WLB: Hogyan ismerkedtél meg a graffitivel?
Mr. Zero:
Kisgyerekkorom óta rajzolok, 94-ben, 12 évesen fújtam először falra. A 90-es évek elején-közepén nagy iramban áramlottak be nyugatról az akkor itt még viszonylag ismeretlen sportágak(gördeszka, görkori, bmx) és azzal együtt egy egész utcai kultúra, amibe mind a zene - legyen az akár a punk, a hardcore, vagy a hip hop - mind a graffiti szervesen beletartozott. Abban az időben pont annyi idős voltam, hogy fogékony legyek arra, hogy a rajztehetségemet ne csak az általános iskolai rajzórákon kamatoztassam, de mindenféle figurákat és felíratokat fessek a falra, ahogy azt egyes gördeszkásmagazinokban vagy kazettaborítókban láttam. Na meg persze volt szerencsém a saját közvetlen környezetemből is inspirálódni, hirtelen nagyon sokan elkezdtek tagelni, bár nem mindennel voltunk akkoriban tisztában, sőt! A lakótelepen, ahol felnőttem, elkezdtek megjelenni elég komoly fújások az idősebb generációnak köszönhetően, akik kijártak külföldre, és hazahozták az ott gyűjtött inspirációt. Azt hiszem, nagyon izgalmas volt a 90-es években gyereknek lenni.
WLB: A kezdetekhez képest miben fejlődtél a legtöbbet?
Mr. Zero:
Mindenben. Technika, hozzáállás, minden egészen más, mint az elején, de akár még 5-10 évvel ezelőttre visszatekintve is. Az ember folyamatosan változik, tanul, jobb esetben a hibáiból, vagy csak a mindennapokból, és ez nyilván érződik mindenen, ami szervesen hozzátartozik.
WLB:
Legemlékezetesebb fújás?
Mr. Zero:
Egyelőre a tavaly őszi walesi kiruccanás az, amit annak érzek, amikor egy óceánjáró hajóra festettem többedmagammal a Dudug projekt keretein belül.
Maga a projekt is az eddigi legszimpatikusabb dolog, amiben valaha részt vettem, de a körülmények miatt is felejthetetlen volt. Folyamatosan küzdöttünk az időjárással, 8-10 méter magasan iszonyatos, jeges szélben festettünk, ami még a kellemesebb eset volt, mert ha a szél alábbhagyott, akkor elkezdett esni - nem éppen a legszerencsésebb kondíciók.
Minden este olyan vörös volt az arcunk a széltől, mintha napoztunk volna.
WLB: Van olyan műved, amit valamiért ki tudnál emelni a többi közül?
Mr. Zero:
Talán épp az, amit az előbb említettem. Maga a felület sem mindennapi, és végre dolgozhattam akkora méretben, amekkorában mindig szeretnék. A mondanivaló is elég fontos, szóval mindenféle szempontból az egyik kedvencem.
WLB: A graffitin kívül még mivel foglalkozol?
Mr. Zero:
Grafika, alkalmazott grafika, illusztrációk és hagyományos festészet, de mindennek az alapja abban gyökerezik, amit az utcán festek, így a vászon munkáimat is ugyanez a groteszk, kifacsart stílus jellemzi. Semmi hagyományos portré, tájkép, semmi absztrakt. Elkezdtem nemrég egy saját ruhamárkát, egyelőre még csak 1-2 póló, de lassan, fokozatosan szeretném kiterjeszteni a profilt. Ez szintén gyerekkorom óta velem van, akkor is rajzolgattam pólókra, sapkákra, csak azóta a filceket felváltották az olyan technikai megoldások, amik maradandó eredményt produkálnak, és nem tűnik el a grafika nagy része egy mosás után.
WLB: Mik a terveid a közeljövőre nézve?
Mr. Zero:
Szeretnék idén év vége felé egy kiállítást összehozni Budapesten csapattársammal és barátommal, Fat Heattel közösen, remélem, minden klappolni fog ,és nem csak terv marad.
Minél többet utazni és festeni , ez a két dolog, ami előre hajt - bár biztos jó lenne nyerni a lottón is.
