A Csapody Balázs nevével fémjelzett Kistücsök és az olasz-szlovén határ menti Fruili tartományban fekvő Josko Sirk által vezetett egy Michelin csillagos étterem között számos párhuzamot vonhatunk. Egyrészt mindkét étterem borvidéken helyezkedik el, valamint a tulajdonosok filozófiájában kiemelt szerepet kapnak a helyi értékek és a termelők felvirágoztatása, védelme. A La Subida, ahogy magukat definiálják, az a hely ahová visszatérnél; konyhájában a múltbéli ízek találkoznak a mai vendégekkel; az étteremhez tartozó vendégházakban pedig rá kell ébredned arra, hogy nem álmodsz. A La Subidában vendégeskedve kihagyhatatlan program a Collio borvidék szőlőtőkéinek meglátogatása a kifejezetten erre hasznosított Vespákkal. Collio legjobb szőlőiből pedig mi készül? Nem csodálatosabb, mint a Sirk balzsamecet, melyre később visszatérünk a menü kapcsán.
A fenti ismeretek után nagy várakozással készültünk vasárnapi ebédünkre a frissen felújított Kistücsökben, hogy végigkóstolhassuk a La Subida erre az alkalomra összeállított menüsorát. Érdemes azonban pár szót ejteni a már méltán esedékes felújításról, melynek eredménye egy klasszikusan elegáns, letisztult és időtálló eneterieur lett. Kedvencünk a világos, állat sziluetteket ábrázoló tapéta, melyen a haltól a gyöngytyúkon és fácánon át minden állat diszkréten fel van sorakoztatva.
De kezdjük is el azt a menüsort, hiszen nem kevesebb, mint hét fogás állt előttünk. Az amuse bouche egy Montasio sajtból készült frico, a Cormóns büszkeségével: enyhén füstölt d’Osvaldo sonkával. Mindezt magyarra lefordítva füstölt sajt kosárka a közepén mennyei füstölt sonkával. A következő fogás a fácán, a datolyaszilva és a forralt bor triója, vagyis langyos fácánmell datolyaszilva-filével és a forralt bor illatával, melyben pompásan helyt állt a hibiszkuszos só. A harmadik fogás az Ebihalak nevet viselte, mely nem csak a neve, hanem a külleme miatt is meglepő hatást keltett; szerencsére pozitív értelemben. Az ebihalak név és a tálunkon ékeskedő kis csomag a következőket bújtatta magában: Szaggatott tésztamorzsák a Rosa di Gorizia cikória rózsaszirmaival, a gránátalma magjaival és zsírszegény salsiccia kolbásszal.
Az összhatás remek volt, jól érvényesült a roppanós gránátalma. Negyedikként megérkezett a Tortelli a tél zöldjével és Montasioval, vagyis ezer ízű tortellik téli zöldekkel, többek között sóskával töltve, Montasio-sajtkrémben csicsóka chipssel megkoronázva. E négy fogás után már kissé eltelve éreztük magunkat, de ezen könnyen segített a frissítő sorbet a már említett helyi szőlőből készült Sirk ecettel. A főétel a szarvas, a pisztráng és a pisztácia nevet kapta kíméletesen rózsaszínre sütött szarvasérémékkel, pisztráng-kaviárral és pisztáciakrémmel. Végül befejezésként érkeztek a Tárkonyos túrófalatkák aranyszínű, langyos bodzavirág-sziruppal és limehabbal. A menü egyedüli negatívumaként a hiányzó bor párosítást említenénk meg, illetve a pincérek e téren való járatlanságát.
Továbbá szívesen vettük volna, ha minden egyes fogáshoz megkapjuk a hozzá illő magyarázatot. Mindezt leszámítva pozitív szájízzel és élményekkel távoztunk, a tulajdonos jó vendéglátós lévén ügyelt arra, hogy mindenkihez legyen egy-két kedves szava és személyes története. A menüsor ára 8900 Ft volt.
