúra mágiája, az őrült szegélyhatás: a tenger partján és az erdő szélén a teremtéstörténet középpontjában vagyunk (…). A tenger és annak látványa része az észtek önképének. Őseinkkel osztozunk ugyanazokon a több ezer éves tengerparti tájakon, a tengeri utáni ősi vágyakozáson, tengeri szerencsén, tengeri bánaton. Ezer éve lehel a tenger az emberre, csiszolja kerekdedre a köveket és tisztává a gondolatokat.” Megtekinthető: 2016. április 5.