Jóval Garfield megrajzolása előtt is utáltuk a hétfőket, az idősebbeknek pedig a mai napig felrémlik, hogy anno hiába kapcsoltuk be a tévét ilyenkor, magyar adás híján maximum a csehszlovák kettőn nézhettük este, amint az öreg bácsi álomba szenderít minket az égi lámpák lekapcsolásával. Az azóta eltelt időre sem jellemző a város hétfőnkénti tébolyodása, úgyhogy a Food Film Fighters ezt a naptári rést igyekszik kihasználni.

Az elnevezésből akár a világhírű rockzenekarra is asszociálhatnánk, de téves úton járnánk, mert az eseménysorozatnak semmi köze nincs Dave Grohl bandájához. Sokkal inkább a filmekhez, a színházhoz, az improvizációhoz és az ételekhez.

Évekkel ezelőtt egy baráti beszélgetéssel egybekötött világmegváltás, no meg egy használaton kívüli gipszkartonfal adta az ötletet Borda Eszternek, hogy ha már telefonja névjegyzékében tucatnyi művészismerőse foglalja a tárhelyet, és a lakásban ott figyel a méretes üres fal, miért ne kezdene velük valamit. Mi lenne, ha levetítenének egy filmet, amit a témához kapcsolódó performansz követne, majd szintén a filmre utaló ételekkel kínálnák meg a vendégeket?

Nagyon lebutítva erről szól a Food Film Fighters. A kezdetekhez képest slam poetry-előadókkal, azaz slammerekkel egészült ki a produkció, a helyszín először a Gozsdu Manó Klub, majd a Toldi mozi lett, a havonta megrendezett előadásokra pedig gyakorlatilag nem lehet jegyet kapni.

A belépőhöz jutott szerencsések havonta egyszer hétfő esténként egy ismert kultfilm köré felépített improvizációs előadást élvezhetnek a Grund Színház művészeinek jóvoltából. A film kilétét kizárólag a közönséget könnyed humorával szórakoztató prezentőr, Andrew Hefler (Borda Eszter férje), valamint nyilván az előadók ismerik, a nézők feladata kitalálni, hogy a slammerek és a színészek improvizációra épülő jelenetei melyik műalkotásról szólnak.

A megfejtésben segítenek a szünetben az Inez Food Bar jóvoltából felszolgált harapnivalók, melyek valamilyen módon szintén kapcsolódnak a feladványhoz (a Vissza a jövőbe 2-nél például mi más lehetett, mint hidratált pizza!). Kezdetben bekiabálással vagy magasra nyújtott karral jelezhette a néző, ha rájött a megoldásra, napjainkban visszafogottabb módon, az internet és a közösségi média bevonásával adhatja a szervezők tudomására sikerélményét. A nyeremény általában a filmhez köthető relikvia.

Az undergroundnak tekinthető FFF a mainstream ajtaján dörömböl már egy ideje, mi több, bármikor be is dönthetné, de az ötletgazda szerint ez szándékosan nem fog megtörténni. „Az előadásaink telt házasak, a közönségünk folyamatosan panaszkodik, hogy vagy vigyük nagyobb befogadóképességű terembe, vagy rendezzük meg gyakrabban – a tervek szerint szeptembertől utóbbi lesz a megoldás. A Food Film Fighters népszerűségének oka szerintem annyi, hogy a nézők szeretik látni, ha a színpadon lévők jól érzik magukat, illetve ha valamilyen módon megszólítják őket. No meg persze nyerni is szeretnek.” – mondja Eszter, és rögtön folytatja a népszerűség átkával: „Gondoltunk rá, hogy elköltözünk a Corvinba, ahol 4-500 fős teremben zajlana az előadás, de ott már mikroport kellene a színészeknek, és a nagy tér miatt elveszne a családias hangulat, ami az egésznek a lényegét adja. Volt szó tévés szereplésről, készült próbaadás is, de a közvetlenség és az említett családiasság érzése nem jött át a képernyőn, így ezt elvetettük.”

Adódik a kérdés, a jövőben felkérnek-e egy sztárszínészt egy-egy beugróra, de jelentjük, már megtörtént: amikor a Kontroll című film köré épült az este, ki másnak, mint Csányi Sándornak küldtek meghívót, aki nagyon szívesen részt vett volna, ha nincs egyéb jellegű elfoglaltsága. Bár így nagy valószínűséggel az átlagnál hamarabb kitalálták volna a feladványt.

Ami az év további részét illeti, a következő esemény február végén a farsanghoz kapcsolódik (adnak vajon fánkot?), és ha a tavalyelőtti beöltözős buliból indulunk ki, egészen biztosan emlékezetes lesz.