A kávé világnapjától számítva egy hónapon át indulnak majd a séták, melyek középpontjában a régmúlt Budapestjének kávéházai és az őket körüllengő legendák, történetek állnak. Nagy kávékedvelő az egész szerkesztőség, de persze az újhullámos, speciális kávézók mellett mi is szeretjük az igazi lelassult, klasszikus érzést, olyan helyeken, ahol egykor a Monarchia-kori kávét itták, vagy ahol a Nyugat nemzedéke kevergette a forró feketét.
Sétánk a Károlyi-kertből indult, az V. kerület szépséges parkjából, ahol túravezetőnk, Koniorczyk Bori felvezette nekünk, hogy milyen volt a századelő budapesti éjszakai élete, a kávéházak világa. Hiszen ez a két közeg sokszor összefolyt, egy demokratikus teret alkottak: ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy elegáns kávéházban keveredett a főúri pompa, a dzsentri és az a réteg, aki amúgy nem engedhette volna meg magának a dorbézolást, de egyszeri mulatság miatt szívesen költött ezeken a helyeken. Voltak kifejezetten rossz hírű “kávéházak” is, ahol a pörkölt kávé illatában több kéjnő csípője ringott, mint ahány fizetővendég ült éppen az egységben. Ellátogattunk ennek kapcsán az egykori Zrínyi fogadó helyére, amely a mai Danubius Hotel Astoria területén üzemelt, a Hatvani kapu mellett. Innen származik a “zrínyista” kifejezés is.
Bori sokat mesélt a kávéházak szociális tér funkciójáról, s arról, hogy sok író, újságíró, értelmiségi ugyanúgy kávéházakban dolgozott, mint ahogy manapság is a szabadúszók. Kávé, (akkor még cigaretta) olvasnivaló, papír és íróeszköz voltak a kávéházi “irodisták” fontos kellékei, a wi-fi, a tablet, a chai latte és a macaron helyett. Elsétáltunk az egykori Orczy Kávéház mellett is, mely a korabeli zsidóság fontos helyszíne, hiszen a mostani Károly körúton lévő épület multifunkciós volt: lakások, az egyetlen pesti glatt kóser kávéház, zsinagóga, mészárszék, fürdő és iskola is helyet kapott benne. Sőt, úgynevezett tanár börzéket is tartottak az Orczy-házban. Utunkat az Andrássy úton folytattuk, ahol a néhai Dreschler kávéház pezsgő életéből kaptunk egy töredéket. Ez az elegáns hely a mai Balettintézet aljában üzemelt, éjjel-nappal. A vendéglátók és a törzsközönség szívesen látta itt az Opera vendégművészeit: megmutatták nekik milyen a pesti kávékultúra, hogy mulat egy magyar úr. Az éjjel-nappali nyitva tartás miatt a feketét sokszor még vidámabb nedűkre cserélték.
Ellátogattunk a Fészek Klubba is, ami 1901 óta működik szórakozóhelyként és összművészeti központként. Bori mesélt nekünk egy Karola Cecília nevű, igen rossz életű pesti hölgyről, s azt is megtudtuk, hogy anno nők egyáltalán nem mérhettek kávét: a múlt “baristái” mind férfiak voltak.
Utolsó állomásunk az Írók Boltja lett, mely egykor Japán Kávéház néven volt a pesti művészvilág legkedvesebb helye. Itt rögzült be a “javítókávé” fogalma, s itt időzött sokat Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József is. Városi sétánk után megpihentünk, és területszelektált Omnia kávékból kóstoltunk, hogy ne csak elméletben mélyüljünk el a kávék hangulatában.
A Douwe Egberts Omnia és a Hosszúlépés közös, ingyenes túrája egy hónapon keresztül lesz elérhető, ezért ha rajongtok a városi turistáskodásért, a múlt kutatásáért és persze a kávéért, erősen ajánljuk a programot, amire ITT tudtok jelentkezni. Az Omnia a kávé világnapján, 29-én az Erzsébet téren vár mindenkit egy finom kávéra a lépcső tetején álló óriási facsészénél. A Hello Wood installációba szombattól beülhet bárki, aki arra jár.
