Nyolc évvel ezelőtt tél elején arra vállalkozott egy maroknyi ember, hogy a rohanó, átláthatatlan és bonyolult mindennapjaik végén akkora vacsora elé nézzenek, amelyen még soha az életben nem vettek részt. Az akkori vacsorából mára „életforma” lett és egy egyesület, a Lucullus Bt.

Lucullusi lakoma – ha máshonnan nem, a történelmi tanulmányaink után maradt kollektív homályaink közt azért ismerősen csenghet ez a kifejezés. A „névadó”, Lucius Licinius Lucullus i. e. 117 körül született. S noha hadvezér és államférfi volt, mégsem vitézi tettei, vagy politikai sikerei tették halhatatlanná. Hanem a pompás lakomái! Miután visszavonult a közéletből, Rómában telepedett le, pazar villát építtetett magának és itt rendezte a barátai számára a híres vendégségeket. Érdekes viszont, hogy Luculluslakomáiról jóformán nincs történelmi följegyzés: a kortársai csak annyit említenek, hogy flamingónyelvből készült fogásokat és a Fekete-tenger-partján lévő Keraszosz (a mai Kercs) városból hozott meggyet tálaltak föl. Azok az információk, hogy ilyenkor a kor legválogatottabb, legfinomabb, és legkülönlegesebb ínyencfalatjait szolgálták fel és fogyasztották el, későbbi időből származnak.Mivel a száraz tények leginkább csak megülik a hasat, ennyi történelmi bevezetés elég is a Lucullus Bt – magyarul: baráti társaság – néhány napja lezajlott, nyolcadik születésnapját köszöntő, a névadóhoz minden tekintetben méltó vacsorája elé. Az immár egyesületként működő társaság szerinta világ és az emberi történet megismerésének egyik legközvetlenebb eszköze az ételkultúra. Merthogy az étel nem más, mint a napsütés, a talaj, a történelem és az egyes emberek sorstörténetének házasságából fogant valóság. A csapat tagjai ugyanígy fontosnak tartják a hagyományok megőrzését és a tradicionális konyhák megismertetését, hiszen így közvetlenebb kapcsolatot alakítható ki a múltunkkal – és ennek köszönhetően a jelenünkkel is.

Hogy ez mennyire igaz, arról Wang mester éttermében kaphattunk tekintélyes és meglehetősen kimerítő – a hedonisták tudják, mennyi pozitív töltettel is bír ez a szó – ízelítőt. 23 fogás… Végig lehet egyáltalán ennyit enni? Végig bizony. Sőt, az a helyzet, hogy tulajdonképpen úgy lehet abszolválni egy ilyen ételtobzódós vacsorát, hogy a végén egyáltalán nem azt érezzük, hogy ólomsúlyként húzna le minket a légmentesre tömött, több kilométernyi bélrendszer. Hanem azt, hogy az ízlelőbimbóink egy swinger partin jártak – vagy a prűdebb és konzervatívabb ízléssel megáldottaknak a politikailag korrektebb hasonlat: amikor a kisgyerek a játékboltba téved – és nagyon hálásak nekünk az élményért. És a legjobb az egészben, hogy a nyelvünkön végighúzódó, hiperaktív és hiperérzékeny receptorok közben végig hűek maradtak hozzánk, senki nem csalt meg senkit, ami nagy szó, ráadásul még tök jó is. Respekt nekünk, jár a pacsi!

Szóval 23 fogás szerepelt a menün, mégpedig ezek. Vigyázat, a felsorolás olvasása közben a nyálelszívó használata indokolt lehet!

  • Wan Nian Qin (kínai zöldség)
  • Ízletes fafülgomba
  • Étvágygerjesztő zeller
  • Tofu metélt fűszeres szószban
  • Kou shui feipian（Ökörszív, nyelv, pacal, marhahús és zeller)
  • Valentin napos csirkecsíkok
  • Császárszalonna fokhagyma szószban
  • Ízletes sertésfül falatok
  • Húsos derelye
  • Zöldhagymás kacsa (babcsíra, enyhén édes és savanykás)
  • Mao Ce-Tong kedvence
  • Olajjal forrázott hagymás-gyömbéres bárányhús
  • "Pickle" marha
  • Fűszeres padlizsános csirke
  • Üvegtészta & rák házassága
  • CuJiao ponty
  • Fokhagymás bokcsoj (azaz kínai káposzta)
  • Főtt jázminrizs, Lanzhou pirított zöldséges tészta
  • Kókuszos rizstészta-gombóc
  • Édes kínai kenyér

A felsorolásból is kitűnik, hogy Wang mester igazi ízarzenált vonultatott fel az asztalon, amiben az egyik legérdekesebb talán a Mao Ce-Tong kedvencét takaró fahéjas, szójaszószos császárhús volt. A másik pedig vitathatatlanul az ökörszívet, nyelvet, pacalt, marhahúst és zellert felvonultató belsőséges egyveleg. Lehet, hogy első hallásra ijesztőnek és bizarrnak tűnik ez az étel – és ez akár még ránézésre is igaz –, ám megkóstolva már bizton azt fogjuk mondani, hogy „Főúr, egyszer élünk, még egy kör rendel!”. És ha előtte megkóstoltuk a rózsapálinkát, mondjuk nagyobb mennyiségben, akkor lehet, hogy mindezzel helyből kínaiul is megpróbálkozunk – vigyázat, haladó hedonista szint, kezdők még ne próbálják.

Wang mester egyébként amellett, hogy tökéletesen uralta a konyhát, időnként kijött közénk, nagyon kedvesen és közvetlenül elbeszélgetett velünk és a desszert előtt még egy tészta – konkrétan: a metélt – készítésébe is beavatott bennünket egy rögtönzött workshop keretein belül. Kipróbáltuk, nyeszeteltük, szaggattuk, vágtuk, hát, nem egyszerű… De mivel nem ismerünk lehetetlent, ráadásul jó móka volt a Lucullusosokkal lenni, ezért alighanem hamarosan visszatérünk, hogy megmutassuk, WeLoveKínaiKonyha.