Mikor a közelmúltban bezárt a Kocka, nem csak az épület miatt aggódtunk, hanem azért is, mert nem sokkal előtte ismertük meg náluk Fehér Gábor séf munkáját. Újhullámos, franciás fine dining konyhát vitt a Kazinczy utcában, ami a vezetőségtől elég merész pozicionálás volt, és sajnos bármennyire is szerethető lett az új gasztrovonal, búcsúzni kellett a Kockától. A szerkesztőségben említettük is, hogy nagyon reméljük, Gábor nem dönt úgy, hogy a párizsi Le Cordon Bleu tanfolyama, illetve skandináv munkái után ismét külföldre megy.
A fiatal séf szerencsére inkább úgy gondolta, hogy új fejezetet kezd, méghozzá egy saját, Budapesten igazán rendhagyó étteremmel. A jó ötlet találkozik az igazi szakmaisággal, ami lássuk be, fővárosi viszonylatban ritka, mint a fehér holló. 2015-ben, mikor mindenki próbálkozhat pályaelhagyással és komfortzónából való kilépéssel önmegvalósítással, simán lehet vadászpilótából szendvicsbáros, igazán üdítő, hogy egy valódi szakember nyit saját helyet. De még milyet!Az Esca elnevezés a latin “étel” szóra utal, a studio restaurant pedig egy számunkra még ismeretlen formulára. Nem látványkonyha, nem lakásétterem, hanem egy olyan tér, ahol egyszerre maximum 20 ember fér el, a bárpulttal egybeolvad az apró, ám elég klasszul felszerelt konyha, ahova teljesen belátni. Az enteriőr skandináv jellegű, tiszta és megnyerő: a fehér, a fafelületek, a beton és a fémek találkoznak. Mégsem húzhatjuk rá a szokásos jelzőt, mert tervezőiroda helyett maguk találták ki az egészet, így személyesebb. Mint ahogy az élmény is az.
Mindannyiunknak vannak remekül főző barátai, ismerősei, akik, ha vendégségbe hívnak magukhoz, már egy hónappal az esemény előtt azon kattogunk, hogy vajon most mivel nyűgöz le minket? Valahogy ilyen érzetünk lett attól, ahogy Gábor a konyhában készítette fogásainkat.
Az Esca felhozatalát világkonyhába sorolnánk, hiszen ugyanúgy megtaláljuk majd a francia csúcskonyha elemeit, mint a skandinávét, sok lesz a halas fogás és meglepő, de Gábor a nyers gasztronómiát is beépíti a repertoárba. Három fogás elkészültét moziztuk végig, így amikor a fotók készültek, már kvázi alig mertünk a csodaszép tányérok felé pillantani. Olyan volt, mint amikor a kajla kutya addig nem kaphatja meg az áhított csontot, amíg nem ül le.
Delejező az a nyugalom, ahogy Gábor a hozzávalókkal bánik. Eleve csodaszépek voltak a komponensek: a gombák, a halak, a zöldek, melyek zöme a budaörsi Kíváncsi Kertből érkezik. A húsokhoz, halakhoz, zöldségekhez is megvannak a legjobb beszállítók, a kávéjuk is rendben van, és örömmel láttuk, hogy villányi Janus borokat kínálnak a fogásokhoz.Első fogásunk szardínia volt, uborkával, zöld almával, bébi spenóttal ribizlivel megszórva (1250 forint). Ezután érkezett egy morgóhal, sáfrányos-fehérboros burgonyamártással, mely szifonból került a tányérra, grill újkrumplival, néhány kapribogyóval, újhagymával. Halak után pedig steaket kaptunk, gyönyörű rózsaszínes-burgundi színűt, jus-vel, intenzív ízű erdei gombákkal, zöldborsóval. Pislogás, bólogatás, édes megnyugvás, hogy ez az étterem túlzás nélkül az egyik legjobb dolog, ami mostanság gasztronómiai téren történt velünk a városban.
Ebédmenüvel is készülnek majd, ez három fogást jelent (előétel, főétel, desszert), valamivel 2000 forint fölött – ilyen kaliberű konyhaművészetet ilyen áron alig találunk a városban. Köszi Esca, nem tudtuk, még mi hiányzott Budapestről, de most már meg is van!
