Hónapokkal ezelőtt kipróbáltuk az újrahangolt, Krausz Gábor-féle ZONA-t, s már akkor beszélgettünk egy picit a Baldaszti-csapat készülő kávéházról. Kíváncsiak lettünk, hogy valósítják meg mindazt, amit emlegettek. Egy laza hangulatú, mégis nívós találkozóhelyet szerettek volna nyitni, mely magán hordozza a történelmi Budapest jegyeit, ahová bárki beülhet a reggeli sajtót elolvasni egy szuper kávé mellett, de adott esetben este vacsorázhat is egy kiadósat. Télen a hangulatos utcát kémlelve, nyáron pedig a nagy teraszon lábat lógatva.
Aztán karácsony előtt egy nappal helyére került az utolsó lámpa is, és megnyitott a Liberté Grand Café, a város egyik legkellemesebb környékén, az Aulich utcában, közel a Batthyány-örökmécseshez, a Szabadság térhez, a Parlamenthez – az V. kerületben. Az üzlethelyiségben üzemelt egykor a Szabadság Kávéház (innen az új név is), mely olyan költőink törzshelye volt, mint például Ady Endre. Nagyot ugorván, ezt a dicsőbb érát követte a Spartacus Étterem – amely nem feltétlenül magas színvonala miatt volt ismert –, majd visszaállították a szecessziós belsőt, és ismét Szabadság Kávéházként üzemeltek. 2015 decemberétől azonban Libertévé változott, hogy bebizonyítsa, van igény az efféle vendéglátásra, és tényleg hiányzott egy ilyen hely a lassan telítetté váló Belvárosból.
A grand café titulus egyáltalán nem túlzás, ezt csak az igazán nagystílű kávéházak viselhetik. Méreteiből és enteriőrjéből fakadóan éppen ideális ez az elegáns, múltidéző megnevezés. Azonban ha valaki századeleji hangulatot várna, nos, ki kell ábrándítanunk. Enteriőrjében a '70-es évek Amerikáját hozza: feketével, fehérrel, barnával, sok növénnyel, bársonyfelületekkel, márványasztalokkal.
Nagy rajongói voltunk a Dallasnak – egyes részeiről simán beugorhat Jockey Ewing pompás élete, máskülönben pedig inkább idézi a Casino és az Amerikai botrány hangulatát. A Libertében van valami örökérvényű elegancia, könnyedség és épp csak egy kicsit nagyzolós pimaszság. Ennek jó példája a "karzaton" található, elszigetelhető szeparé, a modern kandalló és a biliárdasztal is. Szerintünk szexi.
Az építészetért és a dizájnért Lengyel Marci felelt, de nagyon erős elképzelésekkel támogatta a munkát Baldaszti Péter és Sándor Szandra.
Nekünk a szélfogó függöny, a hátsó bőrgarnitúra, a betűsínek és a biliárdasztal lett a kedvencünk.
A Liberté reggel 8-kor nyit, így gazdag reggeliket is felszolgálnak, jó lumenes kávéval támogatva. A januári kezdeti időszak után ebédmenüvel is készülnek majd, addig pedig à la carte rendelhetünk, az előételtől a desszertig. Az építkezés alatt volt szerencsénk bepillantani a konyhába, ami nyugodtan kaphatná a "grand cuisine" nevet, hiszen óriási. Szuper megoldás, hogy az alagsorban található konyhából étellifttel érkeznek a vendégtérbe a fogások – így semmiféle illatot, szagot nem érzünk.
A hely konyháját talán úgy lehetne behatárolni, hogy a jól bevált kedvencekre és nagy kreációkra támaszkodik. Vagyis szerethető és érthető ételekkel találkozhatunk az étlapon. Az adagok nagyok, éttermes és nem bisztrós méretek, az ételek árai pedig középkategóriásak. Egy presszóra, süteményre bármikor beülhetünk, nem különbözik az árszabás a belvárosi cukrászdákétól, kávézókétól. Alkalomadtán pedig jöhet a vacsora is, azt pedig követheti az emeleten egy bourbon és egy biliárdjáték.A reggelit még nem mértük fel, de rábíztuk magunkat a csapatra, és kipróbáltunk néhány fogást. Az előételek közül abszolút befutó lett a ropogós wonton tésztafalatok malaccsászárral töltve, pácolt retekkel és ponzu szósszal (2270 forint), nagyon korrekt és klasszikus a ház Cézár salátája (2740 forint), amit csirkével kértünk, és nem bántunk meg, mert kívül ropogós, belül omlós húst kaptunk. A fishcake karibi salsája (2450 forint) is visszatapsolós tétel. Szerencsére annyit beszéltek nekünk a hely ramenjéről (2970 forint), hogy abba is belekóstoltunk. Lágy ízű, nem tolakodó, nagyon kellemes. Biztosan nagy kedvenc lesz az argentin fillet mignon (20 dkg 7450 forint), mert irreálisan tökéletes a hús, és a nagy steakeseknek biztosan nem okoz csalódást. Szendvicseket és tésztákat is találunk, mi a garnélás, chilis-fokhagymás tagliatellét kóstoltuk rukkolával, petrezselyemmel (3640 forint) – élmény volt. Zárásnak a meringeu-tortát ajánljuk.Visszatérünk biliárdozni, sakkozni, egy kávéra, sütire, a wonton miatt vagy éppen a hangulatért, ami tényleg igazán különlegesnek számít Budapesten.
