We Love Budapest: Meséljetek a kezdetekről, hogyan és mikor alakult a zenekar?
Ürögdi Ábel: Hát, az úgy volt, hogy Deli Soma (a zenekar basszusgitárosa) a Kőbányai Zenestúdióban feladott egy hirdetést, hogy nem érzi annyira az összhangot a csoporttársaival és nagyon szeretne ilyen tipikusan Foals-szerű zenét játszani. Erre én azonnal rákaptam – ez a zene.hu-n volt –...
Nóvé Soma: Én úgy kerültem be amúgy, hogy Soma azt írta a hirdetésben, hogy az az alapkoncepciója az együttesnek, hogy két Soma legyen, ő az egyik, így még egy Soma kellene.
Ürögdi Ábel: Érdekesség, hogy Dáviddal (Papp Dávid, a zenekar gitárosa) volt egy előző zenekarunk, amiben viszont tényleg kettő Lukács Máté volt – és ez nem kamu, ez tényleg így volt! Úgyhogy úgy gondoltam, hogy eddig két ugyanolyan nevű tag, most megint kettő, szóval nem lehet gond. Szóval válaszoltam a hirdetésre és elkezdtünk Soma alagsorában próbálgatni, volt neki egy MIDI-billentyű részlege, nagyon nyolcvanas évek prüttyögéseket lehetett kihozni belőle, majd bejött Soma és hozta ezt a hatvanas évek-feelinget; nagyon szerette a The Doorst és a társaikat. Onnantól kénytelenek voltunk ezt követni, Soma az énekes, szóval az ő szava ér! Így a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus dolgai kerültek előtérbe, de úgy tűnik, jó volt ez így, mert fellépünk egész nyáron.
We Love Budapest: Nemrég csináltatok egy olyan koncertet, ahol csak The Black Angels számokat játszottatok. Fontos számotokra, hogy valahogy kommunikáljátok, kik hatottak rátok?
Nóvé Soma: Igen, alapvetően azért csináltuk azt a koncertet, mert a The Black Angels különösen egy olyan zenekar, amelyik masszívan hatott ránk, alaposan befolyásolta a zenekaron belüli zenei tevékenységet. Azt gondoltuk, hogy szuper lenne egy olyan tribute-estet csinálni, ami egy szokatlan koncepcióval bír – tehát nem egy ilyen AC/DC, Red Hot Chilli Peppers vagy hasonló estet csinálunk, hanem egy kevésbé ismert, underground zenekar előtt tisztelgünk.
We Love Budapest: Amikor az MR2 Akusztik műsorában léptetek fel,
eljátszottátok a Muzsikástól a Betyárnótát, Soma pedig énekelt is a Kerekes Band egyik számában (
Sweeter Above). Fontos számotokra a folk, a magyar népzenei örökség?
Nóvé Soma: Fontos, persze, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindannyiunkat alaposan megérintett az évek során. Részemről mindenképpen mondhatom, hogy a Muzsikás együttes nagyon mély nyomot hagyott az életemben, már csak azért is, mert az egyik alapító tag volt az én első zenetanárom. Az, hogy a Kerekes Banddel kooperáltam, az csak azért volt, mert felkerestek, én pedig nagyon kedvelem őket, azt gondoltam, hogy izgalmas lesz.
We Love Budapest: Két év alatt kialakult egy rátok jellemző zenei és vizuális arculat. Mennyire volt ez szándékos, mennyire találtátok ki ezeket?
Ürögdi Ábel: Nem mondhatjuk száz százalékban, hogy ez tudatos volt, mert ha meghallgatjuk a demóinkat, az még egy indie-s, garázsos dolog volt, pszichedelikus elemekkel, aztán az EP (As If You Could Mess This Up) megint másmilyen lett, a kettőtől pedig megint eltér a nagylemez. Az idők során, így másfél-két év alatt kiforrt ez a hangzásvilág. Az tudatos volt, hogy valami hasonló zenét akarunk csinálni, de szerintem ez nem egy kreált dolog, hanem mikor leültünk, ezt kezdtük el játszani, ezekből a dallamokból és témákból lettek a dalok. A vizuális része ellenben teljesen tudatos, hogy milyen vetítést csinálunk magunk mögé, és hogyan jelenünk meg, az egy fontos dolog. De ennek is megvoltak az alapjai, csak egymásra voltunk olyan hatással, hogy ez idővel egységesebb lett.
Nóvé Soma: Az öltözködésünkben viszont például nincs semmilyen mesterséges tudatosság, nem akarunk brandet építeni, ez nem egy felvett perszóna, amivel könnyebben eladhatunk valamit.
We Love Budapest: Turnéztatok már külföldön, nemrég jöttetek haza a cannes-i MIDEM-ről, hogy fogadták kint a zenéteket, mik a tapasztalataitok?
Ürögdi Ábel: Az európai turné maximálisan pozitív élményként maradt meg bennünk, Megjártuk a legrosszabb és a legjobb körülményeket is, a kontrasztok nagyon erősek voltak. Aztán elmentünk Cannes-ba, ami a fényűzésről szólt, ott volt előtte egy héttel a filmfesztivál, el lehet képzelni, micsoda emberek járhattak ott, egy héttel korábban... Volt, ugye, kilenc mentor, akik elvileg fognak foglalkozni velünk, én annak örültem volna a legjobban, ha legalább a fele eljött volna és megnéz minket egy koncerten, valószínűleg már az is sokkal többet ért volna, mint ami történt. Voltak más fontos emberek is, akikkel tudtunk beszélni – ennek volt jó része is, mert van pár kézzel fogható dolog, amit már tudunk, de nagyobb volt az egész füstje, mint a lángja, nagyobb volt a hájp, amit az generált, hogy nagyon régóta nem vett részt magyar zenekar a MIDEM-en. De teljesen jó volt. Kicsit talán konkrétabb dolgok voltak a fejünkben, de így is profitáltunk mindenképp, így nem lehet azt mondani, hogy nem érte meg.
We Love Budapest: Mit mondanátok, miért nem sikerült jó ideje magyar zenekarnak betörnie külföldre? Lehetséges-e egyáltalán ez itthonról, vagy mindenképp ki kell költözni hozzá?
Nóvé Soma: Attól függ, mire gondolunk, mert azért külföldön játszott már nagyon sok magyar zenekar.
We Love Budapest: Hogy benne legyenek a köztudatban, például.
Nóvé Soma: Bár nem tudom, hogy mihez viszonyítunk, de most azért annyival egyszerűbb, hogy az internet segítségével sokkal több helyre el lehet juttatni zenéket, mint előtte.
Ürögdi Ábel: Meg régebben szerintem a magyar zenekarok – most vegyük a nyolcvanas-kilencvenes éveket – között nagyon ritka volt, hogy angolul szólaljanak meg, angolul írjanak bookingosoknak, hasonlóknak. Ha pedig mégis megszólaltak, akkor egy ilyen nagyon furcsa, hunglishos keveréket beszéltek, ami talán annyira nem volt befogadható a külföldi füleknek. De nem annyira tudom, mert nagyon kevés régi magyar zenét hallgatok.
We Love Budapest: Megnyertétek a Deezer Young Guns versenyét. Mit gondoltok zenészként a streaming szolgáltatásokról?
Nóvé Soma: Hát én nem használom őket. Igazából nem is hallgatok otthon túlságosan zenét. Szóval nekem erről nincsen véleményem.
Ürögdi Ábel: Szerintem a streaming maximálisan jó, mert így jutottunk el például Franciaországba vagy Brazíliába. Sőt, mivel megnyertük a Deezer versenyét, eljutottunk Cannes-ba is! Úgyhogy mi szeretjük. Meg miért ne lenne jó? Lehet, hogy nem keres belőle annyit a zenész, amennyit kellene, Thom Yorke is kiakadt például emiatt, de mi nem vagyunk még elég nagy zenekar ahhoz, hogy ezzel foglalkozzunk – a mi elsődleges dolgunk, hogy jussunk el minél több helyre.
We Love Budapest: Két év alatt megnyertétek már az említett Deezeres tehetségkutatót és az Index A Szám című versenyét, tavaly jelent meg az első lemezetek (Supersonic Overdrive) a Mamazone-nál és még sorolhatnánk. Mire vagytok a legbüszkébbek?
Nóvé Soma: Ezek az elismerések jólesnek, de egyáltalán nem ezekre vagyunk a legbüszkébbek, hanem arra, hogy olyan zenét sikerült csinálnunk, olyan emberekkel, mármint egymással, amelyet mindig is akartunk és kiteljesedhetünk benne. A számokra, amiket írunk, vagyunk a legbüszkébbek, nem arra, hogy mekkora hájp van körülöttünk.
