A New York szókapcsolat hallatán éppúgy eszünkbe juthat egy (nagy) alma, Woody Allen filmjei, Horváth Charlie híres száma és "a Világ Legszebb Kávéháza" címének büszke birtokosa is. Utóbbinak már a megszületése is kalandos volt, a kávézójában forgolódott és lustálkodott a századforduló és az azt követő évtizedek budapesti művészeinek színe-java. Egy reggelire manapság is érdemes betérni, a hotel pedig, ahogy korábban beszámoltunk róla, a legérdekesebbek között van Budapesten. A palota idén ünnepli fennállásának120. évfordulóját, így a We Love Budapest ismét ellátogatott ide, hogy felelevenítsünk néhány történetet a régmúltból és megosszunk veletek néhány érdekességet a közelmúltból.
A legendás alapítás
Már a palota megszületése is kissé hihetetlen, filmforgatókönyvbe illő körülmények között történt: a hatalmas budapesti épületet egy Max Aufricht nevű fiatal tanító építtette - ez persze ebben a formában nem igaz, hiszen az egy ezüstforinttal Pestre érkező fiatalember érkezése után egy textilkereskedő mellett dolgozott, a magántanítás mellett jogi doktorátust szerzett és megtanult franciául.
De még ekkora szorgalom sem lenne elég egy hatalmas palota építéséhez; az immáron ifjú dr. Arányi Miksa néven tevékenykedő hősünk a párizsi Opera szomszédságában található Café de la Paix törzsvendégeként összeismerkedik a New York biztosítótársaság igazgatójával, aki megteszi az egykori tanítót a cég magyarországi igazgatójának.
A nemzetközi biztosítótársaság székháza Hauszmann Alajos, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei szerint épült föl a Nagykörúton. (Hauszmann tervezte többek között a mai Néprajzi Múzeum épületét a napjainkra teljesen megújuló Kossuth téren, az építészpáros pedig a Klotild-paloták és a közelmúltban felújított Zeneakadémia alkotójaként ismert.) A főként olasz reneszánsz motívumokat felhasználó palota legfőbb nevezetessége a ma egyszerűen csak a „Világ Legszebb Kávéháza” néven emlegetett vendéglátóegység.
A kávézó barokkos belső terét régen és manapság, a felújítás után is a márvány, a bronz, a selyem és a bársony túltengése uralja: a szobrok, pannók, festmények olyan töménységben vannak elhelyezve, hogy az üres kávéházban is órákig nézelődhetnénk. Ez azonban csak elvi lehetőség, hiszen a kávézó a megnyitásról fogva élettel teli, és amikor ott jártunk, akkor is bajosan lehetett volna szabad asztalt találni. Mindez, legalábbis a legenda szerint, annak köszönhető, hogy Molnár Ferenc a barátaival a megnyitó után a Dunáig meg sem állt, és a kávézó kulcsát a folyóba dobta, hogy az soha ne zárjon be – a történet szép, de ebben a formában csak a városi legendák sorát gyarapítja, hiszen főhősünk ekkor még a Lónyay Utcai Református Gimnázium tanulója volt.
Azonban a hatalmas méretű ablakok mellett elhelyezett tizennégy ördögszobor, vagyis „El Asmodáj” (a kávé és a gondolkodás ősi alakjai) ennél cifrább történeteknek is szemtanúi voltak. A kávéház eleinte a tehetősebb közönség kegyeit kereste, de a varázsnak nem tudtak ellenállni a kevésbé jómódú művészek és értelmiségiek sem, így szerkesztőségek, művészasztalok, mulatozó társaságok fészkelték be magukat, évtizedekre... Az aranykor a Harsányi fivérek idején következett el, akik kiváló vendéglátók és igazi műpártolók voltak.Az egykori törzsvendégek
Az újságírók manapság modern szerkesztőségekben vagy éppen egy laptop társaságában, otthon dolgoznak: a századforduló idején gyakorlatilag beköltöztek a kávéházakba, amelyek közül a legfontosabb idővel a New York lett. Éjjel-nappal elücsöröghettek itt egy kávé mellett, lapokat olvastak, írtak és ittak, állást kerestek és szerződéseket kötöttek. A közeg, a szerkesztőségek és a művészek, valamint a Nagykörút közelsége vonzotta a kritikusokat is, akiknek rendkívül kedves jelszava ez volt: „Az élőkről vagy rosszat, vagy semmit!” Hamarosan otthonra találtak a csodás falfestmények alatt a filmesek is, köztük Korda Sándor és Kertész Mihály. A lenti helyiségben, az úgynevezett Mélyvíz egyik asztalánál fogyasztotta legendásan gazdag ételeit Csortos Gyula, a másik remek színész, Páger Antal pedig a römizés szenvedélyének hódolt.
A kávéház azonban mégis leginkább az irodalmárok miatt lett emlékezetes az utókor számára, akiket a sonkás-szalámis-sajtos, nevetségesen alacsony áron vagy hitelre kínált „írótál”, más néven „kis irodalmi” is vonzott. Itt szerkesztetteIgnotus és Osvát Ernő a korszak meghatározó lapját, az 1908-ban indultNyugat című folyóiratot. Gyakran megfordult itt Ady Endre, Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső is. A főpincér minden vendég szokását észben tartotta, így Krúdy söre sosem lehetett hideg, Bródy Sándornak sötét tejeskávét, zsemlét és parádi vizet, Karinthynak langyos kávét szervíroztak sok habbal, míg Molnár Ferenc kedvence a francia konyak volt."Háború után találkozunk a Newyorkban!"
A kávéház szlogenjét átalakítva, ezzel a tréfás mondattal próbálták túlélni az ínséges időket a pesti művészek. (Itt jegyezzük meg, hogy a kávéház nevét a korabeli források gyakran írják Newyork vagy New-York formában.) Az első világháború körül sok dolog megváltozott a New York életében: a Harsányi testvérek eladták a vállalkozást, sok fiatalt katonának hívtak be, a művészeknek a korábbinál is kevesebb pénze maradt, a Nyugat pedig visszaköltözött a Centrálba.
A két világháború közt lassacskán mégis visszatért az élet a Nagykörútra. Igaz, a szerencsejátékokon meggazdagodó (majd később ezáltal eladósodó) Tarján Vilmos vezetésével elsősorban már nem a hitelbe fogyasztó újságírókat és művészeket várták. A zenés kávéházban korábban is gyakran játszottak cigányzenét és katonazenét, ekkoriban pedig a dzsessz hódított a New Yorkban, amely a pesti éjszakai élet központjává vált. Még olyan sztárok is szerepeltek itt, mint Eddy Suth, akinek fellépése előtt a rendőröket is ki kellett vezényelni a tömeg miatt.
Divat lett itt megjelenni az esti színház vagy mozi után, elegáns orvosok, ügyvédek, mérnökök és estélyiben pompázó feleségeik jelentek meg, majd még később zenészek, artisták, pincérek és különböző lump figurák. A Pestre látogató külföldi vendégek is szívesen vacsoráztak a kitűnő konyhájú étteremben, ahol megismerhették a helyi művészvilágot.
A 30-as évekre kissé megkopott a kávézó és a Nagykörút híre, így néhány év alatt sportszerraktár és IBUSZ-iroda is működött itt, míg aztán az egykori csillogást az 1954-ben megnyíltHungária elevenítette fel.A New York ma
A 120 éves palota nagyobbik része manapság hotelként üzemel: a 185 szoba között két elnöki lakosztályt is találunk. A föld színeire komponált, olasz selyemtapétát, márványburkolatokat, muranói csillárokat felvonultató szobák néhány év alatt számtalan hírességnek adtak ideiglenes otthont a Formula-1 pilótáitól egészen a Dalai Lámáig.
A kávéházi részt - a Wolf András vezette konyha és a pazar berendezés mellett - két dolog miatt is érdemes meglátogatni. Az erkélyekről egész nap bárzongoristák dallamait hallgathatjuk, akik segítenek föleleveníteni az egykori hangulatot. A művészetek pedig manapság is otthonra lelnek itt: rengetegen látogatják a Művész Páholy rendezvényeit, ahol a legkiválóbb zenészekkel, színészekkel és költőkkel találkozhatunk.
