Városi hangokkal, zajokkal és a kimondatlan gondolatokkal kísérleteznek magyar, finn és brit alkotók a budapesti Batthyány téren a PLACCC Fesztiválon. A meglepő, szórakoztató, ugyanakkor időnként provokatív produkciók társadalmi kérdéseket is érintenek, például a homofóbiát, a sztereotípiákat és a kommunikáció hiányát.

Hangokkal próbálják megmutatni a láthatatlant azok a fiatal művészek, akik City Noises címmel négy, egymástól független produkciót mutatnak be az idei PLACCC Fesztiválon szeptember 21. és 24. között Budapesten. A közel és a távol fogalma fontos szerepet játszik a budapesti Szövetség ’39 Művészeti Bázis projektjében. A No Distance. No Contact. című produkció izgalmas, interaktív módon, hangok közvetítésével mutatja meg az emberek között létrejövő, láthatatlan energiamezőt. A látogatók kis hangszórókat kapnak, amelyekhez a művészek a város különböző hangjait rendelik hozzá. A résztvevők összetett, folyamatosan változó hangélményt tapasztalhatnak meg, ahogy közelebb mennek valakihez vagy éppen távolodnak tőle. Manapság, amikor minden a látványról, a vizualitásról szól, izgalmas élménynek ígérkezik a hangok és zajok segítségével felfedezni a várost és az életünk rejtett részleteit a PLACCC Fesztiválon.A finn Crucible Studio két alkotója merész témát, a homofóbia kérdését dolgozza fel sajátos módon. A Hello, Homo! című audiovizuális installáció három, nagyméretű képernyőből áll, amelyekről három különböző korú finn nő szólítja meg a járókelőket. A szereplők a homoszexualitással kapcsolatos kliséket, hiedelmeket puffogtatnak, amelyek a média, a tudomány és szájhagyomány útján terjednek. A képernyőkhöz kapcsolódó szenzorok érzékelik az elhaladó járókelők jelenlétét, és minél közelebb lép hozzájuk valaki, a nők annál intenzívebben reagálnak rájuk. A produkció tragikomikus formában mutatja be, milyen sztereotípiák határozzák meg az emberek kisebbségekről alkotott véleményét a városi közösségekben.

Gazdag hangélmény és tánc várja a PLACCC Fesztivál látogatóit a brit Stream Arts által felkért művészek produkciójában. A Táncmesék: Nyilvános terektől rejtett helyekig című, interaktív táncszínházi séta-duett a mítoszok és mesék varázslatos világát idézi meg. A fejhallgatót viselő közönség a táncosokkal együtt halad a sétaútvonalon egy vörös szál mentén. A mozdulatok, hangok és zörejek segítségével megelevenednek egy képzeletbeli városi táj kanyargós ösvényei, a fák, a madarak, az éjszakai égbolt és a darab saját története.

Különös madarak és a fesztivállátogatók kimondatlan gondolatai játsszák a főszerepet a londoni Ravensbourne College tanára, Evan Raskob művészeti installációjában, amelynek Cross-Squawk a címe. Az érdeklődők először egy kérdőívet töltenek ki a társadalmi viszonyaikról, kommunikációs szokásaikról és mobilitásukról, amit a művész kiértékel. Az így kapott adatokat egy-egy madár különböző testrészei jelképeznek, amelyeket papírból kivágnak és összeillesztenek. Az így született furcsa szerzeményeknek a saját hangjukat kölcsönzik a látogatók, amit egy hangfelvevővel rögzítenek. A PLACCC Fesztivál látogatói így találkozhatnak saját „madárformába öltött” társadalmi egyéniségükkel.