Többek között a puskaforgató-szakállas-pókermilliárdos-nőcsábász Dan Bilzerian kalandjai alapján ki lehet jelenteni, hogy a póker menő. Ennek oka egyszerű: egy kártyajátékosnak nincs főnöke, nincs kötött munkaideje, nem kell eleget tenni kötelezettségeknek, nem várnak el tőle semmit, és, ami a legfontosabb, hogy nincs helyhez kötve, hiszen bárhonnan tud “dolgozni”.
Ilyen körülmények között érkezett Budapestre a 21 éves, ausztrál Sebastian Veigl. Ő 16 (!) éves korától kezdve játszik komolyabban édesapja hatására, akit anno egy igencsak meggyőző nevű úriember Chris Moneymaker inspirált, hogy szálljon be a kártyajátékosok közé. Amikor az édesapa nyugdíjas éveire Budapestre vonult vissza, fiát is magával hozta, aki rögtön úgy gondolta, hogy Európában élni nagyszerű dolog, és mivel Budapest mindenhez közel van, ezért nem volt kérdés, hogy bevállalja.
Sebastian elmondása szerint sok mindent nem tud a város szerencsejáték szcénájáról, ahogy azzal sincs tisztában, hogy a póker itt legális-e, vagy sem. És mivel kizárólag online játszik, az egész nem is különösebben érdekli, hiszen jól elvan, és nyereményeiből rengeteg szórakozásban van része. “ Elég sok embert ismertem meg itt, főleg itt élő külföldieket. Mivel ez a város nekünk nagyon olcsónak számít, ezért a pókerjátékosok imádnak itt lenni és szórakozni. A város tele van bárokkal, klubokkal, amik minden nap nyitva vannak, amit például Ausztráliában nem igazán tapasztal az ember” - mondta.
A megfizethetőség az a tulajdonsága a városnak, amit a legjobban szeret, de a toplistáján még rajta van a klíma, a szerinte hihetetlenül hatékony tömegközlekedés és a magyar lányok. Hozzátette: “A helyi lányokat nem könnyebb, vagy nehezebb felszedni pókerrel, mint bármilyen más szakmával. A kezdeti meglepődés szerencsére
semmilyen szempontból nem befolyásolja a későbbi történéseket, mivel szerintem az itteni lányok főleg az érdekes, magabiztos fiúkra buknak - tehát ha profi vagy valamiben, akkor bármit is csinálsz, az jól hangzik. Azok a nők, akiket érdekel a dolog, és hajlandóak megérteni a játék lényegét, azok biztosan érdekesnek fogják találni, de persze előfordul, hogy azonnal reménytelen szerencsejátékosnak titulálnak”.
Ettől függetlenül Sebastian soha nem hazudik “foglalkozásáról”, mivel ez nagyon fontos része az életének, és nem tudna olyannal lenni, aki ezt nem viselné el.
Egy kicsit másképpen vélekedik a nőkérdésről a Kanadából érkezett, de lengyel származású Konrad Kowal, aki a következőt mondta: “Van néhány srác, akinek magyar barátnője van, talán az ő csajaik mögöttük állnak, miközben játszanak, nem tudom. Az viszont tény, hogy egyszer 4 lány volt a szobámban, miközben épp játszottam, és olyan sokáig nem reagáltam a kérdéseikre, hogy azt hitték bezombultam, és otthagytak”. Hozzátette, hogy szerinte a nők általában nem állnak túl jól a pókerjátékosokhoz, hiszen szerencsejátékosnak tartják őket, akik bármikor a hajléktalanok közé kerülhetnek. Ezért általában szórakozóhelyeken azt mondja magáról, hogy vállalkozó.
Konrad 20 évesen kezdett játszani abból a megfontolásból, hogy el kellett költöznie a szüleitől, ehhez pedig gyors jövedelemre volt szüksége. Budapest neki nem azonnali célpont volt: megjárta Kanadát, Lengyelországot, élt Las Vegasban, és csak sok lokációval később került ide, de itt le is ragadt.
Szerinte a budapestipóker szcéna jelenleg nagyon szuper, mivel 20-30 jó fej itt élő külföldi is benne van, akiknek a helyiek rengeteget segítenek a kezdetek óta. Konrad elmondta, hogy amúgy sincs semmilyen különösebben rivalizálás a társaságban, hiszen szinte soha nem játszanak egymás ellen (mindenki más tétekkel, más szinten szeret játszani), és az egész, amellett, hogy kockán forog némi pénz, főleg a lazulásról szól, és arról, hogy az ember jól érezze magát.
Persze a pénz is számít, különben az egész nem lenne: Kondrad legnagyobb nyereménye 800 dollár (1,8 millió forint) volt, a legnagyobb vesztesége pedig 3000 dollár, vagyis 710 ezer forint. Ezek persze nem nagy összegek: a Pocketfives első számú (egyébként 3 éve Budapesten élő) játékosa, Patrick Leonard (Pads1161) esetében nem ritkaság, hogy 100 ezer amerikai dolláros nyereményei vannak, sőt egy magyar srác egyszer állítólag 220 ezer dollárt (52 millió forint) szakított egy esős vasárnap délután.
Konrad amúgy szintén imádja a várost. Egyrészt azért, mert itt az időzóna miatt hajnali 2 helyett elég délután 7 körül leülnie játszani, illetve imádja a Széchenyi Fürdőt, a budai oldalt általában véve, jó időben pedig a Fröccsteraszt.
Olyanok persze előfordulnak, akik a dolog játék részét kevésbé veszik figyelembe, és az egészről pénzgyárként vélekednek. Ilyen a magyar feleséggel ideköltöző, egyébként perui származású Diego Ventura, aki szerint a póker egy kemény verseny, ahol nem specifikusan valakinek a legyőzése, hanem a bajnokságok megnyerése a cél, és amely jó kiindulópontja lehet későbbi befektetéseknek. Ő egyébként legnagyobb nyereményként a Sunday Million nevű bajnokságon szerzett 107 ezer amerikai dollárt könyvelhetett el (kb. 26 millió forint), míg legnagyobb vesztesége “csak” 20 ezer dollár volt (kb. 5 millió forint).
A valamilyen okból a letelepedés mellett döntő néhány kivételtől eltekintve, a játékosok nagy általánosságban nem örökre maradnak egy-egy városban. Ennek valószínű oka, hogy egy játékos abban az országban adózik (és annak az országnak a szabályai alapján), ahová be van jelentve, és ha nem töltenek itt el fél évnél többet, akkor csakis az otthoni szabályok vonatkoznak rájuk.
