WLB:
A 2012-es Lovemonster óta most először jelent meg Pannonia Allstars Ska Orchestra lemez, ez az eddigi leghosszabb kihagyás két albumotok között.
KRSA:
Igen. De most kiadtunk végre egy – a Pannonia Allstars Ska Orchestra első tíz évét összefoglaló – Best Of lemezt, bakeliten (azaz vinylen). Egy német kiadó jelentette meg, és limitált kék és fehér színű verzió is forgalomba került belőle. Gyönyörű lett, nagyon büszkék vagyunk rá! A nagy részét egyből el is kapkodták.
WLB:
Mivel foglalatoskodtatok a köztes időben?
Folyamatosan koncerteztünk, megállás nélkül jártuk az országot, illetve turnéztunk külföldön is: léptünk fel Angliában, Németországban, Csehországban, Szlovéniában, Macedóniában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Lengyelországban és így tovább.
Illetve számtalan videoklipet készítettünk az új dalainkhoz (Lipi Ride, Az én utam, Million Times, Trónok Harca, Imperial Reggae – Star Wars Cover, Billy Boyo és a Részeg – utóbbi megnyerte az I. Magyar Klipszemle fődíját). Az új lemezünk nagy része lényegében ezeknek a videoklipes daloknak a gyűjteménye. A MÜPA-ban is adtunk egy egész estés szimfonikus koncertet, szóval nem unatkoztunk azért.
WLB:
Hogyan jellemeznéd az új albumot?
KRSA:
Változatos, jó értelemben eklektikus. Stíluskavalkád sok vendéggel (Prieger Fanni, Szűcs Krisztián, Riger János és Deniz is szerepel rajta). Sok, a zenekartól szokatlan elem is feltűnik, dögös és sokszor fésületlen. Western, balkán, funk, jazz, népdal, dub, rock, rap, mindez házasítva modern és klasszikus jamaicai ska-val és reggae-vel. A visszajelzések alapján elég jó elegy.
WLB:
A Ghost Trainen van egy Lee „Scratch” Perry előtt tisztelgő dal (a Scratchy), miben hatott ő a stílusotokra? Ki volt még fontos inspiráció a lemez írásakor?
KRSA:
Lee Perry nagy ikon, a zenével való kapcsolata, a szemlélete, hozzáállása mindenképpen hatott ránk. Maga a dal szövege az én személyes élményemet dolgozza fel, amikor először láttam élőben. Ez egy véletlen folytán Tokióban történt 2004-ben, így még extrább és különlegesebb volt az élmény. Mad Professorral együtt lépett fel, fenomenális volt.
Perry személyén kívül is számtalan hatás ér minket a Star Wars-tól, az Esik eső magyar népdalig, amiket konkrétan fel is dolgoztunk ezen a lemezen, de mondhatnánk westernfilmeket, reggelig tartó bulizásokat, tavaszi biciklizésket, nyári sütögetéseket, studio one vagy motown lemezeket – ezer és ezerféle hatás ér minket, mi pedig tudatosan vagy tudat alatt reagálunk rájuk.
WLB:
Olyanok működnek közre a lemezen, mint Deniz, Prieger Fanni az Anima Sound Systemből vagy az egykori Heaven Street Seven frontembere, Szűcs Krisztián. Hogyan jöttek ezek a vendégszereplések?
KRSA:Denizt ismertem korábban személyesen, és amikor felkértek minket egy olyan projekt keretén belül, ahol zeneileg távol álló alkotókat szerettek volna egy-egy dal erejéig összehozni, akkor én rá gondoltam. Ő pedig elvállalta és így született Az én utam. Az együttműködés gyümölcse végül a Ghost Train lemezre is felkerült, mert különleges színnek gondoljuk, és nagyon szeretjük, ahogy szól.
Szűcs Krisztiánnal sokszor léptünk már fel, baráti viszonyt ápolunk, és az egyik side-projektünk a PASO Plays Covers gyakori vendége.
Ebben a formációban feldolgozásokat játszunk, de a próbákon már régóta beszéltük, hogy kellene írni egy új saját dalt is. Vagy akár többet. Ez lett az első, a Csók és Könny. A billentyűsünk, Benkő Dávid játszik az Anima Sound System élő formációjában, így sokszor dolgozott már együtt Fannival. Ő javasolta, hogy vonjuk be Riger Jani Üres szoba című dalába duettet énekelni.
WLB:
A Raindrops című szám egy magyar népdal, az Esik az eső feldolgozása. De a PASO Plays Coverrel játszotok Rihanna vagy éppen Illés dalt is. Mi alapján dől el, hogy melyik dalhoz nyúltok hozzá? Mennyire nehéz egy magyar népdalt „skasítani”?
KRSA:
Elsősorban azokhoz a dalokhoz nyúlunk, amiket szeretünk, vagy meglátunk benne valami kapcsolódási pontot a mi zenénkhez. Emellett sokszor felkérnek minket zenei projektekre, így csináltunk már az LGT, Cseh Tamás vagy az Illés szerzeményeiből is átdolgozásokat. Ezek mellé jönnek a film- és sorozatzenék, amik rajongási alapon kerülnek a zenekar elé. Aztán a szívünkhöz legkedvesebbeket egy csokorba szedjük és rendszeresen színpadra állítjuk. Kihívás úgy ska-ban, vagy reggae-ben eljátszani szinte bármit, hogy harmonikus és természetes maradjon. Van, amit nem is igazán lehet, futottunk már bele olyanba is és akkor el kellett engednünk a dolgot, vagy a legtöbbször megpróbáltuk teljesen átírni.
WLB:
Mennyire nehéz a koncertjeitekre jellemző eksztatikus állapotot, lendületet felidézni egy jóval sterilebb stúdióban, átmenteni azt egy lemezre?
KRSA:
Dalfüggő is, van amikor könnyebben megy, de van amikor erősen meg kell dolgozni érte. A zenei alapot egyben játssza fel általában a zenekar ritmusszekciója, ők tehát élőben zenélnek. Persze ez még önmagában nem elég, de ha elég jól sikerül beállítani a füleseket és megvan a szemkontaktus a tagok között, akkor elérhető egy koncertközeli élmény. A fúvósok is egyben igyekeznek feljátszani a dalokat, és a csapatszellem itt is segít. Az éneknél néha ugrálni szoktam előtte, és jót tesz az is, ha jók vagy hangulatosak a fények a stúdióban.
WLB:
A lemezbemutatóra új fellépőruhákkal is készültetek. Miért érzitek fontosnak a koncertjeiteken ezt az aspektust?
KRSA:
A lemezborító hangulatát megidéző arcfestéssel és öltönyökkel készültünk. A ska zenében kifejezetten adnak a megjelenésre és igyekszünk ezt mi is kiemelt dologként kezelni. Nekem személy szerint segít átlényegülni, egy plusz hangulatot ad, amikor felkerül rám az öltöny és a kalap.
WLB:
A Ghost Trainhez kapcsolódóan elkészült a zenekar első saját söre, egy felsőerjesztésű, kézműves IPA. Mesélj erről!
KRSA:
Szűretlen és mosaic komlóból készült a rozsnyói Rothbeer főzdében. Kellemesen kesernyés, 6,5%-os erősségű és a zenekar tagjai kézzel matricázták.
WLB:
Az első Magyar Klipszemle fődíját a Részeg című számotokhoz forgatott videó nyerte. Hogy állt össze a klip?
KRSA:
Horváth Viktor rendezte, és a This is England egyik jelenetének hazai verzióját szerette volna leképezni. Lényegében azt szerette volna, ha minél természetesebb az egész, így nem adott konkrétabb instrukciókat, csak annyit mondott, hogy vonuljunk erre vagy arra, miközben az utcán söröztünk, custom-made nejlonszatyrokkal. Semmi nem volt előre egyeztetve, sem az esések-kelések, sem a végén látható ikonikus cicivillantás.
WLB:
Játszottatok már szimfonikus zenekarral, dolgoztatok már fel Illést, idén pedig a Ghost Train turné keretében felléptek többek közt Írországban. Adódik a kérdés, hogy van még olyan dolog a PASO-val kapcsolatban, amit régóta meg akartok valósítani, de eddig még nem jött össze?
KRSA:
A tengerentúli koncert már régi vágyunk, és mivel amerikai kiadó gondozza a lemezeink jó részét, ezért elméleti síkon nem is lehetetlen. Nagyon jó lenne, ha egyszer összejönne!NyereményjátékEgy CD-t és egy GhostTrain sört tartalmazó ajándékcsomagot sorsolunk ki azok között, akik hétfőig helyesen válaszolnak az alábbi kérdésre:
- Hol készül a zenekar első saját söre?
A válaszokat kommentben várjuk, a nyertest
Facebook-on értesítjük, figyeljétek a mappákat!
