A már hungarikumnak számító Unicum ízét mindenki jól ismeri, kevesen tudják viszont, hogy ez nemcsak egy egyszerű gyomorkeserű: a mintegy 40 különböző gyógynövényt tartalmazó ital a titkos receptet őrző család történetén keresztül összeforrt a magyar történelemmel. Ellátogattunk a budapesti Zwack Múzeum és Látogatóközpontba, ahol lehetőségünk volt, hordóból kóstolni a szűretlen feleseket. Természetesen felelősségteljesen tettük ezt, és közben a tárlatvezetésre is megpróbáltunk figyelni.
„Dr. Zwack, das ist ein Unikum!”Ezzel a felkiáltással üdvözölte egykor II. József császár az udvari orvosa, Dr. Zwack által felajánlott italt, és itt el is kezdődött a család legendás termékének sikersztorija.
Persze a történetet nem úgy kell elképzelni, mint korunk menő start-up vállalkozásait: az első ZwackJános által alapított gyár megvalósulásáig 50 évet várni kellett, és a családnak ezután is rengeteg megpróbáltatáson kellett keresztülmennie, mire eljutott odáig, ahol most tart.
Annak ellenére, hogy 1895-re megkapták a Császári és Királyi Udvari Szállító címet, átvészelték az I. világháborút, és még a ’30-as évek gazdasági válsága alatt is növekedni tudtak, a gyár a II. világháború alatt Budapesttel együtt szinte teljesen megsemmisült, majd a nehézkes újjáépítés után 1948-ban államosításra került. Szerencsére az eredeti receptet sikerült megmenteni (a kommunista rendszer által gyártott ital csak egy hamis recept alapján gyártott silány utánzat volt), mégis egy amerikai emigráció és egy, a magyar állam ellen folytatott hosszadalmas pereskedés árán sikerült csak talpra állítani a vállalkozást, ami a tengeren túl ismét prosperálni kezdett, majd visszatért Európába.
Zwack Péter családjával csak 1988-ban tért haza, majd partnerével, EmilUnderberg német likőrgyárossal együtt létrehozta a Peter Zwack und Consorten AG-t.
A kiállítás
A családi vállalkozás székhelye 1892-ben került a Soroksári útra, amely hely azóta is a Zwack otthonául szolgál. Az itt kialakított múzeum a történelemmel párhuzamosan haladva meséli el a család és a minden szempontból jótékony hatású Unicum történetét.
A kiállításon a látogatók megnézhetnek egy 20 perces filmet a Zwackcsalád történetéről, majd egy igen alapos, körülbelül félórás tárlatvezetés keretein belül megnézhetik a kiállítást.
Itt többek közt olyan dolgok láthatóak, mint az italszállító lovas kocsik „üzemanyagának” főkönyvi nyilvántartása, Közép-Európa legnagyobb (17 000 darabos) minipalack-gyűjteménye, Ady Endre Mylittához, Zwack Péter nagynénjéhez írott versei, családi fényképek, iratok és különleges italpalackok. Érdekesség, hogy ezeken a jellegzetes, gömb alakú üvegeken kétféle logo látható: az egyik a fehér alapon vörös színű kereszt, a másik pedig a vörös alapon aranyszínű kereszt. A változtatásra azért volt szükség, mert a kezdetben gyógyszerként funkcionáló ital logóját 1922-ben levédette a Vöröskereszt, így az Unicumnak új arculat kellett.
A kiállított tárgyak között egyébként két nagy kedvencünk van: a legrégebbi (több mint 150 éves) Unicumosüveg, amiben az alkohol elpárolgása miatt már csak egy kátrány állagú „lötty” található, illetve az első Unicum-plakát: a „vizesember”, amelyet 1915-ben BotlikÁkos tervezett, és amely mára rengeteg politikai propagandának is alapjául szolgált.
A tárlatvezetés alatt megtudtuk, hogy az Unicumot kulturáltan illik fogyasztani, nem szokás egybe lehúzni, és felszolgálni is szobahőmérsékleten kellene, annak ellenére, hogy a jeges pohár ma sokkal elterjedtebb. Az Unicumhoz ajánlott poharak egyébként kehely alakúak, mert állítólag a híres magyar gyomorkeserű esetében ez a forma biztosítja azt, hogy az illatok a legnagyobb hatást gyakorolják a felhasználóra.
A hely lelke, avagy a lepárlóAz épület talán legérdekesebb része a mintegy 2000 négyzetméteres pince, ahol évi 2,5 millió liter Unicum készül (egyébként 4-re van kalibrálva), és ahol sematikus ábrákat láthatunk a fő alkotóelemekről és lepárlási módszerekről. Itt meg is nézhetjük/szagolhatjuk azt a rengeteg gyógynövényt, amelyek közül néhány az Unicum titkos receptjének a része, de sajnos azt, hogy pontosan melyik milyen arányban és hogyan kerül bele az italba, még furfangos kérdések és verbális kelepcék segítségével sem sikerült megtudunk.
Kudarcélményünket az a kellemes meglepetés kompenzálta, hogy itt nem csak nézelődni lehetett, hanem meg is kóstolhattuk a tölgyfa hordókban békés, félkész állapotban pihenő Unicumot és UnicumSzilvát. Ez utóbbi egyébként az elmúlt időszak egyik legsikeresebb itala, amely elsősorban azokat a fiatalokat célozza, akik nem szeretik a keserű ízeket.
A még el nem készült változatokat egyébként valamiért sokkal erősebbnek éreztük, mint már elkészült, kereskedelmi forgalomban kapható társaikat. Kifele menet éreztünk is némi bizonytalanságot a lépcsőn, és komoly aggodalommal töltött el minket az ezek után következő prezentációval egybekötött kóstolás híre, ahol főleg az ember ízérzékeléséről és különböző gyógynövényekről volt szó. Hála a korábban elfogyasztott italoknak, bevállaltuk az üröm nevű növény kóstolását, ami hosszú időre megváltoztatta arckifejezésünket.
A recepten kívül arra voltunk a legkíváncsibbak a kóstoló során, hogy hogyan tartják azt ennyi ideje titokban. Erre azt a választ kaptuk, hogy a különböző gyógynövények rendelése nem a megszokott módon történik: először is nem minden, amit rendelnek, kerül bele az italba, másrészt pedig nem név, hanem speciális kódszámok alapján történik a szállítás, ami már alapból megnehezíti az összetevők azonosítását.
