Gasztró

Gyermekkort idéző borsóleves és omlós rántott hús – a Tamában ebédeltünk

Fotó : Hirling Bálint / WLB
tama étterem, rántott hús

Valljuk, hogy időről időre érdemes ismét ellátogatni egyes helyekre – nem feltétlenül csak séfváltás kapcsán, hanem élményfrissítés miatt is. A Tama “régi” érájában jártunk még náluk, ám azóta sok minden változott, a legfrissebb újítás pedig maga az ebédmenü bevezetése. Magyaros vonalra számítsunk, kis mediterrán beütéssel, nagyon intenzív ízekkel és merészkedés helyett letisztult, igazi fogásokkal. Technológiailag, alapanyagokban és fantáziaügyileg az ebédmenüjük is bőven egy emeltebb gasztronómiai szintet képvisel.

Vannak éttermek, melyek ahelyett, hogy minden órában az arcunkba tolnák a közösségi oldalakon a képeket, posztokat és “szenzációkat”, inkább elegánsan a háttérbe húzódva haladnak a napi teendőkkel. Nyugtázzák a sikereiket, figyelik a trendeket, saját berkeken belül sokszor diktálják is azt, és a produktumra és az apró részletekre fókuszálnak. Ilyen például a nemrég újra tesztelt Baraka, a Fáma vagy a Ramazuri is, de a szóban forgó Tama is ezt a tábort erősíti.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

2016-os nyitásuk óta csak a Gourmet Fesztiválon találkoztunk a Tamával és Erdei János konyhájával: a húsgombóc-vajtök kombinációt és a kapros-túrós rétest is nagyon szerettük. Pár hete érkezett a hír, hogy most először, már a nyár közepén elindítják az ebédmenüzést a megszokott vacsorák mellett. Természetesen ezen a szinten ne a belvárosi 990-1490-es menükre asszociáljunk, magasabb gasztronómia, magasabb árfekvéssel dolgoznak: 3800 forint (plusz 12% szervizdíj) az üzleti ebédjük, mely három fogást, egy pohár bort és egy kávét tartalmaz.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

Mióta utoljára náluk jártunk, azért sok minden változott: például kialakították az emeleti teret is, s talán így még elegánsabbá vált az étterem, amellett, hogy nem kimért, hanem inkább nagyvárosi a dizájn. A földszinten ülve a konyhára a hatalmas üvegablakon így is rálátunk, érdemes figyelni a bent szorgoskodók munkáját. Erdei Jánossal az élen, akit a Tama előző konyhafőnöke csábított ide, először sous-chefnek. Az idő előrehaladtával ő lett a konyhafőnök, és spanyolországi tapasztalatait is felhasználva egy erősen magyaros, néhol mégis mediterrán csavart sem mellőző gasztronómiát alakítsanak ki a Tamában.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

Az à la carte étlapon is sok tradíciókra alapozó fogást találunk, így például a lecsó, a gulyásleves speclivel, a töltött paprika, a rácponty, a kapros-túrós lepény. Mindezek persze a legnosztalgikusabb és legintenzívebb ízekkel, ám modern köntösben.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

Az ebéd is ezen a mezsgyén halad: kéthetente változik a menü, mi a második hét első napján érkeztünk hozzájuk. 2 előétel, 3 főétel és 2 desszert közül választhatunk, mindezt pedig kíséri egy pohár fehér- vagy rozébor is. Előételként konfitált kacsacombból készült rilettet kóstoltunk, melyhez 5 fűszeres almachutneyt és ciderecetes friss salátát kaptunk. A házi kenyerük is ropogós és eteti magát, erre kentük a zsíros kacsát. Überelte viszont a speclivel érkező zöldborsóleves, mely gyerekkorunk cukorborsólevesét idézte – úgy, ahogy a nagyival a kertben fejtettük a kötényébe, majd délre a játékot megszakítva bekanalaztuk azt.

Fotó: Hirling Bálint / WLB
Fotó: Hirling Bálint

Erre már csak a főételként érkező rántott csirkecomb licitált rá: megtudtuk kulisszatitokként, hogy a szinte már kalácsos édes-vajas ízt a barnavajas sütésnek köszönheti. Burgonyapüré és cékla dukált hozzá. Van egy pár korrekt rántott hús már a városban, de talán ez az eddigi legjobb, amit kóstoltunk. Új dimenzió, pedig “csak” egy szelet húsról beszélünk.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

Az említett spanyolos vonal a paellánál jelent meg: a sáfrányos rizsétel azonban kapott rendesen paprikából és paradicsomból is, így a magyar vonulat sem maradt el. Bébipolipok, tintahalak és Szent Jakab kagyló is került bele.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

A szintén nosztalgikus, házi tésztás túrós csusza is pillanatok alatt eltűnt a tányérról, gazdag ízű pörceivel együtt.

Fotó: Hirling Bálint / WLB

Desszertképp a szilvatortát is kedveltük, mandulalisztes linzertésztán, ám a krumplinudli barackhabbal, vaníliával és fahéjas pankómorzsával vitte a prímet. Óriási tésztástányérnyit be tudtunk volna termelni belőle. A desszertet kísérte a kiváló Gianni Frasi kávé.

Fotó: Hirling Bálint

Kiemelkedő ebédélményt nyújtott a Tama és a ház lecsójáról még nem is beszéltünk – amit egy közelgő lecsós összeállítás miatt kóstoltunk. Érdemes odafigyelni rájuk, és számolni velük, a nagy marketingzaj ellenére is.

Fotó: Hirling Bálint / WLB
Tama
  • 1051 Budapest, Bajcsy-Zsilinszy út 22.
  • H-V 11:30-15:00, 18:00-23:30