A szép, minőségi anyagból készült, egyedi ruhát a fast fashion boltokban gyakran hiába keressük, a dizájnerek pedig legtöbbször megfizethetetlenek. Akár mi varrnánk meg, akár mást bíznánk meg vele, a PINKPONILO segít eligazodni. Négy varrógéppel és több száz különböző színű műanyagpónival vár a Paloma udvarban a közösségi tér, ami jóval több, mint varroda: közvetítőként, ruhajavító műhelyként és rendezvények befogadótereként is működik majd a jövőben.

Azt feltételezné az ember, Kudron Anna és Szabó Viktória a divatszakmából érkeztek, pedig nem tervezőkkel állunk szemben. Mindketten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanultak dizájn- és művészetmenedzsment szakon, Anna főleg a színház, Viki a film világában tevékenykedik, viszont közös bennük a varrás és textíliák iránti vonzalom, valamint az öltözködéskultúra megreformálásának vágya. A fast fashion ipar kritikája mellett a fenntarthatóság is motiválja őket; úgy látják, az emberek az anyagok minőségéből adnak alá a pénztárcabarát holmikkal – éppen ezért a textilbeszerzés komoly részét fogja képezni a profiljuknak. Projektjüket többféle szemszög figyelembe vételével alakították ki: gondoltak a szakmára és a varráshoz nem feltétlenül konyító átlagemberre is.

Aki ugyanis próbált már ruhát varratni Budapesten, az megtapasztalhatta, hogy csak hosszas keresgéléssel, leginkább szájhagyomány útján lehet tisztességes varrónők és műhelyek nyomára bukkanni. Ha rá is találnak, a szakemberek jellemzően rettenetesen el vannak havazva. A lányok azt tervezik, hogy a megfelelő kapcsolatrendszer felépítésével és biztosításával közvetítenének a kívánt öltözék megvarrásának kivitelezésében, legyen szó akár egy esküvői ruháról, akár egy színházi vagy filmes projekt jelmezeiről. Szakmai tapasztalataik és kapcsolataik mindezt lehetővé teszik.

Bár nem profi varrónők, mindketten átlátják a szakma és a hobbivarrás nehézségeit. Viki például járt varrótanfolyamra, varrógépe is van otthon, de mivel pici a lakása, jól tudja, milyen bonyolult lehet megoldani a hétköznapokban a varrással járó logisztikát, és milyen fontos tud lenni egy tágas műhely. Nem beszélve arról, hogy amatőrként az embernek hamar elmehet a kedve, ha otthon, egyedül próbálkozik – míg egy közösségi térben megtapasztalhatja, hogy nem tragédia, ha eltörik a tű, és mások is ügyetlenek néha. Az alap eszközpark, ollók, cérnák, zipzárok, valamint négy varrógép áll rendelkezésre a munkához, egy 1961-es szovjet, újrahuzalozott, öntöttvas Tula, egy modern, digitális Bernette, egy Husqvarna és egy 1980-as Veritas. Jelenleg még nem alakult ki a nyitvatartás, egyelőre bejelentkezéses alapon lehet érkezni anyaggal vagy átalakítandó ruhával, a használati díj párezer forint lesz.  A lányok nagy hangsúlyt fektetnének a különböző workshopokra, az első szeptember 16-án egy kimonókészítő foglalkozás lesz az Afrikai Szabósággal közösen, egy profi varrónő vezényletével.

És hogy kerül a rengeteg póniló az üzletbe? Anna és Viki évek óta gyűjtik a színpompás példányokat, már 300-nál tartanak. Az ebből származtatott márkanév pedig egyrészt geg, másrészt még mindig izgalmasabbnak gondolták, mint a megszokott elterjedt „Gizi varrodája” vagy „Laci bácsi szabászata” elnevezéseket.

Egyelőre minimál berendezés és mobil bútorok jellemzik a teret, jelezve, hogy a PINKPONILO egyfajta befogadótérként is működik majd a jövőben. A kitűnő lokációnak hála több mindenki felmerült partnerként; a 60 négyzetméteres helyiséget jelmeztervezők és filmesek is kivették már egy-egy napra, és krémkészítő, gyógynövényes is jelezte már hasonló igényét.

PINKPONILO
Web
Facebook
Cím: 1053, Budapest, Kossuth Lajos utca 14-16. földszint