Kárpátalja sok nemzetiség otthona, ami természetesen az emiatt kialakult igencsak különleges gasztronómiában is megmutatkozik. Ezt a világot próbálja elhozni Budapestre a miniatűr Kolobok ételbár, ahol az állandó, dédanyáink idejéből származó receptek alapján elkészített varenyiki, pilmenyi, csebureki és a borscs leves mellett mindennap valami más keleti ételt próbálhatunk ki.
A Kolobok egyrészt egy szláv kenyérfélét jelent, másrészt pedig egy keleti szláv tündérmese kisgömböcre hajazó főszereplőjét, aki a történet szerint elmenekül a nagypapától és a nagymamától, majd pedig az őt megenni próbáló állatok elől is, amire nagyon büszke. Hát innen kapta nevét a szeptember 15-én, a Rózsa utca 90. alatt nyílt büfé, ahol a kárpátaljai népek (oroszok, ukránok, magyarok, ruszinok, huculok, svábok) igencsak változatos ételei közül főznek mindennap valami mást azoknak a recepteknek az alapján, amelyek nagyanyáink és dédanyáink idejéből származnak.
Erről a konyháról azt érdemes tudni, hogy az évszázados keveredés miatt nagyon változatos felhozatal jött létre, amelyben épp annyira helye van az ukrán borscs levesnek, mint a lecsónak és a lacipecsenyének, azzal a különbséggel, hogy mindenben van valami extra felütés. Az ételek sokasága miatt egyébként a Kolobok étlapja nem is állandó: a manapság igen népszerű varenyiki (990 Ft), pilmenyi (990 Ft), csebureki (750 Ft) és borscs leves (790 Ft) mellett mindennap van egy fix másik leves és kétfajta főétel. Ezekről főleg a hely Facebook-oldalán lehet tájékozódni.
Ottjártunkkor vargányamártásos eszkalopot (1290 Ft), csirkehúsos céklakoszorú-salátát találtunk pluszban, amelyeket az állandó fogásokkal együtt meg is kóstoltunk: az egyetlen negatívum, amit találtunk, az a borscsban úszkáló csont volt, de ezt a rossz tapasztalatot akár az elkényeztetett városi ízlésünk számlájára is írhatjuk; ami talán a legkülönlegesebb volt, az pedig a csebureki, amit Budapesten máshol eddig még nem láttunk, de most egy életre megjegyeztük.
Egyébként más napokon nem ritkák az olyan fogások, mint a májgaluskaleves, a pirozski, a beregi rántott csirkecomb vagy például a mézes sütőtök, amelyek általában a felesleges pompát nélkülöző műanyag tányérokon érkeznek, és szintén műanyag evőeszközökkel fogyasztandók.
Az ételekről fontos tudni, hogy minden helyben készül, a tésztákat is saját maguk gyúrják, a húst is ők darálják, sőt, a pilmenyi becsomagolása is kézzel történik a sokak által sarlatánságnak tartott pilmenyikészítő helyett. A befektetett munka eredményeként egy olyan otthonos hangulat alakult itt ki, ahol simán elnézhető a még gyakorlatlan tulajdonosnak az, hogy elfelejt kolobokot adni a borscshoz, vagy esetleg annyira koncentrál valamire, hogy egy kicsit elveszti a fonalat beszélgetés közben. Az izgalmakat ottlétünkkor egy pohár teljesen házi készítésű, ásványvizes üvegből kitöltött kvasszal vezette le, amiből természetesen mi is kaptunk.
Mivel mindössze egy hónapja vannak nyitva, ezért az elsődleges cél az életben maradás, majd pedig - mivel a jelenlegi üzlet mindössze néhány székből, egy pultból, egy 6 darabos minikönyvtárból, egy csomó kárpátaljai népi tárgyból áll - jöhet a terjeszkedés/bővülésCím: 1064 Budapest, Rózsa utca 90.
Nyitva tartás:
hétfő-péntek
8:00-18:00.
