Már senki nem lepődik meg, ha új hely nyílik a Gozsduban. Minket sem ért villámcsapásként, amikor először hallottunk a Sáo哨-ról, viszont kíváncsiak voltunk, hogy milyen újdonságot tud mutatni egy vietnami-kínai étterem a város bulinegyedének szívében. A helyet egyébként három jó barát, köztük a jól ismert divattervező Anh Tuan jegyzi, akinek már korábban is volt étteremmel kapcsolatos próbálkozása. Ebédeltünk.
Nemrég új játékos kért lapot a Gozsduban, ezúttal viszont egy kínai-vietnami étterem nyílt a Léhűtővel szemben (a Hummus Market mellett). Itt egyébként eddig is ázsiai étterem működött, egész pontosan egy kínai gyorsbüfé, de állíthatjuk, hogy a változás mindenkinek csak a javát szolgálja.
A helyiség kicsi, viszont elég okosan rendezték be, hogy kihozzák belőle a maximumot - feltéve persze, ha az ember megtalálja, mert megállítótábla és látványos fényeffektek hiányában ez nem feltétlenül egyszerű. Mi magunk is kétszer elmentünk mellette.
A helyről ismerős arcként tűnik fel a divattervező Anh Tuan, aki korábban az Andrássy úton már próbálkozott egyszer ázsiai étteremmel, a Madame Noi-jal, és igazából vártuk is, hogy mikor lesz folytatás.
A hely annyira friss, hogy még a menü se végleges. Viszont így is van már rajta elég étel ahhoz, hogy mindenki megtalálja, amire éppen vágyik. Az étlapon vietnami és kínaiételek vannak (különböző tekercsek, tészták, pho leves, saláták és édességek, stb.), amelyek kivétel nélkül, mind alapanyagok terén, mind pedig a recept tekintetében ragaszkodnak az ázsiai hagyományokhoz.
Mi egy vegetáriánus pho-t (1790Ft), dumpling batyukat (1390 Ft), mochit (1050 Ft), wok zöldségeket (1490 Ft) és vietnami kávét (1250 Ft) próbáltunk. Igen, az árak nem éppen az alsó kategóriába tartoznak, de a Gozsdutól nem is nagyon várhatunk mást, elég gyorsan el lehet költeni itt egy nagyobb összeget. Viszont a pénzünkért tényleg finomat és laktatót kapunk, és így az ételekről csak jót tudunk mondani.
Megkérdeztük, hogy fontos-e nekik, hogy a magyar ízlést figyelembe vegyék, és nemleges választ kaptunk. „Úgy gondoljuk, hogy ami nekünk ízlik, és mi szívesen megennénk, az másoknak is tetszeni fog majd” - mondta Nguyen Thuy Phuong a Sáo哨 csapat egyik tagja: aki a holdújévhez köthető pörgés miatt viszonylag nehezen sikerült elkapnunk pár szóra.
Szintén tőle tudtuk meg, hogy a helyet hárman csinálják (a harmadik tag Song Wang Tao), és azt szeretnék, hogy a családiasság, a szeretet és a barátság jegyében működjön minden. Úgy tűnik, ez sikerült: a kilincset egymásnak adogató vendégek szinte mind beszélgettek egymással és a személyzettel.
A Sáo哨 jelentése egyébként mindezt magában hordozza: állítólag a szó a madárcsicsergést jelenti, és mivel a vietnamiak gyakran tartanak otthon madarakat, ezért valahogyan ezzel utal a családias környezetre és az összetartozásra is. Nyelvészetileg nem tudtuk ugyan összerakni a dolgot, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy elhisszük, és örülünk, hogy magyarázatot kaptunk a plafonról lógó kalitkákra is. Ja, és a felirat mellett jel is ugyanazt jelenti, csak kínaiul.
A dekoráció nagy része egyébként szintén visszakanyarodik a madaras témára, a falakon a 4 évszak jelenik meg gyerekrajzokra emlékeztető ábrákban, és mindegyikükhöz tartozik egy tipikus virág, illetve egy madár. Nekünk egyébként nagyon tetszik, örülünk, hogy végre nem a mostanában unalomig ismételt túlminimalizált kockadizájnról van szó.
