Rém rendesek leszünk, és nem lőjük el a bandy-re asszociáló, kötelezőnek tűnő poént. Az itthon alig ismert téli csapatsportág megannyi sorstársához hasonlóan mostoha körülmények között próbál eredményeket elérni. Mindezt nem akármilyen bravúrral teszi: a jéglabda hazai küldöttei ugyanis bronzérmet szereztek a tavalyi B-csoportos világbajnokságon!

Tekintve, hogy Magyarországon az egyetlen darab szabványméretű pályát csupán a budapesti Városligetben tudják felhúzni, ráadásul a vb-re való felkészülés idején a műjégpályát éppen felújították, a siker sokszorosan felértékelődik. A magyar férfiválogatott 1991 óta valamennyi világversenyen részt vett, és ha a profi játékosokat is felvonultató A-csoportos legjobbakat nem számítjuk, Európa élmezőnyéhez tartozik.

A bandy-sek nem szeretnek párhuzamot vonni a hokival, első blikkre mégis a jégkorongot idézi a sportág, elvégre szintén korcsolyával kell a (futballpálya méretű) jégen száguldozni, (nagyobb) kapuba gólt ütni, viszont korong helyett labdával és hajlított ütővel, az ütközés pedig nem megengedett. Egy csapatban 11 játékos van, a mérkőzések a labdarúgáshoz hasonlóan kétszer 45 percig tartanak.

A nevét az angol „bent” (hajlít) szóból kapó bandy Nagy-Britanniából származik, ugyanakkor a 18. századtól kezdve az oroszok tekintik magukénak, ezért nem hivatalos nevén orosz hokinak is hívják. Az 1952-es téli olimpiai játékokon bemutató sportágként volt jelen, a hivatalos programban azonban egyelőre (?) nincs benne.

"Itthon 20-25 játékos bandy-zik állandó jelleggel. Létezik egy Budapest Rangers nevű csapatunk, mely anyagi okok miatt bajnokságban nem szerepel, sőt néha még a normális edzésfeltételeink sem biztosítottak: februártól novemberig kispályán vagyunk kénytelenek játszani, vagy rendszeres támogatás híján saját zsebből fizetve valamelyik környező országban edzőtáborozni" – mondja BottlikTibor, a válogatott kapusa és egyben a női nemzeti csapat szövetségi kapitánya, aki szerint a kétségkívül fantasztikus eredmények a körülmények miatt inkább szívből jönnek.

A „Miért nem ismeri itthon senki?” kérdésre barlangrajz-egyszerűségű a válasz: nincs megfelelő marketingje. Pedig a jégkorongozóknak kiváló kiegészítő sportág, az agresszívabbnak és durvább(nak tűnő) hokival ellentétben humánusabb, így akár a szülők kedvencének is be lehetne állítani, mivel komolyabb baj nem érheti a jégen közlekedő csemetét. És ha esetleg nem lenne köztudott, a bandy bizony a világ leggyorsabb labdajátéka – a nyolc centiméter átmérőjű labdát akkora erővel lehet megütni, mint semelyik másik játékban.

Adja magát az átjárás a hoki és a bandy között, és tényleg: sok-sok jégkorongozó próbálta már ki, és mindannyian áradoztak róla. Svédországban – ahol konkrétan bandy-gimnáziumok működnek – kicsit komolyabban veszik a sportágat, ott a gyerekek az ütőkezelés könnyebb elsajátítása végett vele kezdik, és később térnek át a korongos változatra.

Nálunk az utánpótlás komolyabb szintű toborzása indul ebben az évben, de nemcsak ifjoncokat vár a szövetség, hanem bárkit, aki szívesen kipróbálná a bandy-t. Ehhez nem feltétlenül szükséges alap a korcsolyatudás, mert Bottlik Tibor elmondása alapján szeretik megtanítani a jelentkezőt a hirtelen megállások és irányváltoztatások helyett a kanyarodásokra épülő helyes „bandy-mozgásokra”. A vidám hangulatú edzéseken a Magyarországon nehezen beszerezhető ütőt biztosítják, ellenben korcsolyát és valamilyen fejvédőt érdemes vinnie a próbálkozónak. Havi és éves tagdíjért cserébe lehet csatlakozni a most még kis létszámú hazai közösséghez.