Annyi a pizzaszeletes a fővárosban, mint gyémántbolt Antwerpenben. Közöttük ehetetlen, részegen vállalható, egész jó és príma kategóriásokat is találunk. A legtöbben a dél-olasz modellt követik, kisebb-nagyobb sikerekkel, s szerencsére már laziói "pizza al taglio"-ért sem kell Rómáig utaznunk, elég a Nagymezőig menni. Öt belvárosi kreatív fiatal úgy döntött, megadják a Madách térnek azt, ami már régóta járt neki: egy saját szeletbárt, valóban olaszos feltétekkel, hajszálvékony tésztával és kirakatban pihenő Szűz Máriával.

Ha gyakran mozogsz longboarddal a Madách téren, tudhatod, hogy a Hivatal-Telep-Központ tengelyen annyira nem volt (eddig) tisztességes street foodos. Ha megéheztél, akkor vagy beültél a Konyhába (ez nem igazán a street food kategória), átcsörtettél a Gozsdun, dobozból ázsiait enni, vagy kivártad a sokszor 10 perces sorokat a Király utcai pizzás előtt, esetleg mérgesen vettél magadhoz egy estére már kőkemény pékárut a szupermarketből. Vagyis, mindenképp el kellett hagyni a biztonságot nyújtó teret. IGEN, ez változni látszik.

Vidó Nóri elsőgenerációs gasztroblogger (Moha és Sáfrány), Vida Vera, Laki Eszter, Móricz Kristóf és Éder Bálint nevéhez fűződik az eredeti, nápolyi stílusú pizzát kínáló egység, melyre hosszú idő óta vár már a nagyközönség. Jó munkához idő kell, mondják, így hát addig készülődtek, míg össze nem állt a pontos koncepció. Stefano Ferrara, világhírű nápolyi kemencekészítő mester IGEN feliratú, mozaikos, fekete-fehér búbos pizzása az apró üzlethelyiség szíve, bár azért a villanyórán pihenő szentkép sem elhanyagolható tényező.

A nyitás napján, ebédidőben érkeztünk hozzájuk, hogy elsőként ne éjszaka kívánjunk rá a krumplis-rozmaringosra, mert lássuk be, a vodkaszóda okozta eufória biztos katalizátora annak, hogy egyből az egekig magasztaljunk valamit. Sokan voltak, teli volt az üzlet, az üvegkirakat mögött pedig látszott a már lesütött repertoár. Egyébként egy pizza 3 perc alatt elkészül, köszönhetően a kemencének és a sok kísérletet megélt tésztának. Az étel mellett Olaszországból megismert üdítőket is vásárolhatunk, ami jó ötlet.Egy szelet margheritát (380 forint) és egy sütőtökös-cukkinis, sonkával szórt (480 forint) verziót próbáltunk. Valóban megérkezett a Nápolyból megismert állag, vastagság és a kóstolt ízek, valamint a szarvasgombás, krumplis-rozmaringos változatok is tradicionális választások. Nem állnak be a megszokott "magyaros" ízesítések közé, szóval akik a ketchuppal és majonézzel gyalázott hawaii pizzára fenik a fogukat, azok rossz helyen járnak. Tetszettek, ízletesek és tisztában vagyunk vele, hogy szuper alapanyagokból készülnek, ám a pizzák maximum 25 cm átmérőjűek, vagyis nagyon picik a szeletek, és bármilyen finom volt például a sütőtökös, nem gondoljuk, hogy egy férfiember jól lakna akár egy egész pizzától. A margherita szeletkénk ízét pedig kissé elvitte az intenzív olíva olaj.
Első nap volt, így simán el tudjuk képzelni, hogy az adagokon még változtatnak. Látogassátok meg Facebook oldalukat, mert sűrűn tájékoztatnak a pizzázó életéről, aktualitásokról, és maga a profil url-je is tartogat egy kis pajzán szóviccet.