A Borjour Extra rendezvénysorozat eheti állomása, a Gellérthegyen található TIT Csillagvizsgáló villája volt. A kóstolgatást a kertben kezdtük, ahol Szászi Endre boraival ismerkedhettünk meg, de az utolsó két tételhez felkapaszkodtunk a tetőteraszra, ahol nem csak a város fényeire nyílt pompás panorámánk, de a csillagképek és egyéb égi tünemények világába is rövid bepillantást nyerhettünk, amiben segítségünkre volt Nyerges Gyula csillagász, kedves felesége és a villa 103 éves drezdai távcsöve. Na de kezdjük az elején.
Sok már az ismerős arc, a Borjour-os lányok rutinosan hátrakísérnek minket a kertbe, ahol Szászi Endre kezdi mesélni borászatának történetét. Nála is, mint oly sokan másoknál már családilag a borász útra léptek. Nagyapja még egy kertészetben dolgozott, édesapja volt az, aki igazán belevágott a mesterségbe. Büszkén meséli, hogy nem használnak gyógyszereket vagy műtrágyát, ez egy teljesen ökológiai gazdaság, ő a kiváló lombtrágyára esküszik, ez a szőlő „Béres cseppje”. Na de hogy ne szomjazzunk, érkezik is az első pohár, egy 2010-es Szászi Olaszrizling. Ebben a melegben igazán üdítő volt a maga frissítő savasságával, kicsit fanyar bor. Hűtött tartályban erjesztették, majd fahordóban érlelték meséli Endre, majd szerényen megjegyzi, hogy a 2010-es Badacsonyi borvidék versenyén ez a bor nyerte az olaszrizlingek díját.
Rögtön ezután érkezik a 2010-es Szentgyörgyhegyi Szürkebarát. Ez viszi tovább az olaszrizling karakterét, de már sokkal fűszeresebb, vastagabb, olajosabb ízű, mint a felvezető bor. Ehhez hozzájárult a hűvös, csapadékos idő, amit tavaly tapasztaltunk. Akárcsak az olaszrizlingnek, a szürkebarátnak is számtalan „klónja” van – meséli házigazdánk – minden borrégióban azt kell kihozni ezekből a fajtákból, amit a helyi körülmények között ki tudunk, ezért lesz olyan sokféle belőlük.
Érkeznek a falatkák, hogy megalapozzák további józanságunkat. Ezúttal a Stelázsi Gourmet Bolt szolgáltatja őket. Kóstoltunk tökmag- és napraforgókrémes kenyérkét, a roséhoz eper-chutneyt szervíroztak, végül a vörösborhoz vargányakrémet és szürkemarha-kolbászt.
A ’10-es borok sorozatának záró eleme a 2010-es Badacsonyi Kéknyelű volt. Itt a savak még fokozottabban érezhetők, mint az előző szigligeti boroknál, ezt a talajnak köszönhetjük. Illatanyaga diszkrét szőlővirágra emlékeztető, ebből a szempontból viszonylag neutrális fajta, íze nagyon minerális, magas alkoholtartalmú. Spontán, saját élesztőjével erjed a bor, amit palackos érlelés követ, de érdemes még 2-3 évig a polcon hagyni, mivel ezután egy igazán egyedi borrá érhet.
Bár a programban a 2008-as szürkebarátra számítottunk, egy apró malőr miatt a 2008-as Szentgyörgyhegyi Olaszrizling került az autóba, de valójában ezzel csak mi jártunk jól, hiszen így egy olyan bort kóstolhattunk, ami már „nincs is”, azaz megvásárolni már sehol sem tudnánk. Véletlenül az otthoni tartalék keveredett a csomagok közé, de ha már itt van, ezt is örömmel mutatta be Endre. Itt kellett képzeletben elővennünk az első bort. Az első zöldes-fehér tételhez képest ez egy narancsosabb, inkább zöldes-sárgára hajazó színvilágot képviselt. Egy igazán testes, érett, savakban szerényebb, olajos bor.
Néhányan már bukdácsoltak a sötét kertben, hiszen miután lement a nap az orrunkig se láttunk: ideje volt hát felkapaszkodni a tetőteraszra. Innen csodás kilátásunk volt a kivilágított várra, illetve a Budai-Hegység felé. Nyerges Gyula beavatott minket a távcső titkaiba. A 103-éves szerkezet Konkoly Thege Miklós megrendelésére készült Drezdában a múlt század elején. A polihisztor földbirtokos a mai Szlovákia területén lévő Ógyalla község ura volt, a csillagászat nagy pártolója. Ekkoriban csak az Akadémiai csillagvizsgáló volt az egyetlen komoly szerkezet a városban, így egyre fontosabbá vált egy bemutató csillagvizsgáló építése az érdeklődő tömegek számára, így esett a választás a Gellérthegyre. Akkor még nem tudták, hogy alig fél évszázad alatt úgy kiépül a város, hogy a fényszennyezés miatt a Gellérthegyről épp annyira látni a csillagos eget, mint az Erzsébet térről, na de kár ezen keseregni, jön a 2010-es Szentgyörgyhegyi Cuvée Rosé!
Mit keres a Badacsonyban vörös szőlő? – hangzik a kérdés. Hát miért ne? Az itteni vörösek Pinot Noir és Cabernet-Sauvignon fajták házasításából születtek. Ez a Rosé viszont 70%-ban Cuvée alapú, egy igazán fiatalos, jó karakterű bor született kiváló tanninokkal, savakkal, könnyű nyári estékre.
Miközben kóstolgatunk, Nyerges úr felesége, Lilla mesél a csillagképekről. Különféle görög mitológia történeteket hallgatunk, miközben követjük a sötétben cikázó lézer-pointert az égen. Egészen elmerültünk ebben a régi világban, hihetetlen hogy mai szemmel nézve kifejezetten primitív eszközökkel is ilyen hatalmas tudást halmoztak fel a hellének. Még egy utolsó tétel erejéig visszakanyarodtunk a Göncölszekértől a borok világába, következett ugyanis az est fénypontja, a 2006-os Szentgyörgyhegyi Cabernet Sauvognon „Bitang”. Bár Cabernet Sauvignonnal állunk szemben, korántsem őrzi a fajtajelleget. Nekünk első szaglásra kifejezetten az istállóillatot juttatta eszünkbe, és valóban Endre már mondja is, hogy igazunk van. Ez egy kifejezetten animális illat, a lovak ihlették, innen a neve is. Nekünk nagyon bejött ez a vonal, ritkán találkozni ilyen „formabontó” borral. Franciaországban rengeteg a hasonló íz, itthon ez még újdonságnak számít.
Még egy fotóra elcsípjük a borászt, de már sietősre fogja. Reggel folytatódik a szüreti felkészülés, úgyhogy ő is gyorsan Badacsony felé állította Göncölszekerét, hogy másnap már a szigligeti tőkéknél legyen, mi pedig egy újabb kellemes élménnyel távoztunk a Gellérthegyről, az Uránia Csillagvizsgálóból.
Amiket kóstoltunk:
- Szigligeti Olaszrizling 2010
- Szent György hegyi Szürkebarát 2010
- Badacsonyi Kéknyelű 2010
- Szent György hegyi Olaszrizling 2008
- Szent György hegyi Cuvée Rosé 2010
- Szent György hegyi Cabernet Sauvignon "Bitang" 2006
