Hűvös elegancia jellemzi a Budán, a Fény utcában nyílt Jégbüfét. Már elsőre sem hasonlít idős társára, amelyet azonban 60 évvel ezelőtt ugyanúgy, ahogy most ezt, a legújabb építészeti stílusban alakítottak ki. Hatvan évvel ezelőtt épp, hogy megnyílt a magyarok előtt a nyugat, besonfordált a Ferenciek terére egy vidám, kedves stílust magára öltő vendéglátóhely.
A pörgés, a széles kínálat, a hazánkba érkező, a belvárosi séta közben édességre vágyó turisták zarándokhelye lett az 1956-ban épült Jégbüfé. Majd körülbelül ezen a szinten meg is rekedt, természetesen csak átvitt értelemben, hiszen minden kopik, törik, időközben a csészéket és tányérokat ki kellett cserélni, meg persze a munkaerő is folyamatosan rotálódott. A rendszer azonban mit sem változott. Budán sem. Annak, aki jártas már a pesti boltban, nem meglepő, hogy nincsenek székek és van egy ketrec, amiben egy mosolygós hölgy ücsörög.
Azonban az egyéb hazai trendekhez képest ez a felfogás már kissé ósdinak tűnhet. Ugyanis először ki kell néznünk, mit kíván a gyomrunk, majd előre fizetünk a ketrecben ülő hölgynél – ha még emlékszünk a rendelésre -, majd a kis nyugtánkkal beállunk a sorba, és megkapjuk a hőn vágyott édességünket. És itt jön a nagy de a „tűnhet” után! Hiszen ha a rendszert nem bírjuk ép ésszel felfogni, akkor csak gondoljunk arra, hogy itt bizony nem kapunk úgy süteményt, hogy azt egy, a koszos pénztől szennyezett kéz adná. Vagyis figyelnek az egészségünkre!
Ráadásul Budán nincsenek is olyan sokan az üzletben, mint Pesten, így nem kell stresszelnünk magunkat a hosszú sorok kivárásán. Az eladók kedvesek, segítőkészek, fiatalok. Ami nagy előny, hiszen maga, a belső dizájn is fiatalos, lendületes, letisztult. Ha a másik üzletből érkezünk ide, azt gondolhatjuk, út közben egy időalagúton sodródtunk át. És mégsem! Ez a valóság!
Először úgy volt, hogy a pesti oldalon található kultikus Jégbüfé fog átalakulni Varga Noémi és Reich Wanda építész hallgatók munkája alapján. Azonban inkább a tulajdonos nyitott egy új helyet. A választás, valljuk be, nem lenne rossz, hiszen a sok Fény utcai piacon vásárló háziasszony biztosan szívesen térne be ide sütés helyett egy finom sarokházr süteményre, vagy megvásárolni a gyerkőc szülinapi tortáját, ha nem lenne a közelben egy konkurens cég, mondjuk ott le lehet ülni, vagyis a célok mások, a megvilágítás is, így máris más fényben tünteti fel az újoncot.
Persze a Jégbüfé nevében is viseli elhívását: nem kávéház vagy cukrászda, hanem büfé. Ide nem érdemes találkozót megbeszélni, mert maximum 10 perc alatt legurítható a kávé, amiből akár bio fajta is rendelhető, illetve ennyi idő elég ahhoz, hogy bekapjunk egy habos-babos süteményt is. Aztán már nem kényelmes tovább ácsingózni. A hűvösebb időben akár be sem kell térnünk az üzletbe, ha édes ízekre vágyunk, hiszen gofrit bármikor beszerezhetünk az ablakon keresztül, illetve a jobb idő beköszöntével már nyalhatjuk a hideg gombóccsodákat is.
Térjünk vissza a belsőépítészeti remekre, mert amúgy azt senki sem állíthatja, hogy e csöpp helység nem az, bizony izzig-vérig fiatalos lendületet tükröz. A legmegkapóbb jelenség az egészben a középen elhelyezkedő ketrec helyett a logó, és maga az arculat, amely Gryllus Ábris tervezői nagyszerűségét dicséri. Szépen visszanyúlt a régi Jégbüfé születésének éveibe, de egészen az akkori amerikai logótervezetekig meg sem állt.
Érthető így már az is, ha egy amolyan Coca-cola-szerű felírat díszeleg a hópehely egyszerű, minimalista emblémája mellett. Ez, a Jégbüfé névhez tökéletesen passzoló szimbólum jelen van a belső térben több helyen is, áthatva az egész vendéglátóhelyet. A névben rejlő fagyosság a belsőépítészeti elemeken is visszatükröződik, hiszen a fehér színek, a fém- és az üvegfelületek, a tükrök újra és újra jégországba repítik a belépőket.
A kínálat pedig maradt a régi, de valahogy ebben a közegben mégis újszerűnek, modernebbnek hat ez is. Az ízek sem változtak, talán csak abban láthatunk változást, hogy a sarokház jobban fogy, a bio kávét kifejezetten kedvelik az emberek, amelyek az új logóval felruházott modern fehér bögrékbe kerülnek. A képviselőfánk mennyei költeményként hívogat, hogy kóstoljuk meg, szezonális marcipánfigurákkal is szolgálnak, ha épp tortát vinnénk haza. Ha tehát egy gyorsétterem helyett egy budai gyorscukrászdára vágyunk, és csak gyorsan felpumpálnánk endorfin szintünket, ne féljünk beugrani a Fény utca 15-be!
