DJ Bootsie nem pihen: ő jegyzi a tavaly debütált első magyar, egész estés közösségi filmnek,a BÚÉK-nak a zenéjét,idén pedig öt év után új lemezt jelentetett meg, amely ismét egyszerre idézi meg az eddigi két albumának sajátos, melankolikus világát, és nyit más stílusok, irányok felé. A magyar hiphop és elektronika egyik legfontosabb alakjával az Árral Szembenről, a vízválasztó korszakok lenyomatairól, az idén tízéves első lemezéről és persze a most megjelent újról beszélgettünk.
Elektronika és urbánus hiphop, magyar népzene, jazz és kísérletezés, kortárs és filmzenei hatások: a korábbiakhoz hasonlóan a legújabb lemezen is ezek a Bootsie-univerzum alkotóelemei, de természetesen megváltozott hangsúlyokkal. Az elmúlt négy év forradalmi változásokat hozott a hiphopban, és ez Bootsie-t sem hagyta hidegen. Az új anyag ehhez mérten minimalistább, szellősebb, elektronikusabb. Több a szinti, karcosabbak a beatek. Visszafogottak az érzelmek és a monumentalitás. Pezsgő nyerseség, valamint lényegre törőbb, tisztább, érthetőbb és erőteljesebb üzenetek jellemzik az új lemezt, az In Solem Vertit.
WLB: Hogy jött az életedbe a hiphop és a scratchelés?
DJ Bootsie:
Fiatalon, a sok raplemez hallgatása, azok újszerűsége, lendülete örökre rabul ejtett.
Úgy '89–90 körül volt ez.
WLB:
Tagja voltál az Árral Szemben triónak és a Zagarnak, dolgoztál az első Yonderboi-lemezen, mikor merült fel benned a szólókarrier ötlete?
DJ Bootsie:
Az Árral Szemben-lemezek alatt is készültek olyan alapok, melyeket „magukban” elégnek éreztem, illetve úgy szerettem volna megmutatni.
Miután abbahagytuk az Árral Szembent, nagy űr kezdett tátongani a helyén, ezután biztos voltam benne, hogy saját lemezeket szeretnék csinálni, lehetőleg szöveg nélkül…. Az akkoriban (1999–2000-ben) induló és hamar sikeressé váló Yondreboi-lemez és a turnék megerősítettek ebben.
WLB:
Két hónappal ezelőtt az A38 Hajón újra eljátszottad a teljes első lemezed, a The Silent Partner anyagát, milyen érzés volt visszahallgatni? Mai füllel hallgatva mit változtatnál rajta?
DJ Bootsie: Az egészet féltem meghallgatni, mikor megkezdtem a „színpadra gondolását”, de azután megnyugodtam. Eltekintve néhány felesleges szólamot, szerkezeti kört, erős anyagnak tartom, sok jó pillanata van. Néhány hangszín kivételével (melyeket cseréltem is a tízéves koncertre) nem változtatnék rajta. Erre az alkalomra hamar és merészen átírtuk „élőre” Lázár Tiborral az egész anyagot. Remek volt a hajós koncert. Amit anno a Silent Partner készítése után nem tudtunk olyan intenzitással előadni, az most sikerült, hálás vagyok az A38-nak, hogy segítettek ebben azzal, hogy meghívtak. Innen is köszönöm!
WLB:
Másképp írsz dalokat mostanában, mint akkoriban?
DJ Bootsie:
Mostanság hamarabb és alaposabban haladok. Fejben sokat ötletelgetek.
WLB:
Több interjúban is azt nyilatkoztad, hogy a kétezres évektől már nem tetszett, amerre elment a hiphop, főleg itthon. Mire gondoltál ez alatt?
DJ Bootsie:
Ez összetett kérdés, nem az alkotásokra gondoltam, hanem a közegre, az ott eluralkodott hangulatra. Ami a mi „kiszállásunkhoz” is vezetett. Sok konfliktusunk volt másokkal, sok irigyünk, rosszakarónk volt. Rossz érzés volt, és nem bántam meg, hogy így alakult. Egyébként sok jó cucc van, amik jóval nagyobb figyelmet érdemelnének… Általánosságban viszont, ha most lennék az a srác, aki stílust választ, beleszeret valamely zenei műfajba, nem biztos hogy a hiphop lenne az. A jelenlegi felhozatal alapján biztos nem, leginkább a külföldi előadókra gondolok.
WLB:
Ez az oka annak is, hogy második lemezeden, a Holidays In The Shade-en már elindultál egy sokkal kísérletibb irányba?
DJ Bootsie:
Biztos ez is, meg a nagy kísérletezési kedv. És nem akartam olyat csinálni, mint a Csendestárson, mint ahogy a Solem Verti is eltér a Holiday In The Shade-től.
WLB:
Azt az albumot ráadásul a BBE adta ki, náluk van például J Dilla vagy Carl Craig. Hogy kerültél kapcsolatba a kiadóval?
DJ Bootsie:
A managerem (Széll László) elküldte nekik a lemezt, tetszett nekik, és kiadták.
WLB:
Magyarország egész estés közösségi dokumentumfilmjének, a BÚÉK-nak te írtad a zenéjét. Mesélnél erről, milyen kihívások elé állított, miben volt más, mint amikor
" target="_blank">Rófusz Ferenc Ticket című filmjének a zenéjén dolgoztál?
DJ Bootsie: A BUÉK-nál nagyobb ívekben kellett gondolkodni, karakterekhez, hangulatokhoz igazodni. A Ticketnél korszakokat kellett zenével megjeleníteni. Rófusz Ferencnek határozott elképzelése volt, egyből éreztem, hogy mit szeretne. Nagyon jó volt vele dolgozni, és megtisztelő is.
WLB:
Új lemezed címe In Solem Verti (Napba fordulni, Nappá lenni, azaz férfivá érni). Egyfajta választóvonal számodra ez a lemez?
DJ Bootsie: Mindhárom lemez vízválasztó, korszakok, stációk lenyomata.
Most itt tartok.
WLB:
Elvileg egy éve már kész van a lemez, hogyhogy csak most jelent meg?
DJ Bootsie: A kiadó tologatta a kiadást, háromszor is változtattak rajta, mire most sikerült megjelennie. Mentségükre legyen mondva, hogy manapság nincsenek a kiadók könnyű helyzetben.
WLB:
Sokat merítesz a magyar népzenéből, elég csak az előző albumodról a Körmenetet vagy a mostaniról az Árvát idézni. Mi fog meg benne a legjobban, mennyire van benned egyfajta küldetéstudat, hogy átmentsd a mai korba?
DJ Bootsie: A Silent Partner lemezen a Horseriders toward the abyss-szel kezdődött ez a kapcsolatom a népzenével. Akkor stílusgyakorlatnak indult, sokat foglalkoztam gyűjtésekkel, táncházzal, különböző területek zenéivel. Szerintem nagyon jól lehet vegyíteni a modern műfajokkal. Küldetéstudat ezzel kapcsolatban nincs bennem. Alkalmazom, mert nagyon kifejező, és azonosulok a tartalmával.
