A kerületnek vannak olyan részei, ahol mintha átsétáltunk volna a korai 19. századi Pestre, ilyen a Szerb utca környéke egy álmos vasárnap reggel, csak a környékbeli templomok harangja veri fel a csendet, a nyirkos kapualjakon belesve még a középkori városfal maradványaira bukkanhatunk, míg a Ferenciek terére kiérve a legragyogóbb bérpaloták magasodnak fölénk, impozáns, de kifűthetetlen 4 méteres fölötti belmagasságukkal, hogy aztán a Váci utcai turistatömeggel vagy korzózva sodródjunk a „city” felé, a mindig siető hivatalnokok világába. Lipótvárosban már kezd kicsit fellazulni a sűrű városi szövet, itt már egyre több árnyas fasorral, tágas belső udvarral és kertekkel is találkozunk. Ez az ország turisztikai, gazdasági, hivatali és kulturális közepe is, de persze közel harminc éve belvárosi lakosként kicsit mindig elfogult az ember, és hajlamos azt a világ közepének éreznie, ahol ennyi ideje él.
1/7
Földrajz és közlekedés
Hivatalos nevén Belváros-Lipótváros 2,59 km²-en terül el Budapest szívében, a Duna, a Kiskörút, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Szent István körút négyszögében. Igazából ha szeretnénk jobban megismerni, akár keresztül-kasul is be lehet sétálni, nincsenek olyan hatalmas távolságok. De ha a mindennapi praktikumot figyeljük, a Duna-parton közlekedő, csodás panorámájú 2-es villamos, a kissé kacskaringós útvonalú 15-ös és 115-ös buszok, a Kiskörúton suhanó 47-49-es villamosok, valamint a 9-es busz hosszában mind átvágnak a kerületen. Keresztirányú közlekedésre pedig ott a 6-os villamos, a 16-os és 105-ös busz, de csúcsforgalom esetén szinte jobban megéri sétálni, mint araszolni a dugóban.
Ha pedig távolabbról szeretnénk elérni a kerületet, minden metróvonalnak van itt megállója, a földalattival a Deák Ferenc térre és a Vörösmarty térre futunk be, a 3-assal a Nyugatihoz, az Arany János utcához, a Deák Ferenc térre, a Ferenciek terére és a Kálvin térre is eljuthatunk, a 2-es vonalából a Deák és az Astoria, míg a 4-es metrónál a Kálvin tér és a Fővám tér esik a kerület határain belülre, vagy éppen mellé.
Ha pedig bicikliznénk, 24 MOL Bubi állomást is találunk kerületben vagy a közelében, és a bicikliutak is elég jó állapotban vannak. Bár sok helyen osztozni kell az autósokkal az úton, de a kerület minden szegletébe el lehet jutni kerülők és kacskaringózás nélkül.
A MOL Limo, a GreenGo közösségi autószolgáltatások, és a blinkee.city bérelhető robogói által is maximálisan lefedett terület, ha a közlekedés ezen módját választanánk. És így legalább parkolási díjat sem kell fizetni, ami a kerületben elég húzós, ha valaki nem helyi lakos, mivel ahol épp nem a sétálóutcák húzódnak, ott mind fizetős zónák vannak.
2/7
Története
Ha (részben) a szigorúan vett Belváros történetét meséljük el, akkor nagyjából a 19. század elejéig egész Pest történetét is elmondjuk, hiszen valaha a város kiterjedése a mai Kiskörúton belüli rész volt. Mivel ez egy vaskosabb tanulmánykötet anyagát is felölelné – és nálunk sokkal hozzáértőbbek már ezt meg is írták – inkább csak az érdekességeket emelnénk ki, ahogy átsuhanunk a századokon.
„Már a rómaiak is...” – kezdhetnénk a történetet, és nem is járunk olyan messze az igazságtól. A mai Március 15. tér alatt húzódik az egykori Contra Aquincumi erődítmény, ami ugyan hivatalosan a birodalom határain kívülre esett, de az azt védő limes határvonal részét alkotta. Érdekesség, hogy ennek a magyarországi szakaszát, a kanyargó Dunával és sok helyütt a feltárt várak alaprajzával együtt – ha elég szemfülesek vagyunk – meg is találjuk itt a térkövekbe nyomva.
A pesti rév már a 10. századtól az egész országos úthálózat központja volt, ráadásul az egyik legfontosabb dunai átkelőhelyet jelentette a Kijeven át Nyugat-Európába vezető kereskedelmi út mentén. Ebből a korszakból is találtak régészeti leleteket, egészen váratlan helyen: a második világháború alatt oltómedencét ástak a Károlyi-kertben, ekkor bukkantak itt több csontvázra is – feltehetően egy kora Árpád-kori sírlelet részeként.
De az Erzsébet híd lábánál álló Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomnak – ami a város egyik legősibb épülete – az alapjai szintén Szent István korából származnak. Többek között a Gellért-hegyen vértanú halált halt, névadó püspököt is ide temették.
Nem gondolnánk, de például a városszerkezet egyes részei a mai napig őrzik a középkori, 12. századi utcaszerkezetet. Ha először felülről tekintünk egy város képére, mindig sejteni lehet, melyik az óvárosi rész: a keskenyebb, girbe-gurba utcák, pár szélesebb hosszanti és keresztirányú csapással mindig élesen elütnek a 19-20. századi, gyakran vonalzóval tervezett sakktáblás kerületektől. A Belvárosban a középkori nyomvonalát követi a Váci-Kossuth Lajos-Kecskeméti utca-Petőfi Sándor utca vonala. Az egészet pedig gondosan félkaréjba ölelő széles Kiskörút a valamikori városfal nyomát követi, amit 1808-ban bontottak el véglegesen.
Valaha három kapun lehetett belépni: a Váci utcában a Bécsi kapun, a Hatvani kapun a mai Astoriánál és a Kálvin térnél a Kecskeméti kapun keresztül. Ha valaki nyitott szemmel jár, a mai napig megtalálja ezeknek az emlékét az említett helyeken. Sőt a falszakasz több darabja is megmaradt, a Királyi Pál utcában, a Bástya utca több házának az udvarán és a Ferenczy utcában is.
Pestet nem kímélték a történelem viharai, a 13. századi tatárjárás a földdel tette egyenlővé (ekkor még a fal sem állt ugyan), utána is sokáig még inkább a szemben fekvő, immár megerősített, királyi székhelyként funkcionáló Buda külvárosának tekintették. 1480 táján vált szabad királyi várossá, ekkor már 100 000 lakója volt, és egyre fontosabb kereskedővárossá emelkedett: az itteni vásárokra az ország egész területéről érkeztek, főként az állat- és borkereskedelem volt fontos.
A 150 éves török uralom aztán a lassú hanyatlás és szétesés időszaka volt. A korszakban ugyan emeltek új épületeket is, például fürdőt a mai Egyetemi Könyvtár és a Piarista épülettömb helyére. A korabeli metszeteken érdekes látni a dzsámik tornya által takított látképet is, bár ezeket gyakran a már meglévő templomok átalakításával építették. A belvárosi Főplébánia templomban a mai napig látható egy – a korszakból származó mihrab, azaz – imafülke, a szentély bal oldalán.
Buda sikeres visszavívása még azt is elpusztította Pestből, ami addig megmaradt. Bocatius János, korabeli történetíró keserédes szóviccel így jellemzi a helyzetet: „a visszafoglaló háborúk után a városra Pest helyett jobban ráillenék a pestis elnevezés”. A 18. század elején is még alig pár ezren lakták, alig pár nagyobb kőépülettel és elegánsabb házzal: mégis egy évszázad alatt ebből lett az ország gazdasági társadalmi és szellemi központja. A nagy számban betelepülő rác, görög és német kereskedők felvirágoztatták a települést, és Pest a 19. század közepéig németajkú város is volt, ami még az első világháború utánig érezhetően hatott. Ha szuperizgalmas térképeken szeretnénk böngészni az alakuló várost, itt megtehetjük.
Az egyik első, máig álló, hatalmas középület a bécsi barokk stílusban épült úgynevezett Invalidusok palotája volt, ami kórházként és a rokkant katonák ispotályaként épült. Később ez volt a Károly-kaszárnya is, de az épületet biztos mindenki ismeri, csak már mint a Fővárosi Önkormányzat székhelyét.
Ekkor épültek meg nagyrészt máig ismert formáikban a barokk templomok is, amiket egy kiadós séta keretében körbe is jártunk. Az érdekes, egytornyú ferences, a félhomályos Egyetem téri egykori pálos templom vagy az Angolkisasszonyok Váci utcai temploma mind-mind a nyugalom egy szigete, még a 21. században is. A Szerb utcában megbújó, egykor a török elől elmenekülő és itt letelepedő szerb közösség ortodox temploma máig őrzi a hagyományos görög katolikus templomok alaprajzát és kialakítását, díszes ikonosztázt és nemek szerint elkülönülő ülésrendet. És a templomkert falába beépített évszázados sírköveket találunk, a Pesten eltemetett szerb hívek emlékezetére.
A világi barokk építészetnek azonban alig van nyoma, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak otthont adó Károlyi-palotát átépítették, egyedül egy aprócska ház maradt hírmondónak. Mélyen az utcaszint alatti bejáratával, okkersárga falaival szerényen meghúzódik a három-ötemeletes óriások között: a Piarista utca 2. alatt álló házban ma a Százéves Étterem működik. Valaha előtte terült el a Városháza tér, amiből mára semmi sem maradt. De vajon miért? Hamarosan ezt is elmeséljük, de előbb még járjuk végig a klasszicista Pestet.
Ha Széchenyi István, akinek a Lánchidat is köszönhetjük, külön kötetet szentelt a Pesti por és sárnak, el tudjuk képzelni, mekkora kellemetlenséget jelentett a folyton szálló homok a Duna üledékére épült városban. 1800 körül indult meg Pest átalakulása a feudális, poros kis barokk városból polgári klasszicista várossá, ekkorra lépte túl középkori kereteit, és indultak meg az egykori városfal vonalán túli nagy építkezések is, az utcák burkolása és a terek fásítása.
Az átfogó városrendezés immár elengedhetetlen volt, ezért József nádor pártfogásával megalakult a Szépítő Bizottmány 1808-ban. Egységes szabályozások, városképi előírások ekkor jelentek meg, a korszakra a város képét a háromemeletes klasszicista paloták sora formálta, ez volt Pollack Mihály és Hild József aranykora. „A városi Szépészeti Bizottság még mindig nincs megelégedve, merész terveket dolgoz ki. Le akarja bontani a régi városfalak maradványait, eltüntetni a latrinákat az Invalidus-palota (ma Központi Városháza) mögül, kitelepíteni a vágóhidakat, szabályozni a halpiacot, kitelepíteni a füvészkertet és hóhér lakását, eltüntetni a szégyenoszlopot a Halpiacról és a vesztőhelyet a Zöldségpiacról, fákkal ültetni be az Üllői utat, Üllői úti fákkal..." (Szerb Antal) Mára ennek sem marad sok nyoma, de Rudolf Alt akvarelljeiről vagy Krúdy és kortársai elbeszéléseiből még elképzelhetjük, milyen volt a Lánchíd pesti hídfője a Diana fürdővel, az Európa szállóval és Loyd- és Náko-palotákkal és a híres Koburg-, és Libaschinsky házakkal, vagy a híres Duna-parti szállodasor.
1786-ban indult meg a mára már nyomtalanul elbontott, de egykor hatalmas kaszárnya, az Újépület építése, és ezzel elkezdett terjeszkedni észak felé is a város, lassan kiépült Lipótváros. Az Újépületre még pár szót érdemes vesztegetni, hiszen mellette épült ki Pest első promenádja, ahol a legenda szerint az egyik fát maga Széchenyi felesége ültetette, de később itt raboskodott, majd itt végezték ki Batthyány Lajost is, megannyi honvéddel együtt. Így a pesti, magyar érzelmű polgárság már kellőképp meggyűlölte a „magyar Bastille-ként” is emlegetett épületet, mire a 19. század utolsó éveiben végre elbontottak, a város által ekkor már körbenőtt monstrumot. És hogy mi áll ma a helyén? A Szabadság tér, ami már szintén a huszadik századi történelmünk egyik legérdekesebb lenyomata lett, az egymásra felelgető emlékműveinek garmadával.
No de vissza a 19. századi terjeszkedő városhoz, amit meglátva Gvadányi József így kiáltott fel: „Pest megfiadzott, egy szép új Pestet szült”. Amit aztán az 1838-as árvíz átlag 2 méteres jegesárja jól meg is tépázott, 140 ház összedőlt és további 230 szörnyű állapotba került. Ha érdekel minket, hogy mely területek is kerültek víz alá, az Egyetem tér sarkán egy emléktáblán ki is bogarászthatjuk. Az 1848-as márciusi forradalom ikonikus pesti helyszíneit szerintem senkinek nem kell bemutatni: a Landerer nyomda vagy a Pilvax kávéház is mind a mai V. kerületben találhatóak. A szabadságharc utáni években, miután a romokat eltakarították (ekkor lövette szét Heinrich Hentzi a Duna-parti házsorokat, és a mai Vigadó elődjét, a Redoute-ot is), Reitter Ferenc irányítása alatt kiépültek a rakpartok is: a hatalmas áruforgalom és az árvízszabályozás miatt is kellett a modernizálás.
A Szent István Bazilika kalandos történetű építése is megindult, a Hild által elkezdett, majd egy hajnalon összeomlott, Ybl Miklós által újratervezett és végül Kauser József által befejezett templom több, mint fél évszázadon át épült. A pesti nyelvben már az a szólás járta az adósok között, hogy megadják tartozásukat, majd ha felépül a Bazilika...
1872-ben megalapították a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. A város fejlődése innentől egy kézben összpontosult, és még mai szemmel nézve is hihetetlen méreteket öltött. Egy évre rá hivatalosan is megszületett Budapest, Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget egyesítésével.
Ekkor indult meg a neogót stílusú Országház építése is. A Steindl Imre tervezte Parlament épülete az ország legnagyobb épülete, és egyben a második legnagyobb parlamenti épület Európában. 1896-ban, a Millennium évében adták át, és 96 méteres kupolája is állítólag a Honfoglalás jeles évfordulója előtt tiszteleg. A díszes épület Illyés Gyula szerint olyan, mint „egy gótikus templomba oltott törökfürdő”, de a Queen énekesének, Freddy Mercurynak még így is elnyerte a tetszését, mert a megvétele felől érdeklődött, amikor meglátta.
A régi Pest rohamtempóban alakult át: az Erzsébet híd építésekor letarolták a régi, kis terek szabdalta zegzugos városmagot, hogy felépüljenek a Ferenciek tere környékének hatalmas bérpalotái, mint a Klotild plaoták, a Párisi udvar vagy a Királyi bérpalota.
Ha valaki szeretne elmerülni a millennium és a századforduló környékének Budapestjében, nézze végig Klösz György csodálatos fotósorozatát, mi is ezek közül válogattunk. „Az öreg házakkal, terekkel együtt tehát eltűnt egy világ, a régi, a legpatríciusabb polgárság is. Hálósipkás, konzervatív életmódjával ugyanúgy kiöregedett ebből a szenvedélyesen fiatalodó városból, mint boltíves, komfortnélküli szobái, macskaköves, intim terei " – írja Krúdy Gyula Az aranybányában.
Ha a régi Pestet szeretnénk látni, akkor bizony ki kell utaznunk Óbudára: a Kiscelli Múzeumban még őrzik azokat a sokszor furcsa, régi színes cégéreket, amik a régi utcákat tarkították. De a Fortepan vagy Klösz György fényképeit nézegtve is egy ismeretlen világ tárul fel előttünk: a régi tornyos Városháza, a Rózsa vagy a Hal tér, a piacok, nyüzsgő rakpartok, az elegáns korzó.
A századforduló felé szszecessziós bérházakkal színesedett az utcakép, a legszebbek a Szabadság tér környékére épültek, a Bedő-, vagy Walkó-ház, de a Hold utcai, Lechner Ödön tervezte Postatakarékpénztár is ennek a kornak a csodája, ahogy a közeli Gresham is, vagy a Szervita téri Török bankház és Lajta Béla Rózsavölgyi-háza.
Miközben a negyed északi felében a modernizmus hódított tér magának, másik végében a legősibb mesterség virágzott ki. A Magyar utca egykor legendás volt kuplerájairól és luxusbordélyairól. Az utca talán legizgalmasabb titkait rejtő házat könnyű megtalálni, csak a vérvörös ajtót kell figyelni. A századfordulón, ha jóvágású cvikkeres úriembereknél érdeklődtünk volna a Maison Frida után, bizony nem egy belepirult volna. A világhírű luxusbordély 1905-ben nyitotta meg itt a kapuit, kezdetben tizennégy lánnyal. Ma már furcsa elképzelni, hogy ez a csendes pesti utca valaha a fizetett kéj fellegvára volt. Frida asszony mellett több hírneves madame is az utcában nyitott bordélyt. Krúdy Gyula által “Pest rózsájaként” emlegetett kaméliás hölgy, Pilisi (Schumayer) Róza műintézménye is itt működött, megfordultak itt államfők, arisztokraták, diplomaták, művészek.
A II. világháború után, az ostrom ugyan jelentős károkat okozott a városrészben, de karakterét lényegesen nem változtatta meg. Az elpusztult Duna-parti szállodasor helyére épült fel a sokat vitatott modern épületek, a leghíresebb a Finta József tervezte InterContinental. A Szervita téri parkolót és OMFB székházat, a Vörösmarty téri Kultúrpalotát már el is bontották azóta. Ekkor jelentek meg a neonok tömkelegei is az utcákon, a Kígyó utca vagy a Kossuth Lajos utca csak úgy fénylett tőlük esténként. Szinte történelmi emlékhelynek számít már a Mátyás Pince, az Apostolok vagy a Kárpátia Étterem is, ahol a mai napig élő cigányzene szól esténként.
3/7
Gasztronómia
Gasztronómia szempontjából a kerületben minden, de tényleg minden megtalálható. Itt vannak azok a Michelin-csillagos éttermek, amiért egy-egy gourmet már akár nagyobb távolságot is megtesz, a patinás, régi kávéházak és cukrászdák mellett jól megférnek az újhullámos helyek, a street food ezer változata közül válogathatunk, és még az idejáró egyetemisták is megtalálják a törzshelyüknek való becsületsüllyesztőket.
- Éttermek
Az újraértelmezett, extravagánsan “felöltöztetett” magyar fogásaival kiemelkedő az Onyx. És nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi gasztroszíntérben is: 2011-ben megkapta első, majd 2018-ban második Michelin-csillagát.
2014 óta Michelin-csillagos a Borkonyha étterem 2016-ban pedig a Costes Downtown is csatlakozott. A fine dining vonalat erősíti még a Textura, kortárs ázsiai-európai konyhájával pedig a Baraka. A Mák Bistro célja szélesebb réteghez eljuttatni a csúcsgasztronómia legkiemelkedőbb értékeit, a Babel pedig magyaros-monarchiabéli-székely ízeivel 2008 óta képviseli a topgasztronómiát képviseli.
A régi kávéházak hangulatát felelevenítő Börze lényegre törő à la carte választékával izgalmas étterem, míg a KIOSK Budapest szezonálisan mindig megújul, nyáron pedig szuper a kilátás a Dunára.
A családias Zeller Bistróban sem csalódunk, ha házias ízekre és érdekes újragondolásokra vágyunk, és lazább hangulatban vacsorázhatunk a Bestia éttermben is. Kicsit más műfaj, de kiemelkedő Széll Tamás Bocuse d’Or szakácsverseny európai döntő győztesének és Szulló Szabinának az étterme, a Stand25 bisztró a Hold utcai vásárcsarnokban.
Ha valaki idegen tájak ízeire vágyik, a spanyolos Bonxto, a mexikói Iguana, az olaszos Pomo D'Oro, a görög Mazi, a japán gasztronómia rajongói pedig a Nobu és a Tokio éttermekben találhatnak a kedvükre való ínyencségeket. Ha a könnyedebb, kötetlenebb ebédek irányába indulnánk el, egészen a street foodig, ahova akár az irodából, egyetemről kiugorva is betérhetünk napközben, szintén számtalan lehetőséget kínál a kerület.
A Kálvin tér környékén találjuk a PASTA. és LEVES., a PadThai , a Hummus és a Govinda egy-egy egységét (utóbbiak a vegáknak kiváló opciók), de nincs innen messze a Belvárosi Disznótoros és a szuper nápolyi pizzákat kínáló Manu+ sem.
A Ferenciek tere közelében az itthon még szokatlan, úgynevezett nyitott szendvics koncepcióval újító Dear Budapest vagy a közeli Napfényes étterem is jó választás lehet, ha valami egészségesre vágyunk.
A Deák tér környékén is találunk pár hasonló árfekvésű és hangulatú egységet, a Bamba Marha Burger vagy a Fruccola is jó ebédelős hely lehet erre. A Szabadság tér környékén pedig ott van aduásznak a Hold utcai piac változatos kínálata, A séf utcájától kezdve a lángosig széles a választék, de a Zingnek, a Fruccolának és a Nemsütinek is van a közelben egy-egy helye, és a város egyik legjobb bagelét is a közeli Inezben falatozhatjuk.
- Kávézók, teázók
A kerületben egyaránt megtaláljuk a nagy történelmi kávéházak utódjait, és a legújabb újhullámos csodákat is. Ha klasszikusabb kávéházi hangulatot keresénk, a Centrál, a Gerlóczy Kávéház és Étterem, a Három Holló vagy az étteremként is funkcionáló Liberté tökéletes választás lehet.
Újhullámosok közül (a kerület Szabadság híd végétől a Margit hídig szökellve) a Double Shot, Forest Café, Mantra, Madal, SUWU, Budapest Baristas, Fekete, Kontakt, Szimply, Empathy , Kávétársaság, Espresso Embassy, Pohárszék és Café Smúz mind minőségi kávékat kínál, nemegyszer reggelivel is összekötve.
De ha kiadósabb korai étkezésre, netalántán brunch-ra vágynánk, a Fővám téri Amber's French Bakery, a Kálvin téri Cserpessbe, a Petőfi Sándor utcai egészségtudatos Oh My Green vagy az elegánsabb À la Maison vagy a Nádor utcai Juiceline lesz a mi barátunk.
Teázókat is találunk, ha télen oda kucorodnánk be szívesen, az 1000Tea jó választás lehet, ha pedig forró csokira vágyunk, vár az Ahoy!.
- Cukrászdák
A kerület cukrászda vonalon is hihetetlenül erős, a nagy történelmi helyek már a 19. században megalapozták a kerület édes hírnevét, és ez azóta csak bővült. A Vörösmarty téri Gerbeaud cukrászda külön legenda a maga nemében és bár ma már főleg a turisták keresik fel, valaha a pesti társasági élet egy fontos sarokköve volt. A régi, patinás cukrászdák közé tartozik még az Auguszt és a Szamos is.
A francia falatnyi édességek rajongói számára kihagyhatatlanok a Chez Dodo macaronjai, de különlegesek a Rózsavölgyi Csokoládé bonbonjai vagy elképesztő kombinációjú csokijai is, vagy a Cake Shop sütijei.
Fagyi fronton hatalmas dilemma lehet nyáron, hogy hova menjünk, a lágy krémestől a különleges pálcikásig terjed a kínálat. Különleges ízeivel és még extrább rózsa alakjával nagy kedvenc a Gelarto Rosa, klasszik a Fragola, de végtelen mennyiséget tudnánk megenni a klasszik jégrém formáját követő Anjuna icepopsokból is, ahogy az Espressoul Budapest (korábbi Damniczki) kínálatából is.
Az egykor legendás Jégbüfének inkább az emlékét ápoljuk kis nosztalgiával, de a kerület nagy gofri háborúját nem hallgathatjuk el: a két tábor, a Jégbüfé gofrirajongói, és a Király bazár Habos Gofri hívői hosszú évek óta nem tudnak megegyezni, melyik is a jobb.
- Kocsmák, klubok, bárok, teraszok
Az Akvárium koncertjeivel a klubélet legfontosabb helyszíne, a Toldi éjjelre átalakul és legendás partik színhelye lesz, nyáron pedig a Duna-parti Pontoon és a Fröccsterasz is az éjszakai élet kikerülhetetlen helyszínei.
Borbárok közül a 0.75, a My Wine és a Carpe Diem Borbár – vagy nyáron a Csendes Társ – ideális helyszín egy meghitt beszélgetéshez, míg a rooftopok közül a High Note Sky bar, A St. Andrea Wine and Skybar, at Intermezzo Roof Terrace és a Toprum azok, ahonnan lepillanthatunk az alattunk nyüzsgő városra.
És persze kihagyhatatlanok helyiként a törzshelygyanús kocsmák is, vagy ahol egyetemistaként lehet sok időt mulatni. Aki valaha lakott vagy tanult itt, annak ismerősen csenghet a Csendes, a Grinzingi borozó, a Loch Ness, a Mélypont, a Kelta vagy az Ibolya espresso is.
- Vásárlás, delikátok
4/7
Látnivalók
A kerület történetét taglalva már egyértelművé vált, hogy a környék hemzseg a látnivalóktól, szinte nem tudunk egy utcán úgy végigmenni, hogy ne botlanánk valami érdekességbe. Ha szeretnénk szisztematikusan felfedezni a Belvárost és Lipótvárost, kapjuk fel Török András Budapest könyvét vagy a Budapesti kultúrtörténeti séták kiadványát, ami a Régi pesti városfal mentén kalauzol el minket, vagy Buza Péter könyveinek, tanulmányainak egyikét. De beleolvashatunk Krúdy, Ágai Aldolf, Thurzó Gábor, és Mándy műveibe is, akik a folyton változó város egy-egy különleges arcát kapták el.
A kerület főbb, kihagyhatatlan látványosságait valószínűleg mindenki fújja kívülről, hiszen ezek Budapest ikonikus épületei is egyben. A Vigadó, a Magyar Tudományos Akadémia, a Lánchíd, a Szent István Bazilika, az Országház az idelátogató turisták listáján is első helyen szerepelnek.
A már évszázadok óta luxusbevásárló-utcaként ismert Váci utca, a Vörösmarty, Kossuth és Szabadság tér is kihagyhatatlan szobraival és emlékműveivel, de helyiként itt már nemcsak a látványosságokat figyeljük, hanem azt is, mennyire lehet ide kiülni egy-egy kávéval a napsütésben.
Ha a rejtettebb látnivalók után kutatnánk, például látogatható a Gresham Palota csodás, üvegkupolás előtere, rendezvények alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum elegáns, selyemtapétás termei vagy a Bedő-házban működő Magyar szecesszió házának enteriőrjeit.
Megkereshetjük a Kányádi Sándornak dedikált padot az Arany János utcai metrómegállóban, megpróbálhatjuk kiolvasni Petőfi vagy Arany verseit portogálul a Deák téri megállóban, zötykölődhetünk a kontinens első földalattiján, megkereshetjük a megfeketedett ezüstmáriást Vörösmarty szobrán, a korzón üldögélő Kiskirálylány szobrot, felkereshetjük a mártír miniszterelnök Batthyány örökmécsesét és a II. világháborúban a Dunába lőtt áldozatok előtt emlékező Cipők a Duna-parton szoborkopozíciót.
Felfedezhetjük a titkos átjárókat, az Ybl-féle Unger-ház fakockás udvarát a Magyar utca és a Múzeum körút között, a Semmelweis utcából a nyüzsgő Károly körútra vezető Röser-bazár átjáróját, vagy ha szerencsénk van, a Petőfi Sándor utca és a Városház utca közötti burjánzó udvari kerteket.
Különös, nehezen látogatható, ám annál izgalmasabb helyszínek is vannak. Mint a Szabadság tér alatti egykori Rákosi-bunker, a Duna-parti Fehér Ház, azaz az Országgyűlés irodaháza, ami a tekintélyes méretű Bernáth Aurél képet őrzi.
5/7
Parkok, játszóterek
Ha valami nagyon hiányzik az V. kerületből, akkor azok a zöldfelületek, piknikezésre, sportolásra alkalmas parkok, bár egy kedves kis kötet megjelent, ami a Belváros növényvilágát mutatja be. De szerencsére így is találunk egy-két nagyobb parkot, játszóteret, ahol kicsit tudunk ejtőzni, vagy ahol a kicsik kitombolhatják magukat.
A Belváros talán legrégebbi és leghíresebb parkja a Károlyi-kert. Az egykori főnemesi magánkert története is legendás, a kőfalak lebontása után pedig a 20. században megnyitották a polgárság előtt. Két felújított játszótér mellett rengeteg padon lehet ücsörögni, és igazi kuriózum a mai napig működő ipari műemlék-jellegű Beetz-féle „zöld villamos”, ill. „zöldház”, azaz közvécé.
Aki egyszer is ült kint az Erzsébet téren egy langyos nyári este, az láthatta, hogy mekkora igény van az ilyen és ehhez hasonló helyekre. Péntek-szombat esténként egy kisebb felsztiválhangulat is kialakulhat, és ha nem érkezünk időben, nemhogy szabad padot, de üres füves placcot sem találunk. Az állandóan felmerülő problémákat (rengeteg eldobált szemét, közvécék hiánya) évről évre egyre jobban kezelik, de még így is kicsit döcög a rendszer. És ne feledjük, itt is van játszótér és szabadtéri kosárpálya is.
A kissé rejtett Hild téri játszóteret tényleg csak a bennfentesek ismerik. Ez inkább a nagyobb gyerekeknek van, akiket többféle csúszda és nyáron egy külön vizes játszórész vár. A már annyit emlegetett Szabadság tér talán a legtökéletesebb belvárosi park, ha szeretnénk ebédidőben kiülni valahova a szendvicsünkkel, kávénkkal, salátánkkal. Játszóterekből is találunk itt kettőt, külön a kicsiknek és a nagyoknak.
A Honvéd téri játszótér sincs egy frekventált helyen, de foci- és kosárpálya, és kicsiknek-nagyoknak egyaránt megfelelő játszótér is várja a gyerekeket. Az Olimpia park sem maradhat ki a sorból. A szuperül felújított, nemcsak játszótérrel, de kosár- és focipályával is felszerelt parkban ejtőzni, piknikezni is lehet.
Az első meleg tavaszi napsugarak hatására azonban minden pad megtelik csukott szemmel mosolygó helyiekkel. A korzó híres Buchwald székei, a Vigadó téri szökőkút pereme, még a rakpart kopott piros fapadjai is.
6/7
Programok, szabadidő, vásárlás
Múzeumok, galériák, mozik, színházak, könyvtárak, fesztiválok, dizájnboltok... mégis ki tudna itt unatkozni? A már sokat emlegetett Petőfi Irodalmi Múzeum állandó kiállítása mellett folyton változó időszakiakkal, és rengeteg rendezvénnyel egész évben szuper program. Az apró Ady Emlékmúzeumban a költő és Csinszka közös lakásába leshetünk be, ahol több személyes tárgyat is megőriztek.
Amilyen kicsi, olyan innovatív a Deák téri templom melletti Evangélikus Országos Múzeum, ahol digitálisan feltuningolt orgonán is játszhatunk. Az MTA Művészet-gyűjteménye is időről időre megnyílik a látogatók előtt, a BKV Földalatti Vasúti Múzeum pedig minden közlekedés- és járműrajongó kedvence lehet. A Budapest Projekt Galéria pedig folyton változó kiállításain gyakran környékhez vagy a fővároshoz kapcsolódó, urbanisztikai vonatkozású programokat szervez.
Évente többször tart színvonalas kiállításokat és aukciókat a Kieselbach Galéria és a Virág Judit Galéria is Lipótvárosban, de a belvárosi FUGA Építészeti Központban is előadások, tárlatok, szakmai programok közül válogathatunk, és ne feledjük a FISE (Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület) Galériáját se. A kerület új, üde színfoltja a Société Budapest, ami művészeti, gasztronómiai és kulturális programoknak ad helyet a Sas utcai csodásan felújított palotában.
A fővárosi színházak közül a Katona, annak stúdiószínpada, a Kamra és a Pesti Színház van a kerület határain belül, mozikból pedig a patinás Puskin, a Toldi és a kis, barátságos Cirkó-Gejzírt találjuk itt.
Egyetemi városrész lévén (a Kiskörút túloldalán ott az ELTE BTK, az árulkodó nevű Egyetem téren az ELTE jogi kara, a közelben a Pázmány Teológiai kara és a CEU) könyvtárból is rengeteget találunk a kerületben. Látványosság számba megy az Egyetemi Könyvtár, a csodás Lotz freskókkal és az itt őrzött Corvinákkal, de az ELTE ÁJK Könyvtára, az Országos Idegennyelvű könyvtár, a CEU Közép Európai Egyetem könyvtára is mind a diákokat várja. Az Országgyűlési Könyvtár vagy épp az Akadémia könyvtára azonban már inkább a kutatók előtt áll nyitva.
Ha már könyvek, akkor antikváriumokból is nagyon jól áll a kerület, legendás a Múzeum körúti egész „negyed”, ahogy a dizájboltok zöme is itt található. A Paloma udvarban, ahol a PINKPONILO közösségi varroda is működik, kapásból a teljes alsó két szinten kialakított szobákban több száz hazai tervező munkája közül válogathatunk, ahogy a Lollipop Factory, az Insitu, a Buborék a Wonderlab, a Mono Art & Design és a Rododendron boltokban is.
Dubliners néven itt van boltja a szuper táskákat készítő Zoe & Co.-nak (korábbi nevén Zoe Phobic) a csodás képeslapokat és posztereket rajzoló és áruló Urban Sidewalkernek és a Bomo Art kézműves papírmanufaktúrának is.
Régóta a kerületben működő különös boltok és műhelyek között muszáj megemlítenünk a Libál optikát vagy a Kaczián Nyakkendő Szaküzletet, ahogy a csodás anyagokkal dolgozó Special-tex-et is, és a belvárosi zenekedvelők örök origóját, a Rózsavölgyi Szalon Arts & Cafét.
De a bakelitből készülő Tipton Eyeworks világhírű szemüvegkereteit is a Belvárosban találjuk meg. Ha már világhírt emlegettünk, a legismertebb magyar divatmárka, a Nanushka és évek óta az V. kerület hűséges állócsillaga.
