Nagyon tud főzni – ezt eddig is pontosan tudtuk a már évek óta méltán híres Feke Zoltánról. Nem is titkoljuk: pozitív előítélettel indultunk el a IX. kerületbe, amint meghallottuk, hogy saját éttermet nyit sokak kedvenc hazai séfje. Alig vártuk, hogy meglepjen minket az „otthonos helyként” bemutatkozó Petrus. Ezt is tudta. Nagyon.

Baráti kezdésHa egy éttermet úgy jellemeznek, hogy barátságos a hangulata, és házias ízeket kínál, ma már szinte megijedünk, annyira elcsépelten hangzik a minősítés. A Petrus étterem esetében ez amiatt kár, mert az első jelzőnél egyszerűen nem lehet jobbat találni annak leírásásra, hogy mennyire befogadó és kedves itt a légkör. Ez még azelőtt kiderül, hogy egyáltalán helyet foglalnánk a Ferenc tér felé néző asztaloknál, vagy a csodás enteriőrben elhelyezett asztalok mellett.

Mosolygó pincérek, szolid terítők, kellemes színek, apró vázákba tett virágok és a falat díszítő boros üvegek egyengetik az utunkat az étlap irányába. Aztán rápillantunk arra is, és eszünkbe sem jut, hogy esetleg rosszul döntöttünk, pedig még csak olvassuk, hogy „Borjú carpaccio, mézes körte vinaigrette, roquefort” (2590 forint), „Préselt Malac császár, tarhonyarizottó, ecetes hagyma, sült paprika” (2690 forint), „Lazac filé, pisztáciás burgonya, vanília, körte, citrus” (2990 forint) stb..

Francia íz-mértékAz étterem stílusában éppúgy franciás jelleg mutatkozik meg, mint a menü szereplőin, de ez nem olyan erőteljesen tárul a szemünk elé, illetve kerül a tányérunkra, hogy a vacsora végére kénytelenek legyünk bonne nuit-vel köszönni.

Ezt tükrözi a Petrus név is, hiszen a petrezselyem az egyik leggyakrabban használt, általánosnak, mégis meghatározónak tekinthető fűszer Magyarországon.

Onnantól kedve, hogy megérkezik a pezsgő bor, majd a mangalicazsírral spékelt előétel, már csak sodródunk a „különböző variációk kifinomult fogásokra” elnevezésű árral.

Egészen pontosan: Mozzarella paradicsommal és feketelencsével; Kacsamell káposztás gnocchival (3290 forint); illetve Sült gomolya borsó veloutével érkezik. Utóbbiak esetében tányér gyanánt cserepet használnak, amitől egyből elájulnánk, ha nem tartana minket abszolút éberen a kérdés: mindez hogy ízlik? Pont jól.

Mindezt megfelelő borok társaságában latolgatjuk, majd egy Rózsalekváros, tonkababos créme brulée-vel (1290 forint) koronázzuk meg.

Jó ittAz asztalon található sárga és zöld poharak, a tökéletlenség jegyében kialakított teríték, illetve az igyekezet, amely a Petrus vendégszeretetét jellemzi, egyszerűen jóleső. Valahol tudjuk, hogy a IX. kerületben vagyunk, pár villamosmegállóra az otthonunktól, mégis sikerül tökéletesen kikapcsolódni.

Nem csupán a hétköznapokat, hanem a néha már nyomasztóan ható belvárosi sikket, az erőltetett fúziókat, az abroszos csúcsgasztronómiát is. Mindezt úgy, hogy a minőség iránti maximalizmusunk is jóllakottan mosolyoghat.