Sokan ismerik a Spirit Színházat, hiszen 2011 óta adnak elő városszerte, a csapat munkássága viszont ez idáig elég nehezen volt követhető, tekintettel arra, hogy nem rendelkeztek állandó lakhellyel. A nomádságban megedződött társulat életében azonban nagy változás következett be 2015 októberében, megtalálták ugyanis azt a helyszínt, ahol legjobban ki tudnak teljesedni. A tervek szerint 2016-ban elkészülő hely egy igazi svájci bicskára hasonlít majd, a lélek és az irodalom találkozási pontján helyet ad előadásoknak, közönségtalálkozóknak, kamaradarabok bemutatóinak, alkotói műhelyeknek, jógaóráknak, ajurvédikus masszázsnak, pszichodrámacsoportoknak, családállításnak és mindennek, ami a test és a lélek harmóniájához szükséges. A kulcsszó minden esetben az interaktivitás.
A színházirepertoár természetesen a fő irányvonal, ezt pedig úgy határozták meg, hogy az emberek közötti viszonyok sokféleségét bemutató, az érzelmek felvállalására buzdító színház legyenek: foglalkoznak társadalmi problémákkal, családi élettel, a drogprevenció témakörével és a kirekesztettséggel is. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek majd életrajzok bemutatására, többek között Popper Péter, Müller Péter, Márai Sándor, Faludy György, Szepes Mária, illetve Szabó Magda életét járják majd körül.
Mi a több mint 10 év elteltével ismét budapesti színpadra kerülő MarkRavenhill darabot, a Sopping end fákingot néztük meg, amit utoljára anno a Bárkában láttunk Alföldi Róbert rendezésében, ezúttal ez a feladat Kolti Helgát illette meg. Akik még nem látták, azokra való tekintettel nem akarunk szpojlerezni, a lényeg, hogy a darab néhány fiatalról szól, akik adnak-vesznek, drogoznak, szexelnek, kortól és nemtől függetlenül szeretnek egymásba és alkalmanként hatalmas bajba kerülnek. A korhatáros darab különlegessége az volt, hogy a három helyszínt a nézők választották szét, így mi is gyakorlatilag bekerültünk a történetbe, és tesközelből élhettük át, hogy mi történik.
Ez egyébként a jövőben is cél lesz, olyan produkciókat szeretnének színpadra állítani, melyek intim teret igényelnek, és melyek megérinthetik az emberek lelkét. Természetesen a nagyobb terek meghódítása is a bakancslistán van: a darabok szándékosan olyanok, melyek kis szereplőlétszámmal, kevés helyigénnyel a legtávolabbi hazai illetve külföldiszínpadokra is elutaztathatóak.