Bizonyára sokan vannak olyanok, akik nemrég költöztek ide, és szívesen olvasnának a városról, vagy akár már itt élnek egy ideje, de még nem akadt könyv a kezükbe, amely részben Budapestről szólna. Ezért arra kértük Török Andrást (akinek Budapest Könyve azt ígéri a fülszövegén, hogy célja nem kevesebb, mint átadni a szülőváros-érzést a nem itt született magyaroknak), hogy állítson össze egy 12 kötetes „alapkönyvtárat”. Íme az első rész Barnás Ferenc Másik halál című könyvével.

Barnás Ferenc: Másik halál
Ennek a nagyon budapesti könyvnek témája csak másodsorban a város, elsősorban egy középkorú, lecsúszott férfi életéről szól. Amilyen homályosak a főszereplő gondolatai és indítékai, személyiségének körvonalai, a szerző éppen annyira ragaszkodik a pontos helymegnevezésekhez. Már a legelső oldalon leszögezi: „A Breitner Házban lakom, amely ma már nem Breitner ház, de erről majd később. Tőlünk jobbra a Budapesti Talmud Egylet zsinagógája a Pesti Jesivával, balra meg a sarki rablók, itt a tulaj egy ideje árulja a boltot.” Déry Attila monumentális adattára (Terézváros-Erzsébetváros, Budapest építészeti topográfiája 3., Terc, 2006.) szerint ez a Vasvári Pál utca 3. szám alatti ház, amelyet 1910-11-ben építtetett Breitner Bernát. Ám a város változása nem áll meg – a sarki rablóknak, úgy látszik, sikerült eladniuk a boltot, a sarkon túl jelenleg az elegáns Kadarka bár nevű intézmény működik, egyre nagyobb sikerrel.

Az első száz oldalon egy középkorú, magányos, szenvedélybeteg férfi agyában turkálunk: munkakeresés, nyomor, egy rejtélyes betegség jeleinek rettegéssel párosuló figyelése. Az egykori tanár az alkalmi munkákban töltött munkanapok után holtfáradtra sétálja magát. Aztán az is kiderül, hogy a főhős valaha zenélt, tavasztól őszig utcazenészként kereste a kenyerét Németországban és Svájcban. Egy német ajkú kisvárosban ismerkedett meg egy Michael nevű férfival, aki havonta pénzt küld neki, hogy ne kelljen dolgoznia, csak írnia.

Addig azt hittük, az írás csak ábrándkép, és amikor a főhős jelenti, hogy elkészült a mű, már a múzeumban dolgozik – félreismerhetetlenül az Ernst Múzeumban (mostantól Capa Fotóközpont). Itt aztán lassanként megkapaszkodik az emberek között. A könyv utolsó harmadában már-már igazi realizmusba fordul a könyv, feltárul előttünk a múzeum mindennapi élete. Végül a hős Amerikába indul, egy több hónapos irodalmi ösztöndíjra. Feljött a felszínre, elindult a siker felé.

Budapest mindvégig erőteljesen jelen van a könyvben, sok tucat utcanév, konkrét helyszín: Frici papa vendéglője, Wichmann kocsmája, GRoby bolt stb. A főhős állapotának romlása idején egy ideig óriási köröket ró, amelyhez még Budára is át kell mennie. A szó szoros értelmében eszméletlenre sétálja magát – és ezzel el is éri, hogy enyhüljön soha meg nem nevezett tünetegyüttese. Később, amikor a garázstakarítási munkából feltör a galéria-teremőrségig, ezt intenzív háztanulmányozással cseréli fel. A Teréz körút 1. alatti házat jár tanulmányozni egy eszelős kitartásával. „Volt idő, amikor ez az épület jelentette az egyetlen fogódzót az életemben. (...) Itt van ez az épület, amelyen ennyi és ennyi ablak van, ennyi és ennyi erkély, ennyi és ennyi erkélyajtóval, a homlokzatán ennyi és ennyi repedés, ennyi és ennyi ív, ennyi és ennyi vonal, illetve ennyi és ennyi nem-tudom-mi, mindez azonban engem nem érdekel, ezért nem figyelek rá.” Itt aztán egy igen szép és hosszadalmas felsorolásban elmondja az olvasóknak, hogy mi mindent nem néz meg a sarkon (tagadó formában igen emlékezetes portrét adva a sarokról), és így folytatja, mondaton belül: „mert engem csak egyvalami érdekel ezen az épületen belül: a homlokzat legfelső része, az a körülbelül húsz méter hosszú homlokzati szakasz, amely szakaszon 29 dísz található; kizárólag ezek a díszek érdekelnek, ez a 29 darabból álló dísz-sor.” Nem azért számolja a díszeket, teszi hozzá a főhős, mert számolási kényszere van, hanem hogy a számolás közben közelebb jusson magához. Ez a regény szerkezetének titkos fordulópontja – innét megindul a főhős személyiségének tisztulása. Lassanként visszahajóz a normális budapestiek világába.

Azzal, hogy idén elnyerte az Aegon-díjat, hatalmas közfigyelem irányult Barnás Ferencre. Az a jelenet, amikor megtudja, hogy ő nyerte el a díjat, vírus-videóként terjedt a neten – lásd

itt.

De ha valaki azt gondolja, hogy a 3 millió forinttal és új kiadással járó díj, és a sok tucat interjú után az író felmondott a múzeumban, nagyot téved. Ma is ott dolgozik.
Barnás Ferenc: Másik halál
Kiadó: KALLIGRAM KIADÓ Oldalak száma: 298 Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ Súly: 440 gr
ISBN: 9788081015977
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2012 Árukód: 2229175 / 1083641