Calgary egy Kanada nyugati felén található város Alberta tartományban, aminek az ég világon semmi köze nincsen ehhez a bárhoz. A nevet a Franken Leó utcában álló juharfák és egy a régi Viki-bizi nevű antik üzletbe sokat járó törzsvendég Calgaryval kapcsolatos történetei ihlették. Itt a kopott székek és a porcelán babák előbb jelentek meg, mint hogy a Szimpla kert ötlete megfogant volna, mégsem lehet a Calgaryt romkocsmának nevezni. Ez itt inkább egy régiség bolt és egy azonnal költözhető lakás keveréke bárpulttal, és élőzenével, ahol jól esik a sör, de finom a kakaó és a töltött káposzta is, persze nem egyszerre. Ebben a bárban még az is hétköznapi, hogy beszélgetés közben átrepül a szobán egy papagáj. Nehéz lenne ennél különösebb és különlegesebb helyet találni Budapesten.
A régi és az új tökéletes harmóniában fér meg egymás mellett a Calgary-ban, hasonló módon, ahogyan egy hipszter kopott bőrtartáskájában a MacBook, de a felesleges giccset mellőzve, a hely minden részletében stílusos és eredeti; az ember kezdetben nem is tudja, hogy hová nézzen, hogy le ne maradjon a lényegről. De bármennyire is csábító minden, a díszletet csak saját felelősségre szabad piszkálni, hiszen nem lehet tudni, hogy mikor bújik elő az egyik vitrinbe zárt családi ereklyéből egy dzsin. Bár a három kívánság nem jönne rosszul, nyugodtan dőljünk hátra, hiszen Viki nénihez is bizalommal fordulhatunk, ha szeretnénk valamit, legyen az egy újabb pohár bor, vagy egy szendvics.. Elméletileg minden megvásárolható, bár a személyes tárgyakhoz való ragaszkodás néha megnehezíti az üzletelést.
A bohém környezetben könnyű ellazulni, főleg úgy, ha éppen valaki zongorázik. Ez különösen jól jön az első randin, amihez alkalmasabb helyet el sem lehetne képzelni. A Calgary egyébként 1993-ban épp Valentin napon nyitott meg, mintha csakis ismerkedésre találták volna ki. Az asztalok elég közel vannak egymáshoz, és a hangulat is bizalmat, melegséget sugároz, ebben a környezetben pedig egészen könnyedén közel lehet kerülni emberekhez; a tulajdonos szerint nem ritka, hogy szerelmek, vagy évekre szóló barátságok szövődnek itt, és a párok gyakran vissza is járnak. Viki néni mindig nagyon örül mindenkinek. Kicsit olyan ő itt, mint egy anyuka, akivel egy felületes beszélgetés a vacsoráról akármikor átcsúszhat lelkizésbe, és még tanácsot kérni is ér.
A báron belül van egy lenti rész is, ahová egy csigalépcsőn juthatunk le, amely akár Narniába is vezethetne. Ez a helyiség persze nem a Faunnal való találkozás színhelye, hanem nagyobb bulik és összejövetelek megrendezésére szolgál, legyen szó akár születésnapról, akár legénybúcsúról, de a sakkjátszmák és a kártyapartik is jól érzik magukat a mesepince biztonságában. A lényeg az, hogy mindenki viselkedjen normálisan, és persze senki ne dohányozzon még véletlenül se, az ugyanis itt nem egy kedvelt szokás.
Van itt még néhány egészen furcsa dolog, ami nem sok bárra jellemző: a hely a pontosan meghatározott 16:00-4:00-ig tartó nyitva tartás ellenére nem mindig van nyitva, csak akkor ha szeretne, és azt sem mindig figyelik, hogy pontosan mit is fogyasztunk, vagy meddig maradunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet megbízni a Calgary-ban, mert amikor igazán kell, mindig nyitva van, főleg, hogy telefonon is lehet (és gyakran kell is) asztalt foglalni.
