A gyönyörűen felújított Eiffel Palace-ban nyitotta meg kapuit a város - szerintünk - egyik legígéretesebb helye, az egerszalóki St. Andrea Pincészet által fémjelzett borbár. A vidéki borászat bemutatkozását nehezen lehetne szebben elképzelni Budapesten: kellemes környezet, különleges borok és nagyszerű konyha.

Mindegy, hogy az utcáról vagy az Eiffel Palace látványos árkádjai felől lépünk be, a bárban kellemes környezet fogad. A szemünket szinte egyből a különleges bárpult ragadja meg: az üvegbeton felületen ledfények futnak körbe, amitől a hely egyből könnyedséget és nyitott gondolkozást sugároz, amennyire egy borbárnak kell, de a berendezés többi része ezt a visszafogottságával és natúr színeivel ellensúlyozza.

Egy vidéki pince finom megidézése volt a cél, amely semmiképp sem fancy, ahogy a St. Andrea sem az. Mindezt a tulajdonos, az egyébként építész Kovács Attila elképzelései alapján Varga Zita belsőépítész öntötte végső formába: a plafonon izgalmasan elhelyezett szőlőkarók jelennek meg, a helyiségek közötti transzparens térben boroshordók, a lámpákban pedig a szőlőszemek formája köszön vissza.

Sokszor halljuk, hogy "a séf a borokhoz alkotta meg az ételeket" - majd a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem feltétlenül van így. Nos, nem szeretnénk "spoilerezni", de Barna Ádám mesterművei valóban tökéletes összhangban állnak a pince boraival. Aki nem ismerné, a séf személyében nem kis nevet sikerült hazacsábítania a borbár tulajdonosainak, hiszen a szakember a Gault Millau Österreich étteremkalauz idei kiadásában már két szakácssipkát és 15 pontot szerzett. Mint a séf mondja, a "Monarchia világra nyitott ízeit" szeretné itt bemutatni.

Mindegy, hogy a napi menüt vagy az à la carte-étlapot választjuk, még az előételek előtt kapunk egy üdvözlőfalatot: a habosított mangalicazsír intenzív, füstös ízei és a házi kenyér jól passzolnak egymáshoz és a borokhoz.

A következő előételt a hideg borfalatok közül választjuk, amelyek kettesével párosítva találhatóak az étlapon, így egy rendelésre több ízt ismerhetünk meg. Mi a mustármaggal és retekkel párosított sertésfej carpaccio-t és a meggyes, hosszúborsos libamájganache-t rendeljük és nem bánjuk meg. A semlegesebb ízű, izgalmas textúrájú carpaccio remekül megy az intenzívebb ízű, a gyümölccsel remek párost alkotó libamájjal.

A napi menüből is választunk egy előételt: a piemonti specialistásként ismert vitello tonnato fehérborral, hagymával és zellerrel marinírozott és vékony szeletekre felvágott borjúhús, amelyet tonhalszósszal tálalnak.

Szintén a napi menü része a paradicsom consomméval készülő rizottót és a csirkemellet, ami az eddigiekhez hasonlóan több, mint korrekt és a 2013-as Napbor is jól csúszik hozzá - de az igazán izgalmas dolgok csak ezután következnek!

A szezonálisan változó étlapról elsőként lazacpisztrángot kérünk, ami harmonikus és látványra is tetszetős és friss fogás a répával, édesköménnyel és sáfránnyal.

A nap egyik fénypontja a szarvasgerinc, amihez friss shitake és süngomba, füstölt zeller hab és - egy kis osztrák beütésként - nudli érkezik. Elképszető fogás, amelyhez remekül megy a sommelier által ajánlott 2011-es Hangács bikavér.

Desszertként vanília parfé, tökmag grillázs és almakompót érkezik tökmagolaj kíséretében. Nem szeretnénk túlzásokba esni, ezért nem használunk jelzőket sem, elég legen annyi, hogy ezt egyszer ki kell próbálni. A parfé krémessége és a grillázs roppanóssága, a tökmagolaj illata - mindez egy tányéron. Csodálatos. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a 2800 forintos napi menü - amiben egy pohár St. Andrea bor is benne foglaltatik - az egyik legkedvezőbb deal az egész városban.Az utolsó desszertet az étlapról választottuk: a friss répa édessége és a citrusok, a citrom marinád, a répa sorbet, a házi pillecukor olyan friss, könnyű és játékos, amilyen szépen mutat a képeken.

A borkínálatban kizárólag Dr.

Lőrincz György, pontosabban a St. Andrea Pincészet tételei találhatóak meg, köztük két pezsgő, valamint olyan palackok, amelyek egyetlen borkereskedésben - sőt, néha még a pincében - sem kaphatóak.

Nem szeretnénk hosszabbra nyújtani és persze ez "csak" az első benyomásunk, de nem lennénk meglepve, ha - ahogyan a St. Andrea Pincészet is a topkategóriát képviseli - a budapesti borbár is a műfaj legjobbjai közé emelkedne. "Törekszünk a jónak gyakorlására" - hangzik a pincészet hitvallása és pontosan ez érződik itt is.