Gasztró

Halloumi sajtot is kérj a gyrosba! – Blue Agori görög street food a Madách téren

Fotó : Szabó Gábor / WLB
blue agori, görög étel, souvlaki, gyros

A Madách téren mostanság sok a változás: elköltözött az IGEN (hamarosan újranyit Budán), ismét beindult a PINA koktélbár, a Castro háza táján is változások jönnek, az egykori Beszállóból pedig görög ételbár lett, ahol valódi gyrost készítenek. Sertésből, tzatzikivel, sültkrumplival, s ha kedvünk tartja, kétféle görög sörrel öbíltve. November ellenére a teraszukon kóstolgattunk a Blue Agori kínálatából.

Kár volna belemenni a körúti gyros-felhozatalba, s abba is, hogy mi mivel azonosítjuk ezt a szót. Ha mélyebbre ásunk, jobban járunk, mert egészen szövevényes a népszerű street food története. A görög “gyro” szó a forgást jelenti, ahogy az Oszmán Birodalom ételelnevezései is mind a forgásra utalnak: a “döner” és a “çevirme” (shawarma) is a forgást jelölni, vagyis a függőleges grillen piruló húst. Hogy melyik volt előbb, a török, vagy a görög variáns, az a tyúk és tojás esetéhez hasonló boncolgatást kívánna, de egy biztos: a görög gyros születését vagy az ’50-es évekre datálják, mikor egy Konstantinápolyból érkező szakács Pireuszban megalkotta az első görög földi “gyorsételt”, egy másik történet szerint viszont csak a ’70-es években jelent meg egy Giorgos nevű figura által, Thesszalonikiben. Sőt, két amerikai sztoriról is tudunk: ezek alapján nem Görögországban kellene keresni az ősgyrost, hanem Chicagoban, azon belül is a Greektown negyedben. Persze az is kérdéses, hogy melyik vendéglátós család készítette először. Egy szó, mint száz, sokan büszkék a saját gyrosukra, mert finom, laktató, egyszerű, menet közben is fogyasztható étel.

Fotó: Szabó Gábor

Stavros Koranis Thesszalonikiből származik, de jó ideje Budapesten él. Régóta dédelgette álmát, hogy a meglévő néhány görög büfé mellé ő is nyisson egy street food helyet, ahol nincs mellébeszélés, és az utolsó olívabogyó is a hazájából érkezik. És ahol az igen szép számú magyarországi görögök találkozhatnak, ami központi helyen van. Megtalálta üzlettársait, akik a vendéglátás világából érkeztek, meglett az üzlethelyiség, és 2018 őszén megnyitott a Blue Agori.

Fotó: Szabó Gábor / WLB

A dizánj nem a megszokott görög meander minta, stukkók, gipsz Poszeidon és Versace-re hajazó medúzafej, hanem inkább visszafogott, letisztult. Kék-fehér, és ha valaki megnézi profilból Stavrost, lehet, hogy felismeri, mert a csempéken és a logóban is visszaköszön az orra és az arcéle – persze lehet, hogy csak a véletlen műve (nem, nem az). A kis üzlethelyiségben nincs ételszag, szóval bátran beülhetünk egy üzleti megbeszélés előtt is – sőt, teraszt is kapott, ami tervek szerint téliesítve lesz. Mi most itt falatoztunk, köszönhetően a langyos tavaszi időnek.

Fotó: Szabó Gábor / WLB
Fotó: Szabó Gábor / WLB

Fontos, hogy egyelőre nem árulnak olyan sokféle ételt, s ez a későbbiekben sem lesz máshogy, esetleg szezonálisan bővül majd néha a kínálat. Elég, ha az alapok profik, márpedig Stavros sokat mesélt a beszállítók összeszedéséről is, ami nem volt egyszerű folyamat. A húsok és alap zöldségek természetesen magyarok, de az összes többi hozzávaló görög, mint például a joghurt a tzatzikihez, az olívaolaj, a bogyók, fűszerek. Gondosan lepróbálták a recepteket, folyamatos minőségre törekszenek, hogy ha hétfőn délelőtt térünk be egy gyrosra és ha három hét múlva ismét, akkor se kelljen csalódnunk.

 

A húsok szaftosak, kis hűlés után sem válnak gumissá, és ebben a császárszalonna és a kacsazsír segít, melyeket felhasználnak az óriási, pörgő-forgó csirke és sertéshúshoz. Rendelhetünk gyrost pitában (990 forint), melybe athéni módi szerint fűszeres sültkrumpli is kerül, ugyanezt tál verzióban (1690 forint), souvlaki tálat (1950 forint), görög salátát (1190 forint) és egyéb kiegészítőket is, mint például olívabogyó, vagy a tirokafteri nevű kicsit pikáns fetás krémet.

Fotó: Szabó Gábor / WLB
Fotó: Szabó Gábor / WLB

 

Ha pedig gyros… Stavros megmutatta nekünk a bölcsek kövét: a sertéshúsos verzióba kért nekünk egy kis extra grillsajtot – szuper szaftos lett tőle. Kérhetjük mindezt csirkével is, lelkünk rajta, de tényleg sertéssel az igazi! Ahogy a suvlaki is, a húskockákat az említett tirokafteribe mártva. Talán elsőre furcsán hangzik, de a ház sült krumplija is nagyon rendben van; meglepve nyugtáztuk, hogy a fotózás és a beszélgetés után sem veszített ropogósságából a friss krumpli. Apróság, de fontos.

Fotó: Szabó Gábor / WLB

Desszert még nincs, de hamarosan érkezik az is, és nagyon próbáltuk rábeszélni Stavrost, hogy a budapesti calamari (tintahalfalatok)-hiánynak vessen véget a Blue Agoriban. Akik jártak már igazi görög halászfalvakban, azok tudják, miről beszélünk.

Fotó: Szabó Gábor / WLB

Sok a terv, és újabb Blue Agori-n is gondolkodnak, a budai oldalon, ahol még kevesebb a görög étkezde. Addig is rendeljünk sertés gyrost, pitában, haloumi sajttal ebédre, vacsorára, vagy ha csak megéheznénk.

Blue Agori