Élmény

Különleges kóser séta a városban – mit csinál a sakter és mi az a mikve

Fotó : Balkányi László / WLB
LAJTA Monitor Múzeumhajó

A zsidó vallásról, a kóserságról sok tévhit él az emberek fejében. Azonban az EMIH sétáján még azok is hallhatnak új és érdekes információkat, akik kicsit jobban kiművelték már magukat a témából. Ellátogattunk az egyik budapesti rabbinátus vezetőjének lakására, meglátogattuk a Kazinczy utcában lévő mikvét, ebédeltünk a Carmel étteremben, és jártunk az Oblath kóser szupermarketben is.

Várostúrák terén nehéz nekünk újat mutatni. Bár bele lehet futni izgalmas és újszerű szervezésekbe, sok esetben kifáradtak már ezek a programok, vagy legalábbis a saját ingerküszöbünk tolódott ki. Fűszeres Eszter és az EMIHkóser séta” néven futó eseménye azonban minden túlzás nélkül fantasztikusra sikeredett. Annyi új információt gyűjtöttünk, és annyi rosszul berögzült sztereotípiát/tévképzetet sikerült eloszlatniuk nagyon szórakoztató módon, amit egy könyv vagy egy riportműsor sem tudott volna jobban megtenni. Bár elsősorban a gasztronómia köré építették fel a programot, de szerencsére képtelenség ezeken a kereteken belül maradni, hiszen a zsidó kultúra egészéről beszéltek az autentikus, vallást tartó zsidó közösségi tagok. Ez is az esemény egyik erőssége, hogy nem kiművelt bölcsészektől hallgatjuk végig az információkat, hanem ezt az életet élő, hithű kóserektől.
Fotó: Balkányi László / WLB
Első állomásunk egy Wesselényi utcai lakás, Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Cháredi Közösségek Rabbinátusának vezetője, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbijának otthona volt. A rabbi és felesége megmutatták nekünk a konyhájukat, mely a szigorú tisztasági és rituális előírások miatt két részre van osztva. Az egyik részben a tejes, a második részben a húsos ételek készülhetnek. Két garnitúra mosogatóval, tűzhellyel, edénnyel, étkészlettel. A kóserek úgy tartják, hogy az edény melegítéskor a hőtől tágul, és bizony a tej/hús íze benne marad, márpedig ez a két élelmiszer nem fogyasztható együtt. Húsos étel fogyasztása után pontosan 6 órát kell várni, hogy tejeset fogyaszthassanak, a tejes után elég csak fél óra. Oberlander rabbi felesége meg is jegyezte, hogy szervezetük és tudatuk olyannyira hozzá van szokva ehhez a talán furcsának tűnő szeparáláshoz, hogy ha húsos ételt evett ebédre, és utána megkívánna egy falat csokit, ez csak akkor történik meg, mikor már fogyaszthat a desszertből, a 6 óra elteltével.

Nincs sóvárgás, a szabály az szabály. A konyhában egy nagyon erős fény alatt ellenőrzik még a zöldségeket is: ugyanis a kóserek nem ehetnek semmiféle bogarat, lárvát, ami néha bizony a zöldségekre, gyümölcsökbe kerül, és nehéz szabad szemmel észrevenni őket. A káposztáról lényegében az első három-négy réteget is lefejtik, mire a tiszta, friss levelekhez érnek, ellenben még ekkor is át kell vizsgálni őket nagyon alaposan. A lisztet átszitálják (szintén a bogarak miatt), a tojásból eltávolítják a vércseppet, amelynek fogyasztása szintén tilos. Későbbi állomásunkon, a kóser üzletben megmutatták nekünk a rajzfilmekből ismert fehér tojásokat, melyek sokkal kevesebb százalékban tartalmaznak vércseppeket. Megtudtuk, hogy a New York-i Brooklyn negyedben valamiért szennyezettebb az ivóvíz, és bizony mikroszkopikus élőlények élnek benne – ezért a legtöbb brooklyni zsidó család víztisztítót használ otthon. Akkor sem kell furcsán nézni, ha egy kósert tartó ismerősünknél nyáron lisztet találunk a hűtóben – szintén a bogarak ellen védik a lisztet, amelyet egyébként pészah idején egy hétig csak macesz formájában fogyasztanak.

Fotó: Balkányi László / WLB
Megtudtuk, hogy a szombati pihenőnap a főzésre is vonatkozik, vagyis az asszonyoknak péntek napnyugtáig készen kell lenniük a másnapra szánt vacsorával. A “tűzgyújtás” és a konyhában való sertepertélés is kizárt sabbathkor. Ezért olyan kedvelt a sólet és a káposztás egytálételek – ezeket viszonylag könnyű melegen tartani másnapig. Voltak idők, mikor a zsidó nők a pékekhez adták be a csütörtökön-pénteken elkészült másnapi vacsorának valót – azonban a péknek kellett szombaton a családhoz szállítani a meleg ételt, ugyanis a közterületen való cipekedés is tiltott a szombatokon.
Fotó: Balkányi László / WLB
A szívélyes vendéglátás és sztorizás után a legizgalmasabb helyszín felé vettünk utunkat. A  mellett mai napig üzemel egy mikve, vagyis egy rituális merítkezőhely. A természetes (eső-, illetve kútból nyert) vízzel feltöltött csodaszép medence a hölgyek megtisztulásáért épült. A zsidó nőknek ciklusuk befejeztével kötelező a mikvébe menniük. A nagyon gusztusos fürdőhelyiség vetekedik a luxusszállodák wellnessrészlegeivel, azonban nem csak női mikvét találunk az épületben, hanem egy edényeknek szánt kádat is. Új edény vásárlásakor, illetve egy évben egyszer minden háztartás edényeit meg kell meríteni természetes vízben. Ez is fontos szabály, New Yorkban például vannak olyan konyhafelszerelési óriások, ahol a boltban külön mikvét építettek, hogy ne kelljen ezért külön fáradni. Természetes víznek számít a folyó és az állóvíz is, tehát ha valakinek nincs a közelében mikve, “leszaladhat” a közeli folyópartra is. Szuper volt ellátogatni a rituális helyre, ahova a sétán kívül sosem lett volna lehetőségünk bemenni.
Fotó: Balkányi László / WLB
Ebédünket a Carmelben fogyasztottuk el, ahol autentikus sólet mellett ismertük meg a kóser húsok feldolgozásának folyamatát, illetve azt, hogy mely húsokat fogyaszthatják az ortodox zsidók: az emlősök csoportjából a párosujjú patásokat, melyek kérődznek; szárnyasok közül a legtöbbet fogyaszthatják; a halak, melyek pikkellyel és uszonnyal rendelkeznek, “parve” ételek, vagyis semlegesek. Tehát ehetőek mondjuk tejszínes raguval vagy húsétel fogyasztása előtt (tejszínes ragu nélkül!). A húsok felvágásánál fontos szerepe van a sakternek (metsző), hiszen éles kése miatt az állatok sokkal kevesebbet szenvednek leöléskor. A sózás is jelentős szakasz, ugyanis így szívják ki a húsból a vért.
Fotó: Balkányi László / WLB
Ízletes sóletünk után már csak a kóser deikát maradt, ahol elmesélték nekünk, hogy melyek az egyezményesebb jelek, pecsétek, melyek a kóser eredetet igazolják. Sosem gondoltuk volna például, hogy létezik kóser Haribo, hogy a Häagen-Dazs fagyik mind kóserek és, hogy legalább 30%-kal drágábbak a kóser húsok előállításuk költségei miatt.
Nagyon sok dologról másképp vélekedtünk sétánk előtt. Nem tudtuk összeegyeztetni a modern 21. századi létet a Tórában leírt törvények szigorú tartásával. Pedig, bizony bőven látni a VII. kerületi utcákon kipás férfiakat okostelefonnal, biciklivel, vagy robogóval közlekedve .Az elmúlt idők legjobban sikerült várostúráját tudhatjuk magunk mögött.
Fotó: Balkányi László / WLB
A séták januártól minden hónap második vasárnapján 11 órai kezdettel indulnak majd. Ajánljuk a zsidó kultúra iránt érdeklődőknek és azoknak is, akik még keveset tudnak erről a sokszínű és izgalmas világról.  

Jelentkezés: koserseta@zsido.com