A Valan – angyalok völgyéről nehéz úgy írni, hogy ne lőjük le a poént – talán úgy érdemes beülni rá, hogy a sztorit se nagyon ismerjük. Bagota Béla forgatókönyvíró-rendező jól átgondoltan adagolja a részleteket, és egy-két jelenetet leszámítva kompakt a történet; a behavazott erdőkről készült, esztétizálónak tűnő drónos felvételek is értelmet nyernek utólag.

Csend, sötét, hó, hideg, reménytelenség. Erdélyben járunk, egy hegyek közé ékelődött, Valan nevű iparvárosban, ahol a bánya bezárása óta úrrá lett a lakosságon a kiútnélküliség és a bűnözés. Eltűnt kamaszlányok, emberkereskedelem, erőszak – az ilyesmi itt ismert jelenség.

Nem tagadjuk, nyomasztó és sokkoló a filmélmény, témájának és képi világának köszönhetően is, és az alkotók sem titkolják, hogy az északi beütés szándékos. A skandináv krimik bevallottan befolyásolták az elsőfilmes Bagota Bélát a történet kiötlése idején: a főhős karaktere mellett a nők elleni erőszakos bűntény mint központi szál és a gyilkos személye, közege (direkt nem pontosítanék) is rájuk emlékeztet. Nem beszélve a havas, elhagyatott tájról, ami a történetmesélésben szinte egyenrangú fél a színészekkel. A látványvilág Damokos Csaba remek munkája, nem véletlenül nyert az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon.

A városka a valóságban is egy egykori erdélyi bányaváros, Balánbánya, román nevén Bălan, amiből a Valan filmcím származik. Erdélyi magyarok a színészek is: hatalmas öröm nézni a kétnyelvű szerepekben otthonosan mozgó Hatházi Andrást, Pál Emőkét, Tollas Gábort, Mátray Lászlót és az újonc rendőr különösen vicces mellékszerepében Meszesi Oszkárt. Főleg, hogy a hazai mozibajárók előtt nem túl ismertek (ez egyébként szándékos volt az alkotók részéről).

A főszereplő, Krisztik Csaba sem sztár, és bár Magyarországon tanulta ki a színészetet, és itt is dolgozik (Forte Társulat, székesfehérvári Vörösmarty Színház), szintén romániai magyar. Igazi, mindenkit szó nélkül (talán kicsit egysíkúan) megmentő hőst hoz a profi, kissé elcseszett nyomozó szerepében, aki már csak külsőre is svéd: szőke és kékszemű és kisportolt, amit a szinte kötelező sebfertőtlenítős, félmeztelen jelenetben meg is mutat. Skandináv beütés szintén, hogy személyes érintettsége van az aktuális bűnügyben: húga 22 éve tűnt el nyomtalanul az 1989-es romániai forradalom idején. Lehetne a Millenium-trilógia vagy Jo Nesbø Harry Hole-könyveinek nyomozója is; elhivatottan küzd a nők elleni erőszak és kizsákmányolásuk ellen, de ellenállni nehezen tud a nőknek (ha már itt tartunk, a szexjelenet volt a cselekmény szempontjából az egyik érthetetlen és feleslegesnek tűnő epizód).

A Valan nem feltétlen eredetiségével, ötleteivel kavar fel, hanem azzal, hogy egész egyszerűen egy jól felépített krimi, ami annak ellenére „szórakoztat”, hogy vannak benne kiszámítható fordulatok. A svéd lagomot persze itt hiába keressük, és pont ezért érezzük eggyel közelebb magunkhoz a sztorit, ami a szikrázó hó és a pofonegyszerű zsánerelemek ellenére sajátosan magyar, pontosabban erdélyi, vagy ha tetszik, magyar-román.

A posztszocialista város, az ismerős, lehangoló lakásbelsők, díszletek, a vidéken úrrá lévő reménytelenség, az elmaradott állapotok és a barbár karakterek miatt is lesz leginkább „transzilván krimi”, ahogy Kántor László producer a sajtóbemutató után megfogalmazta a találó jelzőt. Ennek köszönhető, hogy a Valan finoman, mégis nagyon egyértelműen a modern társadalomról is mesél, és szomorú, de levonható konklúziót hagy a nézőben, miszerint az emberi kegyetlenség, a nők elleni erőszak még mindig összeköti Skandináviát a Közép-Kelet-Európát.

Valan - Az angyalok völgye  Rendezte: Bagota BélaForgatókönyv: Bagota BélaFényképezte: Garas DánielProducer: Kántor LászlóZene: Márkos AlbertVágó: Szalai KárolyFőszereplők: Krisztik Csaba, Hatházi András, Pál Emőke, Tollas Gábor, Mátray László, Nyakó JúliaGyártó: Mátrix Film Hossz: 97 percOrszágos bemutató: 2019. november 21.
Magyarországon forgalmazza a Mozinet