Csak úgy pezsgett a kávéházakban bonyolított irodalmi élet a 20-as, 30-as évek Budapestjén. Mit fogyasztottak Karinthyék a szerkesztőségekké avanzsált kávéházakban? Kinek mi volt a legkedvesebb fogása? Melyek azok a vendéglátó egységek, melyekbe még ma is betérhetünk, és nem darálta be őket az idő vagy a versenyszféra?

A városban szinte harapni lehetett magát az irodalmat: a New York, a Japán (a mai Írók Boltja) az Opera, a Centrál, a Három Holló és a Hadik kávéház voltak azok a helyek, ahol gyakran össze lehetett futni íróinkkal. Munkaidőben lázasan forgatták a tollat, máskor sakkpartikat ültek, eszmecseréket folytattak, ünnepeltek, bút felejtettek, és persze áldoztak a gasztronómia oltárán.

Krúdyval, Karinthyval a „zsebünkben” ma is felfedezhetjük kedvenc kávéházaikat: a pesti oldalon a New York Café, a Centrál kávéház, az Írók Boltja, Budán, a Bartók Béla úton pedig a Hadik vár az étlapon pár irodalmi fogással. A Centrálban a kor filteres kávéját is örömmel elkészítik nekünk: a Pesti kávé koffeinben nagyon gazdag, barnacukorral és tejszínhabbal kínálják.

Rácpontytól a lencsefőzelékigPörölt kávé illata keveredett a cigarettafüsttel, de aztán felváltotta a feketét a kiadós ebéd. A legnagyobb ínyenc, igazi gasztrobubus Krúdy Gyula volt, nála hangulatosabban, érzékletesebben ételekről a mai napig nem írt senki. Éhesen vétek Krúdyt olvasni, mert csak korgó gyomor lesz a vége: a legegyszerűbb ételekről is tudott pompás királyi fogásként szólni. Imádta a rácpontyot, a körömpörköltet, a „tányérhúst”, nem átallott tíz ujj lenyalásáig csócsálni egy velős csontot. Ignotus, a Nyugat alapítója Emma asszony álnéven még szakácskönyvet is írt, amely nemcsak magyar fogásokat tartalmazott, hanem az örmény, a zsidó, a francia, az olasz, sőt a kínai konyhaművészetet is bemutatni igyekezett.

Ady lencsefőzelék-párti volt, amit pörköltszafttal fogyasztott, Illyés Gyula a rántott csirke puszta gondolatától is jóllakott. Karinthy Frigyes sokat viccelődött azzal, hogy kedvenc étele a bev-étel, de ő is szerette a hasát. Kosztolányi -felesége hatására - évekig vegetáriánus volt, és sok pirított rizst evett. Molnár Ferenc pedig kora legnagyobb rétesfogyasztója volt.

A finomságokhoz csúszott a sör, bor, konyak - közvetve sok nagyszerű írást köszönhetünk az olykor tékozló mámornak.Fröccsök a Tabánban, ebédek Óbudán
A legendás éttermek zöme sajnos már nem üzemel, a 20-as, 30-as években nem az V.-VI.-VII. kerületekben volt a város gasztrocsakrája, hanem a budai oldalon, azon belül is a Tabánban, melyet 1933-ban lebontásra ítéltek. Olyan vendéglők árnyas fái alatt és hűvös pincéiben falatoztak irodalmi nagyjaink, mint az Albecker, a Kis Balta, a Major vendéglő, a Kakuk vendéglő vagy a Három 7-es. A másik központ Óbudán volt: szám szerint 850 kiskocsma üzemelt a városrészen, melyből csak néhány maradt meg mára Budapestnek.

Óbudán a Kéhli vendéglőben fogad a mai napig igazi kishúsleves csibemájgombóccal vagy forró fazék Krúdy kedvenc velős csontjával. A Fő téren az Új Sipos Halászkert is múltidéző kínálattal üzemel, városi legendák szerint itt szolgáltak fel először szálkamentes halászlevet. Külön feltüntetett 40 perces készítési idővel rácpontyot is kapni náluk.


Jólesik békebeli, hagyományos fogásokat enni, ha igazán jól vannak elkészítve. Így, ha pesti módra készített filterkávét isztok, lencsefőzeléket rendeltek pörköltszafttal, vagy cupákot csócsáltok valamelyik budapesti vendéglőben, érdemes arra gondolni, hogy Illyés Gyula vagy Ady Endre is ezekre vágyódott. Éljenek a mai szóval "slow food"-ként aposztrofált ételek és a nagyok kedvencei!