Ha eddig azt gondoltad, hogy a vasútállomás vagy a lakótelep miatt jár a metró az Etele térig, súlyos tévedésben élsz. Egy teljesen átlagos sarokház aljában nyitotta Erdős Norbert és felesége azt a fagyizót, amiért a város másik feléről is megéri átutazni. Tényleg.
Fél tízre megyünk a cukrászdába, de alig jutunk be, olyan sor áll a bolt előtt - és ez így van szinte minden hétvégén vagy estefelé, de a nyári melegben már délelőtt is tonnaszám fogy a híres fagyi. Az Erdős és fiai rácáfol arra a megdönthetetlennek hitt tézisre, hogy jó helyek csak a belvárosban vannak. "Nagy szükség volt itt egy jó cukrászdára, de mi szinte a véletlennek köszönhetjük, hogy itt nyitottuk meg az üzletet" - mondja Erdős Norbert. "Megnéztük az üres helyiséget, éppen gyönyörűen besütött a nap. Beleszerettünk és hamarosan kivettük."
A kelenföldiek örültek, hogy egy igényes hely nyitott az angol turkáló helyén. A kerületiek meghálálták a bizalmat, azóta is a környék kedvence a cukrászda. Sokan csak a csodás fagyik miatt jönnek ide, míg mások szívesen beülnek egy kávéra és süteményre a kedvesen berendezett üzletbe - utóbbi egyébként Erdős úr feleségének ízlését dicséri. Kettejük között kiváló a munkamegosztás, a férj felel elsősorban a receptekért, az alapanyagokért, a feleség, Nóra pedig az üzletet vezeti. A gyerekek - 9 és 12 éves srácok - egyelőre csak a nevet kölcsönözték-inspirálták, de biztosak vagyunk benne, hogy suli után hamarosan fagyit fognak keverni.
A cukrászda elsősorban a fagyikról híres, nem véletlenül. Norbert kiválóan beszél olaszul és a 90-es években hosszabb ideig dolgozott is az országban. Bár láthatólag mindent tud a jó fagyi készítéséről, a mai napig évente két-három alkalommal visszajár, hogy annyifélét próbáljon, amennyi csak belefér. Erdős úr azt mondja, nincsenek őrült titkok, de azért húsz évnek mégis el kellett telnie ahhoz, hogy megtanulja, pontosan mikor, milyen géppel, jobbról vagy balról, milyen tejből keverje ki az általa tökéletesnek érzett fagyit.
A pultban szebbnél szebb gyümölcsös, csokis-kekszes ízvilágú fagylaltok és egy csomó specialitás, ezért majdnem mindegyiket kipróbáljuk. A málna, a citrom és a sárgabarack is könnyű, inkább a citrusos-gyümölcsös jegyek dominálnak, de ezek a fagyik sem mennek el a szorbé irányába, mind nagyon krémes és lágy marad. A Vaníliás karika, Pilóta és Oreo keksz-alapú fagyik az édesszájúak kedvencei lesznek: mind intenzív, telt ízű és nagyon krémes.
Ezután a különleges darabok következnek. Az előzőek kapcsán csak elismerően mosolyogtunk, ezektől viszont elállt a szavunk... A brontei pisztáciából készült fagyi bárhol megállná a helyét. Hozzá meglepően hasonló az új fejlesztésű tökmagfagyi: selymesen lágy, eszméletlenül finom, mindenképpen ki kell próbálni! Nem is tudjuk, mikor lepett meg így utoljára furcsa nevű desszert. Szintén meglepően finom a kapros-túrós összeállítás, de a bodzavirág, az Aperol Spritz és az Irsai Olivér is saját fejlesztés. Végül megkóstoltuk az Erdős-torta fagylaltos változatát is, ami a cukrászda egyik specialitása.
A mousse és fagyiváltozatban is létező csodás Erdős-torta, amelynek titka a legfinomabb brontei pisztácia, csokoládédarabok, mandulalisztből készül piskóta, fehércsoki és fagyasztva szárított málnaszemek. Egyedi és ütős darab, csak itt lehet és kell megkóstolni (vagy megrendelni).
A sütiknél kezdünk elveszni, annyira nehéz választani a finomabbnál finomabb darabok közül - ami egyben azt is bizonyítja, hogy franciás és olaszos vonalat egyaránt képviselő cukrászdát nem csak a fagyik miatt érdemes kipróbálni, az alábbiakat mindenképp. A Rákóczi túrós olyan habos és könnyű, amilyennel még nem találkoztunk. A kardinális szelet kiváló minőségű tejszínhabból, piskótából és sárgabaracklekvárból áll. Az Albrecht-torta fő alkotóelemei a kávés és konyakos krém, karamell és mandulapiskóta.
A fentiekhez nem tudunk túl sokat hozzátenni, csupán annyit, hogy ülj metróra, s, ha még kimaradt eddig az Erdős, mindenképp térj be egy fagylaltra, vagy a fent magasztalt sütemények egyikére. Az első után már magadtól jössz.
