Ropogós kacsafej, csirkeláb és malacfül vegyítve, hajszálvékonyra szelt pacal hideg előételként. Csak néhány elsőre extrémnek tűnő, de lássuk be, magyar gyomornak annyira mégsem ismeretlen húsétel, mely Szecsuán tartományból érkezett. Most egyenesen a budapesti Kis Kínába, mely a Kőbányai úton, az egykori piaccal szemközt található. Wang mester újabb egysége ismét az előzők hitvallását követi: szeretné a valódi, nagyon sokszínű és rengeteg ízt felvonultató házias kínai konyhát bemutatni, hogy ne az olcsó büfék kínálatával azonosítsuk az ország gasztronómiáját.

Ha valaki jó kínait enne Budapesten, akkor vagy Wanghoz, vagy a Gyáli úti Taiwanba küldik. Ha van türelmünk és szívesen indulunk felfedező utakra, akkor természetesen az egész Kis Kína előttünk áll, vagyis bejárhatjuk az óriási kiterjedésű negyedet és kutathatunk az igazán autentikus kis vendéglők után. Nem fogjuk megbánni, ám ez időigényes expedíció, vagy kell hozzá egy idegenvezető, aki tudja, hogy hová érdemes betérni. Wang mester neve ismerősen csenghet azoknak, akik szeretik az ázsiai konyhát: a Szecsuán tartományból érkezett guru szeretné, ha Budapest nem csak a 200 méterenként feltűnő büfékkel lenne megszórva, hanem valóban megismernénk a kínai konyhát, ami persze homlokegyenest más, mint az ötízű csirke-szerzetesek eledele-illatos omlós kacsa triumvirátusa a sarki Boldog Kínaiból.

A legújabb egységük (2016 második felében nyitottak) a „legkínaibb" környezetben található, tehát ahelyett, hogy egy tipikus budapesti utcából lépnénk be, egyenesen a kínai piacon át vezet az út. Érdemes a 7-es kapun bemenni, majd követni a piros táblás nyilakat az étteremig. Ha még sosem jártunk erre, akkor viszont megéri evés előtt/után is maradni egy kicsit, mert izgalmas a világuk. Két törölköző nagyker és dzsekidíler között remek delikátokat találunk itt, ahol minden olyan alapanyagot beszerezhetünk, ami jól jön otthon, ha ázsiait készítenénk.

A fő attrakció, utunk célja Wang étterme volt, mely a piac nyitva tartásán túl mindennap 11:00-21:00-ig látogatható. A dizájn egyszerű, nyilván a fekete-piros színpárosra épül. Egyedül a mennyezet lámpái díszesek, hiszen lótuszvirág formájúak. A szerviz dinamikus és hiába nem magyar ajkú a felszolgálónk, szívesen segítenek eligazodni az étlapon, sőt ajánlanak is, attól függően, hogy mennyire mélyedtünk már el a valódi kínai konyhaművészetben. Még az ételek megérkezte előtt választhatunk, hogy pálcikával, vagy európai módra, késsel-villával étkeznénk. Ajánlatos mind tiszteletből, mind élmény szempontjából a pálcikát választani. Pláne, hogy az eldobható bambuszeszköz helyett díszes és kifinomult pálcikákat kapunk.

Nagyon bő a választék, csaknem 20 percet eltöltöttünk az étlap tanulmányozásával és elég nehéz volt a választás, mert nagyon sokfélét megkóstoltunk volna, ám a mellettünk lévő asztalhoz érkezett hatalmas adagok láttán visszafogtuk magunkat. Levesekből például 4-6 személyes tálat is kérhetünk - mi egy sima csípős-savanyút (650 forint) kóstoltunk, ami persze nagyban eltért butított társától. Friss és zamatos volt, jól állt neki a tetejére vágott metélőhagyma és valóban a savanyú és a csípős ízek váltakoztak, egészítették ki egymást. Előételképp még rendeltünk egy szerencse csíkokra keresztelt (1680 forint) hideg tésztával érkező fűszeres, csípős pacalt. Szerintünk azoknak is érdemes a kínai ízekre hangolt hajszálvékonyra szeletelt pacalt megkóstolni, akik a magyar verzióért nem rajonganak. Teljesen más állag és íz érkezik - nehéz a pálcikával a tányérra imádkozni, de az utolsó szálig elfogyasztottuk a pikáns falatokat. Az adag tényleg hatalmas.

Olyan izgalmas fogásokat is találunk a piacos Wangnál, mint például a marhaszív és a marhanyelv egy tányérra megálmodva, a nagymama kedvence, mely sertésfület és csirkelábat ötvöz, a Gan-Guo sertésköröm, a Szecsuáni sertésvese, különböző bárány és nyúlvariációk, császárszalonna variánsok, de tengeri ételekben is erősek. Mi egy kacsát (2880 forint) kóstoltunk ráadásként, mely kaliforniai paprikával és gesztenyével készült, Nyugat-Szecsuán módra. Eszerint csonttal, porccal képzeljük el a fogást, tehát "melós" elfogyasztani, de megéri, mert nagyon omlós és különleges fűszerezésű. Szerintünk rizzsel az igazi, melyre jó rákanalazni a hús alatt várakozó szaftot. Összességében furcsa, ám a nagyon egzotikus helyett a "házias" jelzővel élnénk, mert valahogy ilyen ízeket képzelünk egy kínai család asztalára.

Az árak rendes kínai éttermes viszonylatban átlagosak, a piachoz képest viszont magasak, ám egyszer mindenképp érdemes kipróbálni, az említett sétával együtt. Kínából belépni a kínai ízek közé, lássuk be, nem kimondottan budapesti élmény.

Wang Mester a Kínai piacon
Facebook
Cím:

1087 Budapest, Kőbányai út 25-27 (27-es kapu, majd a piros táblákat követni)
Nyitvatartás:

Hétfő-Vasárnap 11:00-21:00