All about street food – erős kezdés, hiszen első blikkre nem tudjuk hova tenni a nevet: mindent kapni, ami minőségi gyorsétel? Kiderül, hogy a gyűjtőnév egyelőre a burgereket, pastrami szendvicseket, a fish and chipset és a salátát takarja. Vacsoránk után persze nem maradt kérdés, és nem tűnik túlzásnak a hely neve. Eléggé tudják, mit csinálnak.

Két percre a Kálvin tértől, a Múzeum utca egyik szuterénjében immár 3 hónapja üzemel az étkezde. Az utcán nincsenek hivalkodó táblák és elcsigázott szendvicsemberrel sem találkozunk a közelben – csak diszkréten jelzik, hogy valami van odalent. Belépvén kicsit bizarr a látvány, mert egy kevély görög oszlop “támasztja a pultot”. Megtudtuk, hogy a freskók és ez az oszlop is a főbérlőhöz tartoznak, aki egy görög éttermet üzemeltetett itt a múltban, azonban nem szeretne szabadulni az antik relikviáktól. Legyintettünk is, nem kell fennakadni ilyeneken egy “street food” hely kapcsán, hiszen eleve öröm, hogy nem a téli mínuszokban kell elfogyasztani rendelésünket – ha az eredeti értelemben vett street foodot nézzük, ugyebár.

Az étlap éppen ideális: se túl sok, se túl kevés tétellel indultak, ezzel kiküszöbölvén a bőség zavarát, vagy azt ,hogy valaki ne találjon számára szimpatikus szendvicset. A klasszikus burgerek (pl: sajtburger, BTL…) árazása 1450 forintnál kezdődik, ebbe pedig beletartozik a köret is (burgonya/rántott hagymakarika/coleslaw). Persze mi inkább a “Hét főbűn” felé kacsintgattunk, hiszen ott találtunk bőven extrának számító burgereket. A nevek beszédesek, az ízkombinációk is rájuk lettek hangolva (1850-2250 forintig, körettel), vagyis a “torkosság” a leglaktatóbb, az “irigység” pedig a legzöldebb. Elsőnek blődnek tűnhet ez a párhuzam, de orvul rámentünk a “bujaságra”, és az a helyzet, hogy tényleg elég szexi és meglepő élményben lett részünk.

Szezámmagos, kicsit sem fojtó buciba halmozták az edámi sajtot, a római salátát, a faszénen sült és ezért elég intenzív ízű, ám belül elég szaftosnak hagyott húspogácsát, valamint a mártásokat. A bodzateával felfőzött sűrített tejet (dulce de leche) és a pikáns banánketchupot. Buja? Az! Banán ketchup? Igen – az All about street food fejétől tudtuk meg, hogy a Fülöp-szigeteken terjedt el ez a szósz, ami leginkább chutney-ra hasonlít. Erőteljes a banán íze, egy leheletnyi paradicsommal készül. (Mivel a Fülöp-szigeteken nem nagyon terem meg a paradicsom, ezért egy kreatív lokálpatrióta szakácsnő banánnal helyettesítette a zöldséget.) Olyan ízvilágot kaptunk, amit eddig még nem próbáltunk, és ez igazán kellemes meglepetés volt. Az édesek szépen harmonizáltak a füstös, enyhén balkános burgerhússal.

Pastramijukból a klasszikusabb “Reuben style” (1650 forint) szendvicset kóstoltuk. Az elfogyasztása olyan hangélménnyel párosult, mint a régi magyar filmek, vagy éppen a Bud Spencer mozik, melyek utómunkája még nem a CGI-t jelentette, hanem a gondos utólagos hangeffektezést. Piedone pofonjait görögdinnye-csapkodással szinkronizálták, a Reuben pastrami harapásainak hangját a pecsenyelé, az angol mustár, a sajt szaftossága és a grill savanyú káposzta őszinte roppantása adta. A minimum 10 dekányi 2 napig pácolt, 2 napig szuvidált omlós marhahús koronázta meg mindezt. Sőt, egy csészényi kovászos uborkát is kaptunk mellé, ami praktikus megoldás, hiszen így nem potyog ki az uborka a szendvicsből. Izgalmas textúrák és letisztult ízek találkozása ez a pastrami.

A “ha valami unalmasat akarsz enni” típusba sorolt Cézár salátát kihagytuk, de muszáj megemlítenünk még a főzött, majd utána kisütött hasábburgonyát és a szuper hagymakarikákat is, melyek köszönőviszonyban sincsenek a mirelit “hajgumikkal”. Jól laktunk, de nem durrantunk ki. Szívesen jövünk legközelebb pastramira, és a további hat bűnbe is beleesnénk.
All About Streetfood1088 Budapest, Múzeum utca 5.FacebookWeboldal