A Józsefváros belső részén, a Lőrinc pap tér és a Krúdy Gyula utca sarkán áll egy ütött-kopott, de még így is tekintélyt sugárzó épület, amelynek belsejében egy szinte eredeti állapotban megőrződött, legalább száz éves lépcsőházra bukkantunk. Cikkünkben megismerkedhetsz a ház történetével, a lépcsőházat pedig megcsodálhatod Bódis Krisztián fotóin!
A Mikszáth tér közelében álló, megszürkült homlokzatú épület történetéről viszonylag keveset tudunk. Korábban egy másik épület állt itt, majd 1898-ban cserélt gazdát a telek, ahol hamarosan megkezdődött a mai is látható ház kivitelezése. Az építtető Reusz Henrik volt, aki - ha Pesten tartózkodott - az első emeleten lakott. Reusz a dualizmus korának „újnemesei" közé tartozott és címét elnyerve a Ráthonyi előnevet vette fel. A bejárati kapu félköríves záródásában az ő kovácsoltvas családi címere látható.
Az építtető egyébként a Pest vármegyei Tápiósápról származó nagybirtokos volt, aki - amint azt a Borovszky Samu által szerkesztett Magyarország vármegyéi és városai című munka vonatkozó kötetében olvashatjuk - a millenniumi ünnepségek idején, „a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemei elismerésével" szerzett nemességet és a már említett Ráthonyi nevet - díjmentesen. Sokrétű társadalmi szerepvállalására egyébként jellemző, hogy a Ferenc József-rend lovagja, a Pest vármegyei lótenyésztési bizottmány elnöke, az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) tanácstagja és több közgazdasági testület igazgatósági tagja is volt.
Bár ez a fotón és a kovácsoltvas díszen nem látszik, a Ráthonyi-család jelképe - a többi nemesi címerhez hasonlóan - egykor színes volt: kék alapon, hármas zöld halmon nyugvóarany koronán vörös kar könyököl. A kar három búzakalászt tart - ez jellegzetes magyar köznemesi címertípusnak számított.
A ház homlokzata a reneszánsz arányrendszerét tükrözi. Sarkán, az első emelet magasságában egy szárnyas oroszlán látható: Márk evangélista jelképe Velence palotaépítészetére utalhat.
A különös, ellipszis alakú lépcsőház napjainkig szinte eredeti állapotában maradt fent, még az egykori burkolatból is fellelhető néhány elem: a földszintet mozaik, a legfelső szintet mintás terazzo díszítette.
Az épület eredetileg bérháznak épült, majd 1916-tól a Királyi Magyar Tudományegyetemi Alaphoz került, 1917-től pedig a Collegium Marianum működött itt. Az utcafrontokon - 110 vidékről felköltöző egyetemi hallgatónak és 30 árva lánynak otthont adó - katolikus lánykollégiumot, az udvari szárnyban papi lakásokat, a földszinten pedig kápolnát alakítottak ki. Az épület a második világháborúban 150 üldözöttnek nyújtott menedéket, majd az 1950-es években a Pázmány Péter Tudományegyetem fiúkollégiuma lett, majd lakásokat alakítottak ki benne, azóta lakóházként funkcionál.
Az épület tervrajzait Budapest Főváros Levéltára őrzi, de a tervező személyét nem tudjuk teljes biztonsággal megállapítani. A kivitelezők feltehetőleg a Mészáros és Gentenberger nevű vállalkozók voltak.
Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy még a 90-es években ennek az épületnek az egyik pincehelyiségében működött egy ideig a Cirko-Gejzír mozi. Még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz a ház és benne az ősrégi lépcsőház sorsa, de reméljük, hogy az épületet hamarosan felújítják és a szinte eredeti állapotban megmaradt építészeti megoldásokból minél többet megőriznek.
