Az idő visszapillantó tükrében felderengő múltat (copyright: O. Nóra) nem tanácsos idealizálni, hiszen a nosztalgiázás időnként céltalan. A másik véglet sem optimális, így a hagyományok és a régi értékek magasztalása vagy kigyomlálása helyett inkább egyfajta vázként kell értelmezni a múltat, amelyre preferenciáink szerint felépíthetünk valami újat.Azonban a kávészentélyek esetében ez az elmélet nem ültethető át a gyakorlatba, mert a Nyugat-generáció korának tradíciói és a vérfrissítő újhullámosok ellenére a klasszikus kávéházak lelkét képtelenség reprodukálni. Egyrészt nem rohangálnak korszakalkotó költők Budapesten, másrészt pedig a munkamennyiségből adódóan sem a baristák, sem a pincérek nem tudnak annyi energiát szánni egy-egy vendégre, hogy felületes párbeszédnél több kibontakozhasson szolgáltató és fogyasztó között.Az újhullámos helyeken a kivitelezés profi, a kiszolgálás kedves, a kávébabokat kézműves napszámosok szüretelték, ám az atmoszféra bohém helyett ún.
hipszter. Franchise-éknál ráírják a nevedet a papírpohárra, meg rajzolnak mellé egy virágot szaglászó szálkás tacskót – nesze neked, személyesség.
Külcsín szempontjából a Sierra Coffee köszönő viszonyban sincs a múlt század művész-benzinkútjaival, és a galériát ritkán népesítik be teleírt fecnik fölé görnyedő költők, ellenben szerethetőség terén egyetlen koffeinellátó sem veszi fel a versenyt a Székely Mihály utcai kávézóval. Van benne valami régies, valami, ami segít elvonatkoztatni a holtól és a mikortól. A titok nyitja a pult mögött keresendő:
Sylvesternek hívják.Sylvester Sierra Leonéban született, kamaszkorától kezdve Londonban élt, ahol fokról fokra megmászta a vendéglátóipar ranglétráját, és közben a kávékészítés műhelytitkaival is megismerkedett. Apropó megismerkedés: a magyar fordulatért Sylvester történetében is a nőt kell keresni – jött a szerelem (és vele együtt az első budapesti látogatás 1999-ben), majd elmúlt, aztán jött egy újabb, és a második kapcsolatból egy kisfiú is született (a kíváncsiak kedvéért újabb zárójel: Balázs, hétéves).Sylvester, megelégelve a különélő szülők szomorkás szerva itt – csere ott-játékát (amit a London-Budapest távolság csak tovább bonyolított), egy éve döntött úgy, hogy Budapestre költözik. Egy repülőúttal Sylvester két álma valósult meg: állandóan a fia közelében lehet, és megnyithatta a saját kávézóját. Utóbbi nem volt éppen zökkenőmentes folyamat, bár ez a végeredményen egyáltalán nem látszik, és utólag már Sylvester is nevetve mesél a valóságot vattacukorba mártó ingatlanhirdetésekről és arról, hogy Angliában az állam segíti, nem pedig lépten-nyomon szívatja a kisvállalkozásokat.
Sylvester pozitív kisugárzása (és állati finom kávéja) hamar belopta magát a környékbeliek szívébe, akik a Sierra kirakata előtt elsétálva integetnek, mosolyogva bólintanak, vagy – ahogy azt egy kezeslábasba bugyolált kisfiú tette látogatásunk idején – bemennek, és úgy köszönnek. A közvetlenséget a Székely Mihály utcai parkolás szabályait kevésbé ismerő autósok, illetve a csomagok és ajánlott levelek címzettjeit hasztalanul kereső postások is megérezték. Előbbiek rendszeresen Sylvesterhez nyitnak be információ reményében, míg utóbbiak átmenetileg a Sierrában szállásolják el a szomszéd házba szánt küldeményeket.Az ars poetica – a kávé mellé egy jó beszélgetés is jár – a Sierrában nem csak falra hányt tejhab, Sylvester tényleg minden vendégével szóba elegyedik (fontos megjegyezni: angolul), segít kiszakadni a rohanó, a másik embert szennyezett levegőnek néző kontextusból.
A kávék egy Sylvester által kikísérletezett, két komponensből álló Dallmayr-keverékből készülnek, míg a választék a közismert főzetektől a nálunk nem annyira bejáratott coffee shotokig (eszpresszó és alkohol találkozása egy felespohárban) terjed. Az éhségcsillapítók társaságát paninik, szendvicsek, muffinok, torták és péksütemények alkotják. Ami a nap végére megmarad a kiszáradásra kárhoztatott ennivalókból, azt Sylvester (természetesen egy pohár kávé kíséretében) a környéken kószáló hajléktalanoknak adja. Szerinte ez így van rendjén, és különben is, a karma törvénye végtelenül egyszerű: aki ad, az kap.Mielőtt kiléptem volna a fülfagyasztó budapesti télbe, egy utolsó pillantást vetettem a pult föléragasztott gyerekrajzokra. Igen, néha tényleg ennyire egyszerű, de a legtöbben csak beszélnek róla. Ezért lesznek a bölcsességekből közhelyek, ezért olyan könnyű észrevenni, ha egy ellenpéldát sodor elénk a véletlen, és ezért másodlagos, hogy a Sierra Coffee-ban a város egyik legjobb kávéja kerül a csészédbe.Sierra Coffee 1061 Budapest, Székely Mihály utca 4-6.
Nyitva tartás:
hétfőtől péntekig 7:00 - 22:00,
szombat-vasárnap 9:00 - 22:00.
Facebook
