Hűvösvölgyben járunk, a kedves kis budai környéken, ahová aki nem itt lakik, legtöbbször kirándulni jár. A Gyermekvasúthoz például, az erdőbe túrázni vagy a Náncsi nénihez, vasárnapi ebédre. Németh Ágnes jóvoltából viszont úgy tűnik, a fagyiturizmus is beindul a környéken, mert a 2018 nyarán nyitott minus11 új szintre emeli a fagylaltozás élményét. De lássuk, miért.
Ági magyar-orosz szakos tanárnő eredeti szakmáját tekintve, de sokat foglalkozott rendezvényszervezéssel is. Nem újdonság, hogy valaki homlokegyenest más szakmában találja meg végül az igazi boldogságot – egy ilyen történet az övé is. Egy alapcukrásztanfolyam után leginkább a bonbonok irányába indult, sok utazás, kóstolás következett, de végül a csokoládék szintén izgalmas világa után talált rá a fagylaltra, amit még ennél is inspirálóbbnak talált. Olaszországi tanulás, kiállításokra járás, helyi fagyizók "elemzése" következett – precíz előkészítő munka éveken keresztül.
Csak hogy ne gondoljuk azt, hogy egynyári kaland a fagyibiznisz, Ági hosszú távra tervez, ezért is előzte meg a gondos terepmunka (ez még mindig tart), tanulás és a hely kiválasztása is. Ugyanis szándékosan nem a belvárosban nyitottak. Legutóbb egy kiváló, vecsési burgeres helyen hallottuk ugyanezt az üzletpolitikát: ha a termék jó, akkor az emberek szívesen utaznak érte. Ági hasonlóképp gondolkodik: hisz a fagyijaiban, hogy megérik a kirándulást is. Látja ez alatt a három hónap alatt, hogy milyen hatással vannak az édességek a vendégekre. Mosolyogni lehet egy középszerű süti után is a cukorsokk hatására, de más , ha boldogsággal vegyített hitetlenkedéssel csóválják a fejüket a kedves vendégek, hogy mégis mik ezek az ízkombinációk és miért nem ez az alapértelmezett.
Az ízek sem mindennapiak, ahogy eleve az alapanyagok sem. Rengeteg vásár, kóstolás kellett ahhoz, hogy Ági el tudja készíteni fagylaltjait, amik cukormentes helyett kompromisszummentes besorolást kaptak. Nem enged az állagból (ezért a Pozzetti fagylaltospult), az alapanyagok minőségéből sem. Megmutatta nekünk például a valódi piemonti mogyorót, melynek négy kis "dombja van", nem pedig három. Mesélt nekünk a japán Sudachi citrusról, a papua tejcsokiról, ami egy területszelektált csokoládéból készül, melynek selymes íze mellett némi dohányos jelleg is felsejlik. Aztán az ideális muscovado barnacukor megtalálásáról, a tonkababok különbözőségéről és arról is, hogy mennyire nehéz egy-egy csonthéjasnál, ha elfogy a termény és egy másik dombról válogatott magvak érkeznek. Mert ahhoz új receptúrát kell kitalálni, biznyos, hogy nem működik ugyanaz, mint a másik magnál.
Öröm volt hallgatni Ágit, a kóstolás során pedig bebizonyosodott, hogy a precizitás és a maximalizmus bizony minden nyalatban érződik. Egyszerre 10-féle ízzel tölti fel a pultot, ezeket kis lebomló(!) poharakba, tölcsérbe, gluténmentes tölcsérbe is kérhetjük, de a környék jellegéből fakadóan nagy, családi termodobozokban is elvihetjük a fagyikat.
Szóval az ízek: nem tudunk olyat mondani, ami ne ízlett volna, de a legkiemelkedőbb talán a tejkaramella, a pisztácia, a bergamottos fehér csoki, a papua tejcsoki és a Sudachi citrom volt... Letisztult, naturális ízek, nincs cukortúltengés, nem sóvárgunk fogyasztása után fél liter vízért. Csak még több fagyiért..
Nekünk is megvannak a budapesti kedvenceink, és csak néha bukkanunk olyan új kincsekre, amilyen például a Fazekas Fagylaltozó volt, a város másik felén. Most a minus11-nek örülünk, mert formabontó és nagyon magas minőséget képvisel.
- Egy 5dkg-os gombóc ára: 440 forint, a pisztácia, a japán citrom és az alkoholos verziók 540 forintba kerülnek adagonként.
