Aki sokat mocorog a budapesti éjszakában, ismer (legalább látásból) pár olyan formát, akik valahogy mindig, mindenhol ott vannak. Mintha teleporttal közlekednének, egyik percben még itt, másik percben már ott beszélgetnek, fröccsöznek, buliznak, követni sem lehet az útjukat. Ez nem újkeletű jelenség, a múlt században ugyanígy léteztek emblematikus figurák. Kiktől volt hangos a pesti Broadway, és vajon kik rángatták háttérből a szálakat?

Bordélyházakról szóló anyagunkban

már lefestettük a kor buja oldalát: a nyolckerben található romos kéjnőtelepektől egészen a pompás Maison Frida nevű intézményig jutottunk. Arról viszont keveset beszéltünk, hogy akkoriban kik maradtak hajnalig a kávézókban, lokálokban, hogy aztán időnként akaratlanul városi pletykák kereszttüzében találják magukat. Az irodalom nagy segítségünkre van, hiszen Ady, Krúdy, vagy Kosztolányi is szívesen belefolytak az akkori “bulvárba”, a fajsúlyosabb témák mellett, kikapcsolódásként. Sokat láttak és hallottak az egykori

Három Hollóban , az Orfeumban, a New Yorkban, a Helvetiában, az Abbáziában, vagy az Emkében. Legendás alakokról szólunk tehát, a bor-és konyakszagú múltszázadi pesti éjszakából.Bizay Mihály - “A nemzet bárója” (1791-1884)

"Budapesten mindenki ismerte, ő szintén ismert mindenkit." - Vasárnapi Ujság 52.szám Bizay Mihály kétlaki csibész volt: nyáron Balatonfüreden állomásozott, az év többi részében viszont a belváros kétes helyeinek pultjait támasztotta. Honnan kapta a “nemzet bárója” gúnynevet?
Aláírása B.Zay

volt, a “B” előtag pedig a bárót jelölte. Azért is szólították így, mert őt bizony a nemzet tartotta el: kávéházi léhűtő volt Budapesten, Füreden kvázi “udvaribolondként” funkcionált: közönséget szervezett mulatságokra, színházkedvelőként a művészek árnyékában tetszelgett,kártyapartikat vezényelt le.
Zichy Géza

fürtös parókát viselő, festett bajszúpojácának írta le a nagyszájú Bizayt. A századeleji pesti szleng a “nemzet bárója” címet aggatta a hasonló ingyenélők nyakába.Pilisy Róza (Schumayer Rozália) - “Pest Rózsája” (1857-1933)

„Senki úgy nem ismeri a korabeli férfiakat, mint Róza asszony, aki úgy kezeli a körülötte levő férfivilágot, mint pasziánsz-kártyáit.” - Krúdy Gyula KrúdyA vörös postakocsiban zengett ódákat a különlegesen művelt, több nyelven beszélőluxuskurtizánról, aki úrnő és rabnő volt egyszerre. Gazdagságban élt, fényűzés volt az élete, ám nem mindegy, milyen áron. Úgynevezett “Nachtmeisterek” szerveztek európai főuraságokat, nemeseket Róza Magyar utcai elegáns szalonjába. Pilisy Róza gyönyörű és okos nő volt, sokak rajongtak érte (többek között Krúdy), de neki is kellett múzsa, egy, vagy több intelligens, karizmatikus férfi személyében, ugyanis Róza “foglalkozása” mellett írt is. Lélekhíjas szerelmet árult, de ő maga a politikus és újságíró Pekár Gyulát imádta (legendák szerint róla mintázták a Múzeum kertben található Arany János szobrának Toldi alakját), aki el akarta lehetetleníteni a tehetséges Krúdyt, pusztán személyeskedés miatt. Később Pekár más menyasszonyt választott, bánatában Pest Rózsája öngyilkosságot kísérelt meg.Somossy Károly - „Aki Pestet mulatni tanította” (1828 (?)-1903)

Kalandos életű férfi volt, kinek életművét összeírni bajos lenne, hiszen sokminden balladai homályba vész. Korabeli dokumentumok szerint ő tanította meg a várost igazán mulatni: cirkuszt, varietét és orfeumot is igazgatott. Győrött született, Singer néven, szabólegényként távozott a városból, Pesten pincérként dolgozott, majd Klapka verbuváló tisztje lett és részt vett a szabadságharcban is. 1894-től üzemeltette orfeumát, a mai Operettszínház épületében, a Nagymező utcában, ő honosította meg itthon a varieté műfajt. Az orfeum tönkrement és a mai Rákóczi-híd budai hídfőjénél óriási szórakozókomplexumot emelt, „Konstantinápoly Budapesten” néven - ez volt Európa legnagyobb vigalmi negyede. Sajnos ez a nagyszabású hely is uzsorakölcsönökből jött létre, s a mini török város fél év után, a dunai szúnyogtámadások miatt be is zárt. Somossy elszegényedve halt meg.