Az orosz népmese alapján készült, hat és fél méter magas díszkút lényegében négy nagy hullámból áll, amelyből kiemelkedik a gömbön nyugvó, vörösréz sellő. Alul összesen nyolc betonkorong fogja fel a szökőkútról visszahulló vizet, ezek közül néhányon tengeri állatokat ábrázoló mozaikok láthatóak.
Az 1980-ban állított szobor alkotója Makrisz Agamemnon görög származású képzőművész volt. Athéni tanulmányai után Párizsba ment, ahol a helyi művészek mellett több magyarral is barátságot ápolt. Görögországba politikai nézetei miatt sokáig nem térhetett vissza, majd úgy látszik, meggyőződéses baloldaliként új hazájában is túl sokáig ment.
Kiutasítása után Magyarországon telepedett le, ahol a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált, a kormány pedig több fontos pozícióba is beültette. Ettől függetlenül művészetére szerencsére nem a sematikus, szocreálnak nevezett formakezelés, hanem sokkal inkább a klasszikus görög hagyományokra épülő, a kubizmus hatását mutató modernizmus és az allegorikus kifejezésmód jellemző.
A macskaköves medencét Tokár György építész tervezte, míg a mozaikokat a szobrászművész felesége, Makrisz Zizi készítette.
A tisztítás és restaurálás mintegy másfél évig tartott – olvashatjuk a tér megújulását részletesen dokumentáló kalef.blog.hu oldalon. Az elmúlt évtizedekben erősen szennyeződött műalkotást elemeire bontották, elszállították, homokfúvással megtisztították, a felületet különböző anyagokkal kezelték, végül méhviaszkeverékkel konzerválták, ami jobban kiemeli az eredeti színét és jobban ellenállóvá teszi a szennyeződésekkel szemben.
